Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

juk elismerni, amelyek életükkel, tevékenységükkel kapcsolódtak bele a város kultúréletébe. Amelyeknél tehát a helyi jelleg nem véletlen, hanem a helyben gyökerező előzményük és folytatásuk van. Amelyek egyéniségüket: hogy olyanok lettek, amilyenek, egyéb helyi adottságoknak köszönhetik és életük és működésük során maguk is ilyen helyi adottságokká lettek, új fejlődés megindítói, forrásai, meghatározói. Szóval: mindazok a tárgyak vagy események, amelyek szerves összefüggése teszi ki a város életét, amelyeknek összessége adja ki a város egyéniségét, jellemét.

Azt kell éreznünk és azt kell tudnunk minden tárgynál, amellyel a múzeumban dolgunk akad, hogy az közreműködött abban, hogy a város olyanná lett, amilyen és hogy anélkül mássá lett volna.

Nem fogjuk tehát megrakni események emlékeivel, amelyek épen úgy lejátszódhattak, sőt tényleg le is játszódtak száz más városban. Ha egy táncosnő divatja végigjárja Európát és városunkban sem álltak ellent az általános láznak: ennek az eseménynek emlékei lehetnek egy sajátos fejlődés láncszeme, de többnyire nem azok. Hogy a városban élt kiváló férfiú ilyen vagy amolyan pipából szívta-e ebédutáni dohányát, lehet esetleg érdekes, sőt karakterisztikus kísérő jelensége az ő egyéniségének, de többnyire nem több kuriozitásnál. Ha egy a városba vetődött idegen itten, magános palotájában, angol vagy japán módra berendezkedett: ez lehetett új iparművészeti irányzat megindítója, de többnyire máskép keletkeznek az új művészeti irányok. Ezeknek az eseményeknek emlékeit senki sem fogja nélkülözni, aki a város kultúrtörténetét írja meg.

Ellenben lényeges, a város életébe vágó attribútumokat fogunk felismerni olyan dolgok és események emléktárgyaiban, mint pl. a nyilvános bálok és tánctermek,

644