Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

mint a művelődés otthonai fontos kiegészítői lesznek az iskolák és egyetemek történet-filológiai lényének, mert a dolgokhoz vezetnek és a dolgokról szólnak”; amikor a múzeumok szemléltető oktatását ép oly kevéssé nélkülözhetik majd, mint az iskolai oktatást.

VII.

A városok egyéb múzeumi föladatai

Ha megvan a város történeti múzeuma, amely hivatva van, hogy a szépség és a tudás szeretetét a szülőhely sze- retetének legkönnyebben fölmelegedő talajából csíráztassa ki, akkor arra is gondolhat a város, hogy múzeális tevékenységét más terekre is kiterjessze. Bár a kultúrtörténeti múzeumok az ember szépet és jót teremtett kulturális munkájának minden ágára kiterjeszkednek, az anyagi kultúra emlékeire épen úgy, mint a művészetre vagy az irodalomra, tehát sokkal egyetemesebbek, mint általában a nagy múzeumok, a helyi korlátoltság bizonyos veszedelmeit csak akkor kerülhetik el, ha a város, amelynek múltját megjelentetik, maga is erős és hatásos tényező volt az egyetemes kultúrfejlődésben. A fényes múltú nagy városok — Páris, London, Róma, Flórenc — városi múzeumai legtöbb részükben a nemzet, sőt a kul- túremberiség történetének legkitűnőbb lapjait mutatják be szemléltetőleg. Kisebb és újabb városok múzeumai — és tudjuk, hogy a városok mind nagyobb része a mi iparos századunknak köszöni létét — könnyen fajulnak el a város határán túl nem látó nyárspolgári önelégültség dokumentumaivá és melegágyává. Holott az volna föladatuk, hogy az egyetemes emberi szépségek és nagyságok megértésére és szeretetére vezessenek. Jó hát, hogy épen

42 Szabó Ervin — 28

657