Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
A két régi, a főváros levéltárától és a statisztikai hivataltól örökölt könyvtár egyesítése (1903. március) után több mint egy esztendő telt már el, amíg a könyvtár végleges szakszemélyzete végre megkezdhette szolgálatát. Az új városi intézmény személyzetéről az 1903. május 27-i közgyűlésen hoztak ugyan határozatot, de csak 1904. március 28-án döntött a közgyűlés (699/904 kgy. sz. végzés) a kinevezésekről. Budapest első „könyvtárnok”-a tehát Szabó Ervin lett. Felmutatott eredményei alapján eltekintettek nála a csökkentett fizetéssel járó egy évi próbaidőtől, fizetését évi 2000 helyett nyomban 3000 koronában szabták meg, amelyhez még (a 800 helyett 1000 korona) lakáspénz járult. A könyvtártiszti állásra a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára gyakornokát, Gárdonyi Albertet nevezték ki. Gárdonyinál kikötötték az alacsonyabb fizetéssel járó próbaévet. Az 1903. május 27-i végzésben még két könyvtári szolga státuszáról is szó volt, de ezek betöltését csak több éves kérvényezés után érték el, így a levéltári könyvtártól „örökölt” Kolozsvári Pál még hosszú ideig napi díj as szolgaként dolgozhatott. Sikerült azonban az előző évben napidíjasként alkalmazott két szakdíjnok megtartását elérni, ők is változatlanul ideiglenes munkaerőkként dolgoztak. Szabó Ervin előző munkahelyével szembeni kötelezettségei miatt 1904. május 1-én kezdte meg működését, Gárdonyi Albert azonban már 4 nappal kinevezése után jelentkezett: 1904. április 1-től dolgozott a könyvtárban.1 Az öt főnyi személyzet most már gyors tempóban kezdte meg az anyag rendezését, selejtezését, a katalógusok használhatóvá tételét, de 1904 őszéig is csak részben sikerült használhatóvá tenni az anyagot. Szabó Ervin azonban minél előbb igyekezett megnyitni a könyvtárat. Kezeírásával készült el a város vezetőségéhez címzett jelentés fogalmazványa, amely szerint 1904. október 15-én megnyitják a gyűjtöményt az olvasók előtt.2 A megnyitás minden ceremónia nélkül, a legnagyobb csendben történt, 1904. október 15 — december 31 közt mindössze 59 kötet forgalmat mutattak ki.3 Ennek ellenére az eclHíg kifejtettek alapján teljes joggal minősítjük határállomásnak, az alapítás mozzanatával felérő aktusnak az 1904-es megnyitást. Mielőtt a fejlődés részleteit vesszük szemügyre, tisztáznunk kell e helyen Szabó Ervin szerepét a könyvtári „hierarchiában”. Szabó Ervin a könyvtár rendje szerint eleinte beosztott szakhivatalnoka volt a gyűjteménynek, amelynek vezetését — formálisan a statisztikai hivatal igazgatójára ruházták. 1904-től 1906-ban bekövetkezett haláláig papírforma szerint Kőrösy József igazgatta a könyvtárat. A gyakorlatban viszont sem ő, sem utóda, a könyvtárigazgatói tisztséget 1911 végéig betöltő Thirring Gusztáv nem kaptak e hivatalukért semmi fizetést. Talán mert Szabó Ervin rátermettségét ők is elismerték, okozta, hogy nemigen szóltak bele a könyvtár ügyeibe. A két igazgató tevékenysége főként abban merült ki, hogy változtatás nélkül aláírták a főváros vezetőségéhez küldött javaslatokat, tervezeteket, jelentéseket stb., a fogalmazványok nagy része Szabó Ervin kezeírásával ma is megtalálható a könyvtár régi irattárában. Ezért kell az igazgatói tisztséget betöltő Kőrösy, illetve Thirring helyett elsősorban Szabó Ervin tevékenységéhez kapcsolni a működése idején elért eredményeket. A DOTÁCIÓ NÖVELÉSE. AZ ÉVI KÖNYVGYARAPODÁS MEGNÉGYSZEREZŐDIK Szabó Ervin, ellentétben egyes méltatóinak beállításával, reálpolikus volt, ezt érzékeltetik már a fővárosi könyvtárral kapcsolatos első javaslatai, előterjesztései is, így például a pénzügyi vonatkozású iratok. Tisztában volt azzal, hogy pénz nélkül nem fejlesztheti a könyvtárat, amelynek első, 1904-es költségvetési kerete mindössze 13 600 korona volt. A könyvtár irattárában kezeírásával maradt első fogalmazványt 1904. július 18-án írta és benne mindjárt egy pénzügyi problémát érintett: az új könyvtár egyik alapja a statisztikai hivatali gyűjtemény volt és 1901-ben tervbe vették e korábbi gyűjtemény katalógusának kinyomtatását, a főváros akkor 3500 koronát irányzott elő a célra. Az egyesítés körüli harcok idején természetesen függőben hagyták a katalógus kiadását, hiszen az egyesítés után az elvesztette volna értékét, a pénzt azonban még fenntartották. Szabó Ervin előterjesztésében bejelentette, hogy a rendezés után most már a fővárosi könyvtár adja ki katalógusát, ezen a címen kérte a 3500 korona további tartalékolását. Kérését teljesítették.4 A két könyvtár anyagának és katalógusának egyesítésével 1905 közepéig már részben elkészültek. Ekkor, a következő év költségvetési igényeinek összeállítását használta fel alkalmul, hogy újabb jelentős összeget kérjen, ezúttal az állománygyarapítás meggyorsítása céljára. Jelentette, hogy e rendezés előrehaladtával nagy hézagokat találtak a gyűjteményben és indítványozta, hogy a „legkirívóbb hiányok pótlá1 Irattár: Személyi iratok. 1904—1909. 2 Irattár. Nyilvános szolgálat 1904—1909. 3 Irattár. Évi jelentések. 1904—1909. 4 Irattár. Kiadványok. 1904—1909. 47
