Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
irodalmat. Törekvése annál is inkább sikeres lehetett, mert nemcsak lelkes könyvtáros, hanem korának egyik legkitűnőbb társadalomtudósa is volt. így hát teljes hozzáértéssel láthatott a magyar közkönyvtárak frontján támadt hézag betöltéséhez. A fővárosi könyvtár 1907—1909-es gyarapodási jegyzékeiből tűnik ki, hogy az alapok lerakásával kezdte a mulasztás helyrehozatalát. A beszerzett könyvek listáján lépten-nyomon bukkannak fel az utopista szocialisták, Babeuf, Considérant, Benjamin Constant, Saint Simon, Owen, Fourier, a munkás- mozgalom „őstörténeté”-bői ismert Louis Blanc, Blanqui, Proudhon, Weitling, Lassalle, Bakunin és társaik nevei különböző, leggyakrabban első kiadásokat feltüntető műveik címével. Természetes, hogy az előbbiek mellett a forradalmi munkásmozgalom két klasszikusa, Marx és Engels írásai is bekerültek a könyvtár állományába. Ezek között is nagy számmal akadt múlt századi, köztük több első kiadás, melyeknek nemcsak bibliofil, hanem tudományos forrásértékük is nagyobb, mint a későbbieké. De Szabó Ervin nemcsak a munkásmozgalom múltját feltáró dokumentumok egybegyűjtésére gondolt. Éber figyelemmel kísérte saját kora eseményeit, az egykorú szocialista irodalom legfrisebb termékeit is, széleskörű beszerző politikával biztosította, hogy a századeleji kiadványok fontosabbjai is hiánytalanul ott sorakozzanak a könyvtár polcain. Az 1907—1909-es jegyzékekben ezért kaptak helyet a nemzetközi munkásmozgalom szinte valamennyi vezéralakjának írásai: Bebelé, Mehringé és a még marxista utat járó Kautskyé, Plechanové, Jules Guèsde-é, mellettük Lafargue-é, Jaurès-é, Antonio Labrioláé éppen úgy, mint Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg, Clara Zetkin művei. Az e témakörbe tartozó könyvek között igen sok orosz vonatkozásút is találunk: Szabó Ervin, aki egyes cikkei szerint figyelemmel kísérte az első (1905—1907-es) orosz forradalom eseményeit, a marxizmus első oroszországi tanítómestere, Plechanov írásai mellett még igen sok olyan mű beszerzéséről gondoskodott, amely az orosz társadalmi viszonyokkal foglalkozott. Egyik ilyen tárgyú kiadványról, az első orosz forradalom három esztendős történetének főbb eseményeit feltüntető francia füzetről („Chronologie de la Révolution Russe”) maga írt recenziót a Huszadik Század 1907-es évfolyamába. Mégis éppen az oroszországi munkásmozgalom irodalmát illetően maradtak egyelőre nagy hézagok a fővárosi könyvtár gyorsan kiépülő társadalomtudományi állományában. Az e tárggyal foglalkozó kiadványok nagyobb része ugyanis az orosz munkásmozgalmon kívül, vagy éppen vele szemben álló személyektől származott. Szabó Ervin, noha még 19G4—1905-ben szakított a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal, mégis a legnagyobb buzgalommal gyűjtötte annak kiadványait is. Még a jelentéktelennek látszó kisebb szak- szervezeti füzetkéket, röplapokat is gondosan beszerezte a könyvtár számára. Azt viszont szinte magától értetődőnek tartjuk, hogy ő, aki a kilencszázas évek közepétől a Francia- országban nagy tömegerőre nőtt forradalmi szindikalizmus hazai letéteményesének érezte magát, nemcsak saját szindikalista szellemű írásaival gazdagította a gyűjtemény társadalomtudományi anyagát, hanem külföldi elvbarátai írásait is beszerezte. Eszmeileg önmagához közelállónak tartotta az anarchista mozgalmat is, ezért sem meglepő, hogy a munkásmozgalmon belül jelentkezett anarchista áramlat sajtótermékeinek is helyt adott könyvtára polcain. Ugyanott a Várkonyi-féle független szocialisták, a Mezőfi-féle agrárszocialisták iratai is megtalálhatók voltak. A munkásmozgalom legkülönbözőbb árnyalatait képviselő könyveken, röpiratokon, röplapokon kívül a jelentősebb időszaki kiadványokat, folyóiratokat is rendelkezésre bocsátotta: a könyvtári olvasóterem nyílt polcain mindenki számára hozzáférhető volt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1906-ban indított elméleti folyóirata, a Szocializmus legfrisebb száma, a haladó értelmiség legkülönbözőbb csoportjainak fóruma, a Huszadik Század, az anarchista Társadalmi Forradalom és az Erőszaknélküliség, a nemzetközi munkásmozgalom egyik legtekintélyesebb orgánuma, a Kautsky által szerkesztett Die Neue Zeit, a Sozialistische Monatshefte, a revizionista Bernstein irányítása alatt megjelenő Dokumente des Fortschritts, a francia szindikalisták színvonalas folyóirata, a Le Mouvement Socialiste. (A felsorolt folyóiratok csaknem valamennyien Szabó Ervintől is közöltek cikkeket). A Könyvtár csak 1907-től adott ki gyarapodási listákat1 ezekből merítettük adatainkat. Az 1904— 1906-os gyarapodás megoszlásáról nem állnak rendelkezésünkre kimutatások, de bizonyosra vehetjük, hogy az 1906 végéig beszerzett mintegy 10 000 kötet között is jelentős hányaddal szerepelhetett a szocialista irodalom. Joggal állíthatjuk, hogy Szabó Ervin históriai missziót teljesített, amikor a fővárosi könyvtáron belül lerakta egy olyan szocialista gyűjtemény alapjait, amely azóta történetírók számára nélkülözhetetlen forrásanyaggá vált. De nemcsak a jövőnek dolgozott, mint könyvtáros, hanem az akkori forradalommal terhes időknek is, mint gyakorlati politikus. Látni fogjuk, hogy az ellenforradalom évtizedeiben joggal olvasták az 1919 1 L. A Fővárosi Könyvtár Értesítője 1907—1909-es folyamait. 55
