Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

Számára antidemokratikus, akik megittasodnak a nagy szavaktól és „halhatatlan elvektől”? Réau, p. 20—21.

15) Hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak Amerikában a gyermekmúzeumnak, arról A. B. Meyer nagy tanulmányában sok adatot találunk, ő maga így írja le a Brooklyn Institute of Arts and Sciences Bedfordparki gyermekmúzeumát:

„A gyermekmúzeum a 6—20 éves ifjúságnak szól és minden emberi törekvést és érdeklődést felölel, amennyiben az ifjúság megértheti vagy nevelésére szolgálhat. A kiválasztott tárgyak mindenike kifejezett vonatkozásban van a családi élettel és az iskolai élettel. A földszinti sor 6 helyiségében modellek, állatok, növények, anatómiai preparátumok és meteorológiai műszerek, valamint egy előadóterem 40 ülőhellyel. Az első emeleten vannak a könyvtári és az igazgató helyiségek. A termek csinosan vannak díszítve és a szekrények elég alacsonyak, hogy a gyermekek mindent jól láthassanak. Sok dolog van itt, ami felnőtteket is érdekelhet. Például egy ú. n. típusgyűjtemény, amilyet francia elemi iskolákban használnak. Tartalma 35 ásvány, 20 növény, 13 őslény, 3 kígyó, 3 tüskebőrű, 2 teknős, 90 rovar, 10 puhány, 2 hal, 3 hüllő, 3 madár és 2 emlős —• összesen 186 darab, aminek ára Franciaországban 100 frank. Továbbá, hogy a gyermekeknek hogyan szemléltetnek dolgokat: a bőripar példázására egy darab állatbőr, a cserzés és festés különböző anyagai, és a kefék gyártására használt serték. Vagy odább, Franciaország térképén a borvidékeket kicsi hordókkal jelölik, a szénvidékeket széndarabkákkal, a hajóutakat apró fémhajókkal, az üveggyárakat kis üvegdarabokkal stb. Kilencszáz kép és másolat függ váltakozva. Tanítók is használhatják a gyűjtemény anyagát előadásaikban.” Studies, etc. in: Report. . . 1903. p. 440—41.

A szeretet melege sugárzik abból az elragadó leírásból, amelyet a washingtoni Nemzeti Múzeum gyermekosztályáról olvasunk a Smithsonian Institution, e leghatalmasabb tudományos intézet, 1901. évi jelentésében.

A. B. Paine cikkének elejéből közlök egy részt. Azt írja:

„S. P. Langley, a Smithsonian Institution titkára volt az, ki személyesen rendelte el egymásután több oly kisérletkénti kiállítás rendezését egészen kis gyermekek számára, kik nem sokat törődnek hosszú, nehéz nevekkel és kik nem láthatnak föl a magas állványokon levő tárgyakig.

E kísérlet, melyet ő véglegesnek szánt, megtörtént, azonban személyesen nem ügyelhetett föl az előkészítő munkára és mikor megnézte, nem volt vele megelégedve. Sok olyasféle volt a szekrényekben, melyek, ha 6 lett volna a gyermekek egyike, nem érdekelték volna. Itt nyilván tenni kellett valamit.

Dr. Langley mint titkár, önmagát nevezte ki a gyermekek kiállítása tiszteletbeli gondnokának oly meghagyással, hogy egy terem tartassák fönn és megfelelően rendeztessék be oly kis gyermekek számára, kik csak nézni és csodálkozni akarnak és kifürkészni olyan dolgokat, melyeket a kis emberek tudni akarnak. E megbízást a következő szavakkal fogadta el:

„A Smithsonian Institution titkára szíveskedett a Gyermekek Szobája gondozásának megtisztelő, de súlyos szolgálatát reám bízni. Annyi a ter686