Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

eljárások materiális átalakulásaiból következteti és elhanyagolta azokat az értelmi és erkölcsi elemeket, amelyeken a termelés lényeges funkciói nyugszanak. Ezek az elemek tisztára egyéniek. A nagyipar mai korában is az egyéni érdek, a személyes felelősség a gazdasági szervezet alapjai, ezek biztosítják funkcionálását és fejlődését. Ezek az önző motívumok nem egyeztethetők össze a termelés társadalmi szervezésével és így a kollektivista társadalom nem jöhet létre, mielőtt azokat el nem pusztította.

A szerző három érvvel bizonyítja, hogy korunk kollektív munkája nem jelenti egyúttal a termelés szo- cializálódását.

Első érve az, hogy a termelésben nemcsak a munka szerepel, hanem a tőke is. Honnan jön a tőke? A magánosok takarékossága teremti. Ezek a tőkések talán valamely szociális intencióból fektetik az iparba pénzüket? Nem. ök csak gyümölcsöztetni akarják tőkéiket. Vagyis egyéni érdekből járulnak hozzá a termelési eszközök koncentrálásához egy üzemben.

Második érve az, hogy a termelés és a fogyasztás viszonyát, a kereslet és kínálat összhangját az ár szabályozza; ez pedig úgy a termelő, mint a fogyasztó részéről az egyéni értékelés, tehát az érdek kifejezése.

Harmadszor a termelés föltétele a szerszámok és gépek folytonos javítása; ezt is a termelő csak egyéni érdekből teszi.

Ebben az egész érvelésben nem nehéz fölismerni két alapvető tévedést.

Az első az az állítás, hogy a tőke az egyéni takarékosság gyümölcse. A liberális közgazdaságtannak ezt a tételét Franciaországon kívül ma talán már sehol sem ismétlik. Az amerikai trösztmilliárdosok, az angol földmágnások, a német nagygyárosok birodalmában a ki525