Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

variációik sem a kiállító gyűjteményben. Amit ha a régebbi időkre vonatkozólag nem is sikerül mindig megállapítani, az újabbakra többnyire sikerül. A sokféleség még inkább kell, hogy a zsúfoltság kerülésére és selejtezésre indítson stb., stb.

Az esztétikai elv

Ilyképen a nyilvános múzeumnak és különlegesen a városi kultúrtörténeti múzeumnak a föladatok és a gyűjtési irányok kitűzésével egyenrangú problémája az anyag fölállítása, elrendezése. Mégis, nincsen arra szükség, hogy az elrendezés különböző módszereiről sokat vitatott nézeteket újra fontolóra vegyük. Hogy vájjon a rendszeres, tárgyi elv, vagy a történeti elv, vagy végül az esztétikai elv a helyesebb? Azt tartjuk, hogy a föladatok és irányok azon fogalmazása, amely nézetünk szerint a modern múzeum hivatását fejezi ki, logikusan az elrendezés elvét is kijelöli a városi múzeum számára. Hisz maga az a bevezetőleg fölállított követelmény, hogy a múzeum két részre osztassák, máris anyagelrendezés. Mi az, amit a közönség elé tálalunk? A szépe. A másik követelmény, hogy túlsókat ne adjunk, ismét elrendezés. Mi az, amit a sokból kiválogatunk? A java. Lehet-e az anyag megválasztásának ily kirívóan esztétikai és az esztétikaira alapított oktató szempontjaival az elrendezésnek például szisztematikus, tárgyi elvét összeegyeztetni? Bizonyára nem. Ha egyszer tudjuk, hogy a gyűjteménynek elsősorban gyönyörködtetnie kell, ha talán oktatólag is hatni akar, nem lehet azt máskép, mint esztétikai szempontok szerint elrendezni.12

Könnyebb azonban ezt az elvet fölállítani, mint végrehajtani. Mert sokkal nehezebb ez, mint a tárgyi csoportosítás. Ez is megköveteli ugyan az egyes darabok belső

648