Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

A kultúrtörténeti múzeum anyaga

A városi múzeumok anyagáról idáig elmondottak inkább negatívumok voltak: ne versenyezzenek a nemzeti múzeumokkal; ne törekedjenek teljességre; ne hazudjanak stb. Nehezebb lesz kifejteni a pozitívumot: mit gyűjtsenek? Ha azt mondjuk: óvják meg a helyi jelleget; csak tipikus darabokat gyűjtsenek, még variációkat sem, ha nem szépek, kuriozitásokat meg épen nem; őszinték legyenek s csak olyat mutassanak be, ami valóban volt — még mindig az általános elvek ködében maradunk. Konkretebbeknek kell lennünk.

Meg kell állapítanunk első sorban azt, mit kell a helyi jellegen érteni.

Minden muzeológus tudja, mily nehéz ez a meghatározás, mennyire függ az érdekeltek előképzettségétől, műveltségétől, ízlésétől, sőt társadalmi és politikai meggyőződésétől is. Nem is hihető, hogy a legszabatosabb meghatározás adta programmot is egyformán hajtaná végre egymásután két igazgató.

Mindazonáltal meg kell keresnünk a lokális anyag ismérveit.

A bölcsészek, ha egy dolognak attribútumait keresik, nem állapotait vizsgálják, hanem tevékenységében nézik. A mi számunkra is ez a szemlélet az irányadó. Egy tárgy, csupán azáltal, hogy bizonyos helyhez fűződik, pl. ott van, ott találtatott, ott volt stb., még nem helyi emlék. Nem elég tehát azt mondanunk, hogy mindaz, ami pl. Budapesten találtatott, „budapesti” nevet visel, vagy valamikor Budapesten volt — budapesti helyi emlék. Kétségtelen ugyan, hogy csak az tartozik a városi múzeum anyagába, ami a városnak és környékének, amelyre a város közvetlen kultúrhatása kiterjedt, régisége, maradványa. De ezen tárgyak közül lényegükben helyieknek csak azokat fog41* — 27

643