Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)
VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)
gényes történeti múlttal bíró városokban és természetesen sokszor történeti vagy természettudományi múzeumaikban eltölti. Sajnos, épen a városi művészeti múzeumok előföltételei a legkedvezőtlenebbek. Tudvalevő, hogy a legkiválóbb műremekek túlnyomó nagy része biztos kezekben, gazdag családi és állami gyűjteményekben van és ami kevés olykor piacra kerül, azért amerikai milliárdos árakkal kell az új múzeumnak versenyeznie. Ezt győzi Köln, Frankfurt, Boston és még egy néhány város. Annak azonban semmi értelme nincs, hogy amikor a nagy műtörténeti múzeumok — helyesebben talán: műtörténeti archívumok — esztétikai hatástalansága teljesen bebizonyosodott, amikor ezek is kezdik arra szánni magukat, hogy a műtörténészek törpe kisebbségét a raktárba utasítva, csupán legjobb darabjaikkal inkább a nagyközönséghez forduljanak, hogy akkor városi művészeti múzeumok létesüljenek, talán valamelyes műtörténeti beccsel bíró, de másod- vagy harmadrendű művekből. Ha nincs a városnak módjában, hogy művészeti múzeumát — ha mindenáron a művészet történeti fejlődését akarja bemutatni — minden korok képviselőiből ugyan, de csak korukat túlélő remekművekből állítsa össze, akkor százszor helyesebb, ha eleve lemond erről a törekvéséről, amellyel csak kudarcot vallhat. Modern galériák Más a helyzet a modern művészettel szemben, amelynek korát talán a 19. századtól számíthatjuk. Ennek remekei gyakrabban és olcsóbban kerülnek a piacra, mert a nagy művészeti múzeumok részben műtörténeti hagyományok gátló érzéseiből, részben — főként napjaink művészetével szemben — konzervatív tartózkodásból, rész42* — 28 659
