Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
Társadalomtudományi Társaság életrehívását és tevékenységét, és ennek szociológiai folyóiratát, a Huszadik Századot. De a tőkés-földesúri hatalom aggodalma jogos volt. A Társadalomtudományi Társaság csak átmenetileg lehetett találkozóhelye a haladó és konzervatív elemeknek: 1907-ben kettészakadt, a konzervatív szárny kivált és Magyar Társadalomtudományi Szemle címen a Huszadik Század ellenlábasaként önálló folyóiratot indított. A társadalomtudományi kérdések iránti érdeklődés felkeltése értelmiségi körökben valóban kétélű fegyvernek bizonyult: néhány esztendő alatt következett be a polarizálódás. Volt tehát már egy kifejezetten konzervatív jellegű társadalomtudományi csoport, de Szabó Ervin nem ahhoz tartozott. Amikor 1907-ben hírül adta, hogy a reábízott könyvtárat társadalomtudományi gyűjteménnyé alakította, mint a Társadalomtudományi Társaság régi tagja és folyóiratának, a Huszadik Századnak szerkesztője, a balszárny egyik vezetője volt és maradt a konzervatívokkal való szakítás után is. Többek között ezért is mondhatjuk: nem minden kockázat nélküli vállalkozás, ha a könyvtár érdekeire hivatkozva hajtotta is végre, hogy a burzsoá-konzervatív várospolitikusok szemeláttára, azok anyagi támogatásával megteremtette Budapest, egyszersmind az ország első társadalomtudományi könyvtárát. A fővárosi könyvtár gyarapodásáról 1907-től negyedévenként kiadott címjegyzékek1 világítják meg: Szabó Ervin az intézmény társadalomtudományi gyűjteményének kiépítésében gondoskodott róla, hogy minden irányzat kiadványai, melyek a társadalomtudomány és vele kapcsolatos kérdések szempontjából számbajöhettek, meglegyenek a könyvtárban. A szélső konzervatív, a klerikális, a szocialista ellenes nyomdatermékeket éppoly lelkiismertesen sorolta be a gyűjtemény állományába, mint azokat, amelyek szívéhez közel állottak, a marxista és a szindikalista eszmeáramlat irodalmát. Nem szorul bővebb indoklásra, hogy ha históriai távlatba állítva értékeljük Szabó Ervin ilyenirányú munkásságát, történelmi-, munkásmozgalomtörténeti- és könyvtártörténeti szempontból egyaránt azt tartjuk benne a legkimagaslóbb teljesítménynek, amit a szocialista irodalom összegyűjtése és hozzáférhetővé tétele érdekében hajtott végre. E munkájának úttörő voltát akkor értjük meg a legjobban, ha e helyen emlékeztetünk arra, milyen keservesen tört utat magának a szocialista irodalom a magyar könyvtárakban. Nem mondhatjuk, hogy Szabó Ervin előtt nem jutottak volna el szocialista művek hazánkba és, hogy sehol nem gondoltak azok tervszerű gyűjtésére. Hogy a szocializmus iránt már a múlt század első felében is felébredt az érdeklődés nálunk, azt éppen Szabó Ervin egy tanítványa, Czóbel Ernő mutatta ki elsőként a Szocializmus című folyóirat hasábjain2. Czóbel egykorú forrásokra hivatkozva bizonyította: az utopista szocialisták egyes munkáit ismerték már a reformkor, az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc vezéralakjai, köztük Kossuth, Széchenyi és mások is. Mindezek gyakran emlegették cikkeikben Babeuföt, Owent, Főúriért. Szalay László, a Pesti Hírlap szerkesztője Victor Considéranthoz intézte egyik nyílt levelét. Petőfi Sándornak Haynau rémuralma idején lefoglalt könyvtárában az erről készített kimutatás szerint a francia felvilágosultak, Voltaire, Rousseau, a republikánus Michelet, Saint Just művei is megvoltak. Az eddigi adatokat kiegészíthetjük még azzal, hogy a Nemzeti Kaszinó könyvtárában annak Pákh Albert könyvtáros által 1852-ben kiadott katalógusa szerint többek között Engelsnek „A munkás- osztály helyzete Angliában” című klasszikus műve volt meg, mégpedig 1845-ös németnyelvű kiadásban és ezért könnyen lehet, hogy a forradalom előtt jutott el Magyarországra. A század második felében a hatvanas évek végétől, mint ismeretes, egymás után keletkeztek a szervezkedő munkásság önképzőköri és szakegyleti könyvtárai, és ezek magától értetődően beszerezték az akkori szocialista irodalom termékeit. (A kezdetben lassalleánus befolyás alatt álló magyar munkásmozgalomban Marx és Engels csak később nyerték el az őket megillető rangot). A munkásegyleteknek persze sem pénzük, sem helyiségük nem volt jelentékenyebb könyvtárak kiépítésére, az egykorú szocialista kiadványok muzeális jellegű gyűjtéséről szó sem lehetett náluk. A magyar közkönyvtárakban viszont az ott uralkodó klerikális konzervatív szemlélet miatt nem volt gazdája a túlnyomórészt röpiratokból, röplapokból és gyakran betiltott időszaki kiadványokból alakuló szocialista irodalomnak. Mindezt a hazai, a magyar és nemzetiségi nyelveken megjelenő nyomtatványokra értettük. Az a körülmény, hogy a külföldi, forradalmi szocialista anyag gyűjtésére egyetlen nagyobb könyvtárunk sem szánta rá magát, szinte egészen magától értetődőnek látszik az adott viszonyok ismeretében. Hiszen a tudományos könyvtárak számára irányadó szervek, a Magyar Tudományos Akadémia, az egyetemek még a polgári szociológia létét is kétségbe vonták. A magyar közkönyvtárak vezetői közül Szabó Ervin volt az első, aki tervszerűen gyűjtötte ezt az 1 L. A Főv. Könyvtár Értesítője 1907 és a köv. füzeteiben az új beszerzésekről készített kimutatásokat. 2 L. Czóbel Ernő: „A szocializmus és munkáskérdés Magyarországon 1848 előtt” című cikkét a Szocializmus 1917. évfolyamában. A cikk egyik különlenyomata a Főv. Szabó Ervin Könyvtár központjában (341834 raktári sz.) fennmaradt. Czóbel tanulmányának ezt a különlenyomatát Szabó Ervinnek ajándékozta a következő szöveggel: „Szabó Ervinnek igazi tisztelettel és hálával Czóbel Ernő. 1917. XI. 10.” 54
