Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A „bethleni konszolidáció” éveiben (1924-1929)
/ A könyvtári bizottság két nappal későbbi, 1926. április 30-i ülésén pedig közölték a megjelentekkel „illetékes hely” információját, amely szerint „belátható időn belül” önálló épület emeléséről szó sem iehet, helyette viszont „napirenden tartják” a kérdést és azt tervezik, hogy a könyvtár „esetleg a fővárosnak valamelyik alkalmas helyen építendő bérházában nyerjen elhelyezést, amelynek egy emelete a könyvtár céljainak megfelelően lenne kiépítendő.” (A fővárosi könyvtár évi jelentése 1926-ról. 3. old.) A bérházban való elhelyezést egy ideig még napirenden tartották. Enyvvári Jenőnek, aki Kremmer halála után vette át az intézmény vezetését, van egy 1928. február 25-i keletű fogalmazványa, (1. „Wenck- heim palota iratai” 14. sz.) mely így idézi az 1926 végéig kialakult helyzetet: „A legvérmesebb remények szerint is csak egy új bérházba belekombinált — szinte beleorzott könyvtárról lehetett volna szó. És hol? A IX. kerület Ghettójában, a legsötétebb Ráday utca mélyén! Időközben azonban ez a terv is meghiúsult.” A húszmillió dolláros külföldi kölcsön nyomán támadt felbuzdulás tehát oly gyorsan elillant, ahogyan érkezett. 1926 vége felé tehát bebizonyosodott: a város urai sorsára akarták bízni a képtelen viszonyok közé került központi gyűjteményt. „S ekkor jött a Wenckheim palota megvételének terve.” — folytatta Enyvvári Jenő imént idézett helyzetjelentését 1928. február 25-i fogalmazványában. Mielőtt a Wenckheim palota megvételének körülményeit vizsgálnánk vessünk előbb rövid visszapillantást az épület múltjára. A WENCKHEIM PALOTA A VIII. kerületi Baross és Reviczky utca torkolatában álló és homlokzatával a Kálvin tér felé tekintő központi könyvtár otthonának eredeti tulajdonosa, építtetője gróf Wenckheim Frigyes (1842—'1912) volt. A budapesti Wenckheim-palotával kapcsolatban sok téves adat, valószínűtlen mende-monda volt és van forgalomban. Bizonytalanságokkal találkozunk a palota építési idejét illetően és elképesztő túlzásokkal az építtetés költségeivel kapcsolatban. Az építés dátumát művészettörténeti könyvek általában nem adják meg. A fővárosi könyvtár irattárában található eredeti tervrajz feljegyzése, (1. „Wenckheim palota iratai” 1. sz.) valamint a Fővárosi Tanács Tervtárának adatai (a Wenckheim palota tervei), azt bizonyítják, hogy az építkezést 1886-ban kezdték meg. A munka több esztendeig tartott, egyes sajtóközlések szerint (pl. Vasárnapi Újság 1897. évf. 433. old.) 1889 őszén már nagyjából befejeződött, más források 1890-re, illetve 1891-re teszik ezt az időpontot. Kőrösy József „Az 1885—1895 évi budapesti építkezések” című 1898-ban kiadott könyve (36. old.) 1892-t jelöli meg az építkezés befejezési dátumaként. Tekintve, hogy ez a hivatalos adat már a lakhatási engedély és az adózás megkezdésének időpontját jelölheti, legkésőbben 1891-re tehetjük a munkálatok befejezését. Ami az építési költségeket illeti, itt még ellentmondóbb adatokkal találkozunk. A Vasárnapi Újság imént idézett beszámolója szerint 1 000 000 forintba került a palota. Utóbb már 4 500 000—5 000 000 forintos költségekről beszéltek és írtak és az a „legenda” is szárnyrakapott, hogy Ferenc József 50 000 forinttal járult hozzá a költségekhez, mivel a budai királyi vár átépítése idején, (a kilencvenes években), a Wenckheim palotában kívánta tartani „cercle”- jeit és időnként meg is szállt volna az épületben. Nos, ezeket a legendákat ismét egy rideg hivatalos adat oszlatja szét: Kőrösy József fentebb említett könyvében az építkezés költségeit is megadta és eszerint a Wenckheim palotát 405 000 forintért építtették fel. A 405 000 forintos költség nem volt alacsony, sőt az 1892-es kimutatás szerint abban az évben ezt volt a legdrágább épület, mert magasabb, 3—4 emeletes házakat (pl. Pál utca 6., Teréz körút 27.) ugyanakkor 220 000—320 000 forintért emeltek. A tervezőművész a Németországból hozzánk költözött Meinig Artur (1853—1904) volt. Munkáját ízlés, mértéktartás jellemzi, különösen ami az épület külső megoldását illeti. Az egykori Stáció (ma Baross) és József (ma Reviczky) utca találkozásában fekvő kereken 400 öles telek, ahol a Wenckheim család számára kellett kényelmes és fényűző otthont, emellett reprezentatív fogadóhelyiségeket teremteni, keskenyebb szárával a Kálvin tér felé eső szabályos trapéz vonalait mutatja. Az alaprajzok is jelzik, hogy Meinig Artur messzemenő gazdaságossággal használta ki a rendelkezésére álló teret. A barokk ízlésnek megfelelően a leginkább szembetűnő, a város belseje, a Kálvin tér felé eső keskenyebb részt tette hangsúlyossá, súlypontozva egy félkörös kiugróval, azaz apszisszal, a József és 17* 259
