Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
előtti fővárosi könyvtár fejére, hogy az „a forradalom melegágya” szerepét töltötte be a századeleji Magyarországon. Nem kételkedhetünk benne, hogy ez Szabó Ervin céltudatos könyvtárpolitikájának eredménye volt. Imént azokat a műveket emeltük ki, amelyek beszerzésével százados hézagot pótolt Szabó Ervin a magyar közkönyvtárak frontján. A kép azonban nem lenne arányos, ha szemünk elől tévesztenénk, hogy a munkásmozgalmi, a szocialista irodalom, a gyarapodás legértékesebb része volt ugyan, de együttesen csak kis hányadát tette ki a fővárosi könyvtár egész beszerzésének. Az 1907—1909-es címjegyzékekben felsorolt munkák többsége várostörténeti, városügyi, közigazgatási vagy statisztikai anyagból állott. Szabó Ervin tehát nem azok rovására alapozta meg a szocialista gyűjteményt. Tucatjával szerzett be évnegyedről-évnegyedre Budapest közelebbi (XIX. századi) és távolabbi (XVII—XVIII. századi) története szempontjából értékes, ritkaságszámba menő régi munkákat is, amellett a gyarapodási szakjegyzékben önálló csoporttá nőtték ki magukat a következő városügyi szakok: „Vágóhíd”, „Vízvezeték”, „Városi legelő”, „Levegőtisztítás”, „Élelmiszerhigiénia”, „Közvilágítás”, „Erkölcsrendészet”, „Gázszolgáltatás”, „Városépítés” stb. Szabó Ervint, mint alább látni fogjuk, többször is azzal vádolták : szocialista „pártkönyvtár”-t csinált a reábízott gyűjteményből. Ez azonban puszta koholmány, mert amellett, hogy a Budapest-történeti és a városigazgatási műveket teljes számban beszerezte, még a „társadalomtudomány”, „munkáskérdés”, „szocializmus” és hasonló szakok gazdagítását sem végezte egyoldalúan. így például a forradalmi, a szociáldemokrata és általában a baloldali szellemű kiadványok mellett úgyszólván minden pártárnyalat irodalmi termékét felfedezzük az 1907—1909-es beszerzési jegyzékekben. A szociológia művelői közül egyetlen ismertebb régebbi vagy egykorú polgári szerző neve sem hiányzott. Auguste Comte, Le Bon, Soréi, Dilthey, Otmar Spann, Tönnies, Spencer, Sidney Webb, George, Werner Sombart, Croce éppen úgy széles képviselethez jutottak a könyvtárban, mint a szocialistafaló Yves Guyot. Ugyanilyen tudományos objektivitás vezette őt hazai ellenfeleivel kapcsolatban is. Concha Győző, Apáthy István, Jancsó Benedek, Palágyi Menyhért, Farkas Pál és mindazok szociológiai jellegű írásai, akik a Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század táborából kiválva konzervatív-reakciós szellemben önálló egyesületet alakítottak és a Magyar Társadalomtudományi Szemle címen önálló folyóiratot indítottak a Jászi Oszkár és Szabó Ervin szerkesztette, Huszadik Század ellenlábasaként (műveikkel és folyóiratukkal) éppen úgy helyet kaptak a gyűjteményben, illetve annak nyílt polcain, mint a Huszadik Század, a Szocializmus, a Neue Zeit és a többiek. Sőt még az olyan tudományos szempontból értéktelen, de'kortünetként figyelmet érdemlő szocialistaellenes iratkák is meg voltak ebben a könyvtárban, mint például az Egri Érseki Lyceum 1907 körül indított agitációs sorozata. A szocialista szakszervezeti irodalomhoz hasonló teljességgel soroltált fel a könyvtár jegyzékei a sárga szakszervezetek, a keresztényszocialista szervezetek klerikális szellemű kiadványait. Ezek éppen- úgy hozzáférhetők voltak, mint a munkásszervezetek felvilágosító füzetei. Mindez azonban nem ellensúlyozhatta azoknak a tudományos köröknek ellenszenvét, akik pártatlanságot hirdettek, de ez alatt a konzervatív-, klerikális és nacionalista propaganda kizárólagos egyeduralmat értették. Szabó Ervin, aki az első években még zavartalanul folytathatta a baloldali irodalom gyűjtését, röviddel utóbb a támadások pergőtüzébe került miatta. E konfliktusokról azonban később szólunk. ÚJTÍPUSŰ KÖNYVTÁROSI GÁRDA Körültekintő terveinek megfelelően Szabó Ervin rendkívüli jelentőséget tulajdonított a feladata magaslatán álló könyvtárosi gárda kialakításának. E cél érdekében szakadatlan küzdelmet folytatott a könyvtár személyzeti létszámának növelésért, ezen túlmenően a magyar könyvtárakban addig teljeséggel ismeretlen munkaszervezési módszereket vezetett be. Űj követelményeket állított fel a könyvtári alkalmaztatásnál, hazánkban elsőként vívta ki a nők könyvtárosi pályán való végleges alkalmaztatását és már az intézmény fejlődésének első szakaszában elérte, hogy a fővárosi könyvtár tisztikarában kialakult egy lelkes, ugyanakkor nagyrészt haladószellemű értelmiségiekből álló munkatársi csoport, amely az elkövetkező években új erőkkel bővülve, a könyvtár naggyá fejlesztésének „motorjává” válhatott. Ez utóbbi célját nem csekély ellenállás legyőzésével érhette csak el. Szabó Ervin és Gárdonyi Albert 1904 tavaszán történt kinevezésével mindössze két hivatalnokhoz jutott a könyvtár. Sok esztendős kérvényezéssel tudták csak elérni, hogy az 1903. május 27-i közgyűlési jóváhagyással kinevezett két szolgai állást is betöltsék: Kolozsvári Pál a levéltártól örökölt szolga is csak 1908-ban, kereken tíz esztendővel azután, hogy könyvtári működését megkezdte (1898) nyert végle56
