Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

apám egy mellényét. Rózsákkal van hímezve és jól konzervált. De az nem az a mellény, amit rendesen viselni szoktam." (Id. m. 9. 1.)

14 A Szakszervezeti Tanács 1909. évi jelentése szerint a budapesti szakegyletek összesen 92,592-98 К-t fordítottak tagjaik oktatására, fejenként körülbelül 1 К-t. E címben benne foglaltatnak a könyvtári kiadások is. Az egyes szervezetek közül legtöbbet áldoztak e célra a famunkások: 25,986-20 K-t, a cipészek 11,251-31 К-t; legkevesebbet a keztyűsök, 14-40 К-t, a háztartási munkásnők 25 К-t, stb.

15 V. ö. ScMffle: Die Überholung der öffentlichen Ortsarmenpflege durch, die Entwickelung der modernen Gesellschaft. Zeitschr. f. d. ges. Staatswiss. Jg. 58. 1901. 409—517.

16 Gulyás Pál: id. m. 25. 1. Ezzel az elvi nyilatkozattal nem egyezik teljesen az Orsz. Tanácsnak A népkönyvtári címjegyzék irányelvei (Bpest 1908.) c. kiadványában elfoglalt álláspontja. Ottan, az ismeretterjesztő csoportra felállított főszempontok közt még azt olvassuk: „Noha az erkölcsnemesítő és hazafias olvasmányok egybeállítása a főcélja ...” De már itt is így folytatja: „...Mégis a könyvjegyzék csak nagy válogatással veszi be az ú. n. célzatos vagy túlzó hazafisággal kérkedő műveket; mert a jó könyv úgyis mindig erkölcsösen hat, a jó magyar könyv úgyis hazafias; a különösen jellegzetes épületes olvasmányok, tapasztalat szerint nem vonzanak.” Ez már nagy haladás az egy évvel azelőtt, az 1907-iki pécsi szabad tanítási kongresszuson elfoglalt állásponttal szemben, aminthogy az 1909-iki kézikönyv ismét nagy előrelépést jelent az 1908-iki irányelvekkel szemben. Ettől már csak egy lépés az egyedül helyes állásponthoz, amelyet a hazafiságra vonatkozólag igen pregnánsan J. D. Brown, London egyik népkönyvtárának a vezetője, fejtett ki: ,,A haza- fiság az irodaiamban és a könyvtárkezelésben igen szép dolog lehet, de nyilvános könyvtárban igen szomorú eredményekre kell, hogy vezessen.” (id. m. 210. 1.) Az „erkölcsösségre” nézve pedig igen követésreméltó a glasgowi Mitchell Library irányelve, amelyről azt olvassuk: A könyvtár „alapítólevele azt rendelte, hogy minden tárgyról szóló könyveket gyűjtsön a könyvtár, csak erkölcstelenekről nem, de hogy semmi olyan könyvet nem kell erkölcstelennek tekinteni, amely egyszerűen ellenkezik m a i politikai vagy vallási nézetekkel.” Descriptive handbook of the Glasgow Corporation public libraries. Glasgow 1907. 15. 1.

262