Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
ményei alapján akkor, 1912. január 30-án választották meg Madzsar Józsefet a főkönyvtárosi, Braun Róbertét a könyvtárosi, Kőhalmi Bélát, Pikier Blankát, Dienes Lászlót és még további három hivatalnokot a könyvtártiszti állásokra és az ugyancsak újonnan szervezett könyvtári titkári állásra Horváth Stefánia tanítónőt. A KÖNYVBESZERZÉSI KERET A SZÜRY-, A BALLAGI-, ÉS MÁS NAGY MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK MEGVÉTELE A költségvetési keret nagymérvű növelésének leginkább szembetűnő eredménye: az állomány- gyarapítás mutatószámának ugrásszerű emelkedése 1910—1914 között. Az 1904—1909 közti évek fejlődéséről szólva utaltunk arra, hogy a könyvbeszerzési keretek fokozatos relatív tágítása tekintetében már akkor sem lehetett különös panaszra oka a könyvtárnak. 1910-től kezdve viszont a fővárosi könyvtár, mely már az előző években túlszárnyalta e téren az összes hazai testvérintézményeket, óriásira növelte ezt az előnyét a többi könyvtárakkal szemben. Ebben az újabb, nagyarányú előreugrásban több tényező játszott közre. A legfontosabb a költségvetés könyvbeszerzési keretének emelkedése volt. A könyvbeszerzési keret a rendes évi költségvetésben így festett: 1910- ben 11 000 Korona 1911- ben 13 000 1912- ben 18 000 1913- ban 49 000 1914- ben 54 000 A könyvbeszerzési keret tehát a jelzett években az eredetinek ötszörösére ugrott. Meg kell jegyeznünk, hogy az 1913—1914-es évek rendes könyvbeszerzési keretében az előirányzat egyik része már a kiépítés alatt álló, illetve 1913—1914-ben ténylegesen megnyitott fiókkönyvtárakat illette. Számszerűen így nézett ki a központi gyűjteményre, illetve a fiókkönyvtárakra jutó összeg 1913— 1914-ben: az 1913-as könyvbeszerzési keretből 23 000 a központra, 26 000 a fiókokra, az 1914-es „ „ 27 000 a központra, 27 000 a fiókokra esett. A központi gyűjtemény beszerzési dotációja tehát egymagában is imponáló méretű volt: 1910-ben 11 000 korona, 1914-ben 27 000 korona; csaknem 150%-os az emelkedés. A központ gyarapítására hozott áldozatok azonban nemcsak a rendes költségvetésben mutatkoztak meg. Ugyanezekben az években olyan nagyösszegű rendkívüli hiteleket is beállítottak egy-egy páratlan értékű magángyűjtemény felvásárlására, amelyek nemcsak elérték, néha meg felül is múlták a kezdeti évek összes könyvvásárlásra engedélyezett tételeit. Az első, egyszersmind legnagyobb költséget igénylő rendkívüli kiadás a Szüry Dénes-féle könyvtár megszerzését szolgálta. Erről a könyvtári évkönyvek semmi részletes híradást nem tartalmaznak, a vétel adatait a Fővárosi Közlönyben és a főváros törvényhatósági ülésének jegyzőkönyveiben (191Ó-es évfolyam) találjuk meg: a közgyűlés 1691/1910-es határozattal engedélyezte „a néhai Szüry Dénes-féle könyvtár 22 500 Koronáért való megszerzését” a törvényhatóság 1910. november 3-i ülésén. A nagyösszegű vételár ezúttal nem terhelte a könyvtár vásárlási keretét, ugyanis a városi költségvetés egy idegen („építésrendőri díjak” XXXIII. 1. fejezet) rovatán fennmaradt 102.079 Koronás többletből fizették ki. Ügy hisszük, hogy Szabó Ervinék okkal mellőzték a nem könyvtári rovaton végrehajtott „érvágás” emlegetését az Értesítőben. Bizonyára azért tették ezt, nehogy a városi költségvetés egészében csekély tételt jelentő összegre hivatkozva csorbítsák meg egyes „takarékosabb” városatyák a könyvtár rendes és rendkívüli keretének növelését. A Szüry gyűjtemény tehát 1910-ben került a főváros birtokába1 és az eltelt évtizedek alatt szinte „legendás” hírű forrásanyaggá lett irodalmárok, irodalomtörténészek, könyvkiadók előtt. Miben is állt ennek a magánkönyvtárnak a különlegessége? Abban, hogy Szüry Dénes (1849—1909) író, kritikus, esztéta és hosszabb ideig magasrangú miniszteriális tisztviselő, mint bibliofil könyvgyűjtő, azt a sajátos célt tűzte ki maga elé, hogy a magyar irodalom egyik legizgalmasabb korának, az 1767— 1867 közé eső száz esztendőnek terméséből az összes „editio princeps”-eket, elsősorban a szépirodalmi termés összes első kiadásait felkutatja és gyűjteménye számára megszerzi. Haláláig nem kevesebb, mint 1 A könyvtári Értesítő csak 1915-ös évfolyamában tett először említést róla. 94
