Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

újabb nagyvárosok, amelyek nem voltak fejedelmi székhelyek és amelyeknek muzeális szükségleteiről az állam sem gondoskodik, a várostörténeti mellett másfajta múzeumokat is szerveznek. Frankfurtnak történeti múzeumán kívül néprajzi, régi és új művészeti gyűjteménye van, Hamburgnak mindezeken kívül természetrajzi és iparművészeti, Kölnnek még ezen is túl őstörténeti, ipari, keletázsiai stb.

Kívánatos, hogy ezeknél kisebb városok is kövessék példájukat, gondolván Goethe szavaira: „Indulj ki az otthoniból, de ha bírod, hódítsd meg magadnak az egész világot”. De gondolván arra is, hogy a város múzeumi föladatainak ilyen kiterjesztése csak akkor indokolt, ha az államnak vagy másoknak nincsenek egyéb nyilvános gyűjteményeik a városban. Ezekkel versenyezni akarni olyan botorság volna, mint városi egyetemet alapítani, ahol jól működő állami van, városi operát, ahol az állami kielégíti a szükségletet.

Némely városi múzeum szinte magától keletkezik és észrevétlenül nő nagyra. Ha a város technikai főiskolát tart fenn, az iskola technikai gyűjteményei maguktól is múzeummá fejlődnek; a városi zeneakadémia iskolai gyűjteménye zenei múzeummá stb. Mindez természetesen városonként más- és másfajta gyűjteményekkel gyarapítja a városi múzeumok sorát.

Műtörténeti múzeumok

A legáltalánosabb és legerősebb hajlandóság mindazonáltal művészeti múzeumok létesítése irányában van. Ebben a hajlandóságban erősen működnek közre hagyományos erők és hiúság, utánzás s t. eff., de bizonyára az a hiányérzet is, amely a szépet kereső lelket épen a sze658