Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

a művészet a legjobb értelemben nemzetközi. A legjobb értelemben, vagyis nem a fosztogató nemzetköziség értelmében, amely mindenütt vesz, ahol csak vehet, s semmit sem ad érte, hanem annak a teremtő nemzetköziségnek értelmében, amelyben minden egyes a maga erejéből s a maga egyéniségéből a legjobbat és a legsajátosabbat adja a közös műhöz, amelynek gyümölcseit valamennyi közt egyformán igyekszik szétosztani.

Szabad-e, lehetséges-e, hogy ez a háború mostan véget vessen a kulturális munka és a kulturális örömök világközösségének? Hogy az egyetlen Szent Birodalom, mely túlélte a nemzeti eszme diadalmas forradalmát a régi világbirodalmak ellen, szintén áldozatául essék a viharnak?

Ha hinni lehetne tudósok, írók és művészek szapora nyilatkozatainak, újságok híradásainak, a háború kitörése utáni első hetekben, akkor a nemzetközi tudomány és irodalom sorsa már is meg volna pecsételve.

Nem olvastuk-e mindennap, hogy tudósok külföldi tudóstársaságokból kiléptek, — ha ugyan már előbb ki nem zárták őket?

Nem búcsúzott-e el minálunk is nem egy esztétikus Pá- ristól és Londontól, sőt — a most oly készségesen respektált politikai raison határain is túláradva — Rómától is?

S hányszor hallottuk azóta — nem gazdag változatban — amit egy népszerű elbeszélő, Krúdy Gyula írt az idegen „kultúráról”:

„Gyávaság volna azt hinni, — úgymond — hogy a magyar kultúra és irodalom nem pótolja a külföldi nemzetekét, amelyet most elsöpört a bajonett. Vesszen minden, ami idegen és idegenszerű. Az utolsó évtizedekben úgy is eltűnt nemzeti karakterünk. Azok a jó fiúk, akik eddig külföldi színdarabokat írtak a budapesti színpadnak, majd nemzeti színű tintába mártják tollúkat. Az elbeszéli