Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

értékének és összefüggéseinek tudományos megértését és átérzését; de a dekoratív fölállítás elve ezen jelül ízlést is követel. És ez, mint a tapasztalat mutatja, nem merülhet már ki abban, hogy a gyűjtemény remekeit külön teremben egyesítjük, sem abban, hogy az értékes darabokat gyéren, a többitől lehetőleg távol helyezzük el, hogy önállóan jussanak szóhoz. Ezek mind értékes és hatásos elvek, de — mint a tapasztalat mutatja — nem elegendők. Legalább az újabb muzeológusok nem érik be ezekkel.

A környezeti vagy interieur-elv

Akik számára a múzeum nem csupán tudományos eszköz, hanem az emberiség egykori örömei és szépségei föltámadása új örömökre és szépségekre, akik eleveneknek érzik a múzeumok műtárgyait és természeti tárgyait, azok az élő dolog megcsonkításának, egyénisége, szépsége megrövidítésének érzik ezt az egész múzeális elrendezést, amely a tárgyakat eredeti összefüggésükből, a környezetből, amelyben születtek és éltek, kiszakítja. Ha rajtuk állana, a Parthenon szobordíszeit Athénben hagynák és a nápolyi múzeum bronzait visszavinnék Pompeji tereire és házaiba. Ennek az érzésnek nagy része van a természeti és művészeti szépségek védelmére irányuló és mind erősebb mozgalomban, a Heimatschutz-Ъап és a Freiluft- museumok is jórészt ebből fakadtak. De bármilyen rokonszenves és üdvös, gyakorlatilag teljesen sohasem lesz megvalósítható. Hisz emlékeink nagy részének egyenesen halálát jelentené. Nem jelenti azonban azt, hogy bizonyos más, letompított formában ne volna keresztülvihető. Ha a tárgyakat nem is vihetjük mindig eredeti környezetükbe, az igen is lehetséges, hogy a múzeumban magában létesítsük azt a környezetet, amely a tárgyak egyéniségének megfelel. Miért ne rendezhessük az anyagot úgy, hogy

649