Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

séghez mérten egyéb, főleg pedig szociálpolitikai munkákat is gyűjt. Legújabban mozgalom indult meg, hogy a városigaz­gatási könyvtár általános könyvtárrá fejlesztessék, amely óhajnak Ballagi Aladár és Lengyel Endre biz. tagok a köz­gyűlés előtt adták kifejezést, a Múzeumok és Könyvtárak orsz. tanácsa pedig emlékiratot terjesztett e tárgyban a fő­városi tanács elé. Ez óhajokat méltányolta a könyvtári bizott­ság s jelen emlékirat szerzőjét bízta meg az előkészítő mun­kálatok végzésével. 18 Találóan jellemzi J. D. Brown a book-hunterek káros és torzító hatását, kik sportszerű szenvedélyeikkel arra szorít­ják a könyvtárakat, hogy az irodalmi szempontokat félretéve elsősorban a ritkaságokra legyenek tekintettel. „Valamennyi könyvtárosnak örökös harca van velük... A 15-ik és 16-ik század irodalma oly figyelemben részesült, ami semmikép sincs arányban értékével, mit az emberiség irodalmában ki­érdemelt. A nagy íróknak legnagyobb része, kiket a nép olvas s akiknek szavai a nemzetnek generációit befolyásolták, a klasszikusoktól eltekintve, a 16., 17., 18. és 19. század terméke. Valójában a mai nemzedékre nézve jelentőséggel bíró tudo­mányos, művészeti és technikai irodalom a 19. századból, annak is különösen második feléből való. És mégis a biblio­gráfusok nem sokat törődtek a maguk idejebeli irodalom fel­jegyzésével és katalogizálásával. Valami megmagyarázhatat­lan előszeretettel pazarolják erőiket a halott múltra ... A régi iránt való természetellenes hódolat okozta, hogy az Egyesült királyság nemzeti biblográfiája annyira tökéletlen.” A manual of practical bibliography. London, 1906. 11. és köv. 1. Szellemesen gúnyolja a könyvgyűjtés e fonákságait Eugène Morei: „Ne állítsa senki azt a hamisságot, hogy a régi könyvek kedveléséből ered a könyvek kultusza... A könyv nem olyan mint a bor, amely nyer régiségével. Hanem olyan mint a ruha, mely változó a divattal és elhasználódik, él és meghal; hasznos, s ha ronggyá hordtuk, piszkos és elviselt, sajnálkozva válunk meg tőle; de ha hibás vagy luxusos s gon­dosan őrizzük, el nem hagyja a szekrényt, csak különös alkal­makkor, s meghaladott divatja nevetségessé teszi azt, aki föl­veszi. Áz új könyveket hordozzátok! És használjátok a köny­veket! Ez nem gátolja, hogy elmenjünk az Invalidusokhoz vagy a Bibliothèque Nationale-Ъа és megnézzük az üveg alá tett régi ruhákat és öreg könyveket. Én is kegyelettel őrzöm ős­261

Next

/
Thumbnails
Contents