Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
zást. Több egykorú forrás viszont azt bizonyítja, hogy már 1902 végén megérlelődött benne a szándék: kilép a kamarai könyvtárból és legkésőbb 1903. március első felében már el is döntötte, hogy megpályázza az 1903. január 21-i közgyűlési határozattal életre hívott fővárosi könyvtár „könyvtárnoki” állását, otthagyva a Kamarát. Elhatározása tehát csaknem egy esztendővel korábbi, mint a fővároshoz benyújtott önéletrajzának keltezése. Valószínűleg differenciái voltak a Kamara vezetőségével, ezért pártolt át a főváros 1903 elején még csak alakuló könyvtárához, ahová végül is csak 1904 májusában ment át. Néhány 1902—1903-ban Szabó Ervinhez írott levélből derül ki ugyanis, hogy bár viszonylag nagy önállóságot biztosítottak számára a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Könyvtárában, és egyik ott dolgozó felettese (a Kamara titkára), a szocializmussal rokonszenvező Krejcsi Rezső személyében, (aki később mint a szocialista irodalmi termékek Szabó Ervin mellett legismertebb hazai gyűjtője és az 1918—- 1919-es forradalom aktív szereplője is nevet szerzett), elvbarátot tudhatott maga mellett, mégsem volt zavartalan a burzsoázia e fellegvárában folytatott tevékenysége. Ezt árulja el a Kamara érdekkörébe tartozó folyóirat, a Közgazdasági Szemle szerkesztőjének, Mandello Gyula professzornak még 1900. december 25-én Szabó Ervinhez írott levele.1 Ebben Mandello utal egy Szabó Ervin és a Közgazdasági Szemle társszerkesztője (a tőkés világban vezető szerepet játszó Hegedűs Lóránt) közti nézeteltérésre, és megnyugtatja Szabó Ervint: „Azt hiszem, felesleges hangsúlyozni, hogy mily súlyt helyezek az Ön működésére”. A Hegedűs Lóránttal tovább folyó vitában ismét Szabó Ervin mellett foglalt állást Mandello 1901. június 20-i levelében, amikor Szabó Ervinnek a Közgazdasági Szemle körüli munkájáról szólva kijelentette: „Én mindig igyekeztem ama kitűnő közreműködést, melyet Ön kifejt, hálás elismerésre méltatni”. 1902 végéig mégis kenyértörés felé közeledett a vita és 1902. december 11-i levelében Mandello már úgy kapacitálta Szabó Ervint, hogy maradjon, mint akiről tudja, hogy meg akar válni addigi munkakörétől: „Fölösleges tán Önnek elmondanom, hogy mennyire becsülöm munkásságát és mily hálás vagyok mindenért, amit Ön tett... Elhatározását értem, de csak részben. Helyes, ha le akar rázni valami munkát, úgyis sokat dolgozik, de nem értem a munkacserét, amelyre vállalkozik. Azok a munkái, amelyek nálam voltak, meggyőztek arról, hogy Ön nagy műveltségű, éles kritikájú ismerője a társadalmi tudományoknak... Higyje el, az Ön érdekét nézem...” — igyekezett a nagytekintélyű polgári tudós a mindössze 25 éves fiatal szocialista könyvtárost és bibliográfust visszatartani attól, hogy addigi munkakörének hátat fordítson. Ez a levél éppen egy esztendővel azelőtt (1902. december) íródott, hogy Szabó Ervin a fővárosi könyvtári állásra beadta pályázatát. 1902 decemberében a fővárosi könyvtár sorsa még nem dőlt el és Mandello levelében nincs is arról szó, hogy Szabó Ervin a fővárosi könyvtárosi állással akarta volna felcserélni az iparkamarait, sőt azt sem említi, hogy Szabó Ervin a Kamara könyvtárától akar megválni: mégis könnyen lehetséges, hogy Szabó Ervin ekkor került kapcsolatba Kőrösy Józseffel, aki bár 1902 végén még csak hadakozott a fővárosi könyvtár megszervezéséért, de a jelek szerint már csaknem bizonyos volt a győzelemben. Ekkoriban szerzett tudomást Szabó Ervin távolabbi szándékairól, összeköttetésbe került vele és kilátásba helyezte a fővárosi állást. A fővárosi könyvtár első otthonának berendezésével kapcsolatban láttuk, hogy Kőrösy hónapokkal „előre dolgozott”: 1902-ben döntöttek róla, hogy a vezetése alatti statisztikai hivatalt átköltöztetik a Városháza Károly körúti szárnyára,de őkérte, hogy függesszékfel a pénz kiutalását, az átépítési munkálatok megkezdését, amíg a közgyűlés a fővárosi könyvtárról meghozza döntését. Csak azután rendezzék be a Városházán a Statisztikai Hivatalt és melléje a fővárosi könyvtárt is. A jelek szerint a személyzet toborzásánál is hasonló előrelátással dolgozott. Kőrösynek, aki statisz- tikusi mivolta mellett a gazdasági életben is szerepet játszott, nyilván kapcsolatai voltak a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával és ott figyelt fel Szabó Ervinre, a könyvtárosra. Feltehetően arról is tudomást szerzett, hogy nem érzi magát jól a Kamarában, az pedig bizonyos, hogy Kőrösy javasolta Szabó Ervinnek: vállalja el a leendő fővárosi könyvtárnoki állást. Ezt a feltevést valószínűsíti, hogy Kőrösy fogalmazta a Fővárosi Közlöny 1903. március 1-i számában február 25-i keltezéssel megjelent javaslatot a könyvtári állások szervezéséről és foglalta be, hogy a „könyvtárnok”-nak nyelvi ismeretek és irodalmi tevékenység felmutatása mellett — „a társadalmi tudományokban is járatosának kell lennie, továbbá esetleg el lehet tekinteni nála a kisebb fizetéssel járó próbaidőtől. Emellett március 10-i keltezéssel fennmaradt Kőrösynek egy Szabó Ervinhez írt levele is.2 Ebben közölte: 1—2 héten belül az összes illetékes szervek letárgyalják a könyvtárosi állások szervezésének ügyét (9 hét lett belőle, ugyanis csak május 27-én hagyta jóvá a közgyűlés), ő Kőrösy igyekszik elérni, hogy Szabó Ervin mihamarabb magasabb státuszba kerüljön, rövidítsék le nála a próbaidőt, vagy éppen tekintsenek el attól. Végül kérte Szabó Ervint: „tudassa megfelelnek-e a feltételek”, amennyiben igen, úgy el fog járni Szabó Ervin szabadságolása érdekében Lánczy Leónál (Szabó Ervin főnökénél), a Kamara elnökénél. 1 Ez és a többi alább idézett levél a budapesti Párttörténeti Intézet Szabó Ervin Gyűjteményében a könyvtári tárgyú iratok dossziéjában található. 2 Uo. 46
