Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
New York Public Library. Ezek kiadványai között az alábbi címek voltak találhatók: „Cigánykérdés”, „Koldusok”, „Csavargók”, „A vasutak államosítása”, „A négerkérdés”, „A kereskedelem állami ellenőrzése”, „A sztrájk” stb. Maga is az olvasók megnyerését és tájékoztatását kívánta szolgálni — fűzte hozzá az iméntiekhez Szabó Ervin —, amikor a fővárosi könyvtár első szakkatalógusában a lakáskérdés irodalmát adta, mert, úgymond, Magyarországon is „égető probléma a lakáskérdés”. Ez volt az első modern szakbibliográfia a hazai irodalomban, amelyről szerzője jogos önérzettel jegyezhette meg a főváros vezetőségéhez intézett 1907. november 24-i előterjesztésében: „Merjük állítani, hogy olyan munka, amely a legkiválóbb külföldi könyvtárak hasonló (igen csekély számú) működésével felveszi a versenyt.”1 A Közlemények 1908-ban független lett az Értesítőtől, már nem annak különlenyomata, hanem önálló kiadványként jelent meg, Második száma ugyancsak Szabó Ervin szerkesztésében: „Községi választójog” címen. A tárgyalt időszakban még további két szám kiadására került sor, mindkettő 1909-ben jelent meg, az egyik „Községi pénzügy”, a másik „Községi szocializmus” cím alatt. A bibliográfiák is alkalmas eszközül kínálkoztak a kiadványcseréhez, címűket és bevezetésüket három nyelven is (magyar, német és francia) közölték. A szakbibliográfiák készítésénél, akárcsak az Értesítőnél sokadrangú szempontként jött számításba az, hogy a város vezetőségét az ügy számára megnyerjék, vagy általuk a külföldi testvérintézményekkel való kapcsolatokat ápolják, cserepéldányként szétküldve őket. Az első és legfontosabb szempont: az olvasó- közönségnek nyújtandó segítség, erről vallott Szabó Ervin, amikor az „Értesítő” 1908-as számában a következőként jellemezte a könyvtári publikációk rendeltetését: „Általános tapasztalat a könyvtárosok körében, hogy a legjobban megválogatott és a legkönnyebben hozzáférhető könyvtár csupán ezen tulajdonságainál fogva nem biztosítja azt, hogy az olvasók meg is találják, amire éppen szükségük van, vagy ha szorosan kitűzött cél nélkül olvasnak, éppen a jó és nekik való könyvek ösztönözzék további olvasásra... Az olvasók nagy része kezdő: fiatalember, vagy idősebb munkás, aki műveltsége, vagy tájékozatlansága hiányait szégyeli és inkább száz rossz könyvön átrágja magát, semhogy tájékozatlanságát elárulja. Legtöbbnyire aztán néhány sikertelen kísérlet, néhány rossz könyv végleg elriasztja ezeket.”2 — majd rámutatott arra, hogy a tudományos kutatók is gyakran nagy segítséget kapnak az olyan bibliográfiákban, amelyeket az Egyesült Államok könyvtárai „special list”, „special catalogue” című sorozatok keretében már régóta kiadnak. Ott közszükségletet elégítenek ki a bibliográfiák, „ami pedig odakünn közszükséglet, azt... minálunk föl kell ébreszteni” tette hozzá és azzal egészítette ki, hogy nemcsak az önhibáján kívül tanulatlan olvasóközönség szorul rá ilyenekre, hanem még az egyetemet végzettek is, hiszen „az egyetemről kikerülnek államtudományi doktorok, akiknek sejtelmük sincs egy Közgazdasági Lexikon, egy Handwörterbuch der Staatswissenschaften, egy Stammhammer, egy Kritische Blätter létezéséről, akik ha később foglalkozni akarnak egy kérdéssel, úgy kezdenek hozzá, mint aki hátulról nyergeli meg a lovat.”3 A kilencszázas évek végéig még csak kevéssé sikerült kitágítani azokat a szűkre vont határokat, amelyeket a könyvtári „alaptörvény”, az 1903. január 21-én jóváhagyott szabályrendelet írt körül, de Szabó Érvin már e korlátozott lehetőségeken belül is teljes erővel azon dolgozott, hogy a még mindig szak- könyvtári funkciót ellátó gyűjteményt a lehető legszélesebb olvasórétegek számára tegye hozzáférhetővé. 1909. december 23-án kelt előterjesztésében az e téren elért eredményekre utalva némi elégtétellel jelenthette a város vezetőségének: „A fővárosi könyvtár talán az egyetlen tudományos könyvtár, amelynek nemcsak minuciózusán részletezett szakkatalógusa van, hanem, amely 1907 óta szakkatalógusának részleteit nyomtatásban is még könnyebben hozzáférhetővé teszi az olvasóknak s amely ezen kívül rendszeresen és sokkal sűrűbben és gyorsabban, mint akárhány külföldi könyvtár is, hogy a belföldiekről ne is szóljunk, közli új szerzeményeinek szakok szerint rendezett jegyzékét.”4 1 Irattár. Kiadványok 1907. 2 A Főv. Könyvtár Értesítője 1908. p. 8. » Uo. 1 Irattár. Kiadványok. 1904—1909. 5* 67
