Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

tudományi volt, ellenben Németországban 500 közt csak 150. Die Museen, etc., p. 93.

u) Azt lehet mondani, hogy nincs ma egyetlen neves muzeológus, aki az időnkinti selejtezés szükségességét ne hangsúlyozná. Alfred Lichtwark ezt mondja: „Minek kellene történnie, hogy a drezdai képtár megmérhetetlen (kincseit úgy rendezzük, ahogy ízléses gyűjtő rendezné, ha övé volna abból egy teremre vagy fülkére való? Bármilyen nehezen megy majd, el kell jönnie a napnak, amikor még akkora gyűjteményeket is, mint a drezdai vagy müncheni galéria, selejtezni kell és helyiségekben, amelyeket művészi szellem épített és alakított, újra fölállítani. Osak akkor tudják majd művelő föladatukat valóban teljesíteni.” Die Museen, etc., p. 11. — Hasonlóan E. Grosse: „Ilyen selejtezések... kikerülJietetle- nek. Mert különben a mennyiség gyarapodásával legalább annyit veszítenénk, amennyit a minőség javításával nyerünk.” Aufgabe, etc., p. 16. — Ugyanígy L. Réau, akitől berlini példánk is származik (p. 19) és sokan mások.

12) „Ha egy képkereskedő olyan nemtörődömséggel akasztaná föl vásznait, mint egy múzeumi őr, hamarosan csődbe mehetne. Vájjon a múzeumi őrök azért olyan rossz „akasztók”, mert a múzeum képei nem eladók?” Réau, p. 37.

ls) Attól nem igen kell tartam, hogy ezért a felügyeletet meg kell majd sokszorozni, ami esetleg a személyzeti költségeket is módfelett megnöveli. A teljes nyilvánosság egyúttal igen jó nevelő iskola. A. B. Meyer írja Amerikáról: „Az amerikai múzeumok majdnem kivétel nélkül reggeltől estig ingyen nyitvák. Mégis, európai múzeumokhoz képest, a felügyelő személyzet száma kicsiny. Az Egyesült Államok polgára ritkán illet nyilvános tulajdont, mert azon az állásponton áll, hogy személyesen is az övé, míg minálunk Németországban a hatóság mint tulajdonos, ellentétben áll a látogatóval szemben, akivel többé-kevésbé mint tolakodóval bánnak és aki szerényen lép föl.” Die Museen, etc., p, 96.

14) A berlini múzeumok azelőtt ingyenesek voltak, most pár éve belépődíjakat szednek. De a vezetőségnek gondja van rá, hogy mindennap váltakozva hol a modern, hol a régi képtár ingyen nyitva legyen. A francia parlament mindig visszautasította a belépődíjak elvét, azzal a megokolással, hogy az antidemokratikus és hogy a művészet mindenki számára van. A Louvre pedig télen valóságos éjjeli menedékhely. „Kell-e mondani, hogy ilyen rendszabály csak a politiciens

685