Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
által akarták megbarátkoztatni azzal a gondolattal: ha külföldön már olyan messzire tartanak, akkor Budapestnek is tennie kell valamit e téren. Az Értesítők 1907—1909-es folyamaiban Szabó Ervin jelentésein és az apróbb híreken kívül még néhány ugyanilyen célt szolgáló kisebb tanulmánnyal is találkozunk. Az 1907-es évfolyam 2. számát például Gárdonyi Albert „Budapest népkönyvtárai” című cikke nyitotta. Szinte azt mondhatnánk: egy Szabó Ervin által sugalmazott írás volt Gárdonyié, mert a különben konzervatív Gárdonyi, aki élete során nem sok tintát fogyasztott arra, hogy a munkások, vagy parasztok érdekében emeljen szót, ezúttal, 1907-ben azt bizonygatta: Budapestnek úgyszólván nincsenek tömegkönyvtárai, a nyomorúságos bérből tengődő és hosszú munkaidővel terhelt munkásoknak viszont szükségük lenne könyvtárakra, olvasótermekre. Ugyancsak Szabó Ervin ösztönzése érezhető Enyvvári Jenőnek az Értesítő 1907-es évfolyama 3. számában közölt és fényképmellékletekkel is ellátott kisebb cikkén, amelyben „Városi könyvtárak” címen a nyugati városok e téren elért eredményeit vázolta. A tanulmányok közül bizonyára a legalaposabb, ugyanakkor a leglendületesebb írás Basch Imréé, aki 1909-ben több mint hat hónapig vizsgálta helyszínen a könyvtárépítésben akkor élenjáró USA intézményeit. Tapasztalatait a hazai szakirodalomban úttörő értékű, adatokban bővelkedő értékes cikkben összegezte „Könyvtári impressziók Amerikában” címen (Értesítő 1909. évf. 3. sz.) Szinte mondanunk sem kell az iménti címek és témák felsorolása után, hogy az Értesítő a könyvtár naggyáfejlesztését célzó egybehangolt propaganda szinterévé lett már az első években. Egyaránt szólt a közönség szélesebb rétegeihez és a hatóságokhoz. A könyvtár olvasója a kezdeti években a helyszínen ingyen megkaphatta ezt a 700—800 példányban kinyomott publikációt. Az Értesítő 1909-es folyamában két újabb kiadványtípus magját találjuk: ebben az évben jelentették meg a könyvtár használatát rendkívül megkönnyítő „Útmutató a könyvtár használói számára” később még sok kiadást megért füzetet. Az Útmutató, melynek ismertetésére még visszatérünk, eredetileg az Értesítőben kapott helyet, ugyanakkor nagyobb példányszámban különlenyomatot is készítettek belőle. — Ugyancsak az Értesítő 1909-es folyama közölte első alkalommal a könyvtárba járó „Kurrens folyóiratok jegyzéké”-t, amelyet ezután minden évben kiadtak az Értesítőben és különlenyomatban is. Az Értesítőket a külföldnek is szánták, ezért kétnyelvű (magyar és francia) címlappal látták el, segítségükkel egyre élénkebb kiadványcserét sikerült indítani 1907-től kezdve. De a könyvtár belső életéről, új szerzeményeiről, használatának módjáról tájékoztató Értesítők első és legfontosabb célpontja az olvasó volt: „A könyvtár az Értesítő kiadásával és alkalmas módon való terjesztésével fontos lépést tett abban az irányban, hogy nem kevésszámú belső embernek, vagy csupán az irodalomban járatos tudósnak és írónak segédeszköze legyen, hanem olyan tudományos intézmény, amely a beléje fektetett költséget és szellemi munkát az ismeretre vágyó közönség legszélesebb rétegei számára gyümölcsözteti”1 — írta Szabó Ervin a sorozat megindításának évében. Az iménti célt szolgálta a könyvtár egy másik 1907-ben indított sorozata, amely „A Fővárosi Könyvtár Közleményei” (a továbbiakban: Közlemények) címet kapta. A Közlemények bibliográfiai sorozatként indult (utóbb, 1910-től más tartalmú munkákat is felvettek ide), első száma eredetileg az „Értesítő”-ben, annak 1907-es évfolyama 2. füzetében látott napvilágot, ugyanakkor különlenyomatot is csináltak belőle, amely már „A Fővárosi Könyvtár Közleményei” sorozat 1.” címet viselte önálló borítólapján. A Közlemények tehát az Értesítőből nőtt ki. Az első szám a lakáskérdésnek a fővárosi könyvtár anyagában található gazdag magyarnyelvű és külföldi címanyagát tartalmazta. Ezt a 48 oldalas munkát Szabó Ervin egymaga állította össze és látta el bevezetéssel. A „Közlemények” ez első (a lakásügy irodalmát felölelő) számának bevezetőjében írta Szabó Ervin: „Alig lehet kétséges, hogy Európában az amerikai könyvtárakat kellene mintául venni. Ezek az élet számára dolgoznak és nem néhány filológus, alkalmazott tudós, vagy könyvkereskedő számára, míg az olvasók tömegei tájékozatlanul és idegenül bajlódnak termeikben. Amikor a város közvéleményét élénkebben foglakoztatja valamely politikai, társadalmi, vagy akár tisztán tudományos kérdés, az amerikai könyvtárak ennek náluk meglevő irodalmát kisebb publikációkban közük”2 — hogy anyagukat az olvasók legszélesebb rétegei számára tegyék könnyen hozzáférhetővé. Szabó Ervin mindjárt példákkal is szolgált. Felemlítette, hogy az előző években milyen tárgyú bibliográfiákkal igyekezett olvasóit közelhozni magához a két legismertebb amerikai könyvtár, a Library of Congress és a 1 Irattár. Kiadványok. 1904—1909. 2 Szabó Ervin: A lakáskérdés. 1907. p. 1. 66
