Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
palota tervezője, 1900-ban éppen könyvtárépítési ügyben tárgyalt Szabó Ervinnel. Van némi pikantériája ennek a találkozásnak, bár nem a fővárosi könyvtár építéséről, hanem a Kereskedelmi és Iparkamara épületében létesítendő könyvtárhelyiségek terveinek részleteiről tárgyaltak. „Szabó Ervin a könyvtártervezésben járatlan építészt útbaigazította és mindenben kezére járt” — jegyezte fel a kortárs Varró István.1 Szabó Ervin a fővároshoz intézett 1903 decemberi ajánlkozásában maga is felemlítette, hogy a Kamara építkezésekor ő irányította „a könyvtár jövendő helyiségeinek technikai berendezését”. Azt is megjegyezte, hogy a meglevő elhanyagolt gyűjteményt selejtezni kellett és „tőből újjászervezni”. A 18 000 kötetre felszaporodott könyvtár állományáról 1902-ben kereken 900 lapos katalógust adott ki és az olvasóteremmel is rendelkező gyűjteményt sikerült olyannyira modernizálnia, hogy az más könyvtáraknak is mintául szolgált, emellett a szakkutatók, olvasók széles rétegeinek érdeklődését felkeltette. Szabó Ervinnek későbbi, a fővárosi könyvtár körüli munkája szempontjából érdemelnek figyelmet Varró István emlékezésének további megállapításai. Ezek szerint a Kamara könyvtárának kiépítésénél Szabó Ervin rendkívüli súlyt helyezett a felvilágosító (reference) munka megszervezésére és arra, hogy az olvasók otthonosan érezzék magukat. Ugyanott szabadpolcrendszert vezetett be, a könyvraktározáshoz — a modern (később nálunk is általánosan elterjedt) vaspolcos állványokat alkalmazta és ismereteink szerint Magyarországon elsőként fiókos cédulakatalógus-rendszert. Általában igyekezett az akkor legkorszerűbb amerikai könyvtártechnika jó tapasztalatait íelhasználni a reábízott kamarai könyvtárban. Különleges feltűnést keltett a Szabó Ervin által szerkesztett több mint 900 oldalas katalógus,2 nemcsak méretei miatt, hanem mert benne Szabó Ervin Magyarországon elsőként alkalmazta az amerikai Dewey-féle tizedes osztályozási rendszert. Tette ezt akkor, amikor a hivatalos könyvtártudomány szócsöve, a Magyar Könyvszemle (1900-as évfolyama) még rendszertelennek, „zűrzavarosának minősítette a decimális osztályozást, amely pedig egy-két emberöltőn belül nemcsak nálunk, de csaknem az egész földkerekségen elterjedt. A katalógus a maga idején, 1902-ben, nemzetközi elismerést aratott. Szabó Ervin a fővároshoz benyújtott 1903-as önéletrajzában méltán hivatkozott a kamarai könyvtáron kívül eső bibliográfiai tevékenységének eredményeire is. Ezek közül a legjelentősebbnek az 1900-tól szerkesztett egyetemes, a világ egész vonatkozó szakirodaimának legjavát nyújtó közgazdasági bibliográfiáit tartotta, amelyek a Mandello Gyula egyetemi tanár által szerkesztett Közgazdasági Szemlében láttak napvilágot, először névtelenül, utóbb aláírásával ellátva.3 Ezek összessége 1903-ban a brüsszeli Institut International de Bibliographie sorozatában, mint a Bibliographia Universalis egyik kötete önállóan jelent meg „Bibliographia Economica Universalis” címen. Szabó Ervin utalt arra, hogy e műve különböző francia, német és egyéb külföldi tudományos folyóiratokban fenntartás nélküli dicséretekben részesült. A főváros első könyvtárosi állását megpályázó 1903-as beadványában nem rejtette véka alá, hogy a fennálló hatalom számára nem éppen rokonszenves tevékenységet is folytat: aktívan politizál, sőt e téren irodalmilag is működik, mégpedig szocialista irányban. Pedig a szociáldemokrata pártnak, amelynek akkor még tagja volt, egyetlen küldötte sem jutott be a város törvényhatóságába. Mégis felemlítette és különlenyomatokban mellékelte is 1903 végéig megjelent és fontosabbnak tartott marxista dolgozatait, a „Visszapillantás az 1902. évi munkásmozgalomra”, a „Természet és társadalom” című, tanulmánnyal felérő bírálatát, valamint a történelmi materializmusról elhangzott felszólalásának a Huszadik Század című folyóiratban megjelent szövegét. Végül megírta, hogy kérelme benyújtásakor éppen a „Társadalmi osztályok és az osztályharc elmélete” című nagyobb munkán dolgozik (ez a műve nem készült el). Hivatalos célra készült önéletrajzban természetesen nem törekedett teljességre: a szociáldemokrata párt lapjaiban, a Népszava és a Volksstimme hasábjain, valamint az általa szerkesztett Népszava Naptárban 1899—1903 között megjelent közel három tucat cikkét, kritikáját fel sem említette, talán azért, mert ezek éppenúgy névtelenül láttak napvilágot, mint az „Ungarische Freiheit” című forradalmi röpirata. Ez utóbbit a Budapesten 1902. szeptember 25-re tervezett (de a kormány által betiltott) „Nemzetközi Diákkongresszus” alkalmából írta német nyelven. Szabó Ervin 1903. december 14-én keltezett önéletrajza alapján azt gondolhatjuk, hogy ekkor, 1903 végén határozta el: ott hagyja a Kereskedelmi és Iparkamara Könyvtárát és a fővárosnál vállal alkalma1 Uo. 2 A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárának katalógusa. Szerk.: Szabó Ervin, Bp., Pesti Kny. 1902. X, 891 p. 3 Szabó Ervinnek a Közgazdasági Szemle 1900-as folyamaiban közölt bibliográfiáit, a „Szabó Ervin válogatott írásai” és a „Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi tanulmányainak gyűjteményé”-ben című kötetekben közölt bibliográfiák szerkesztői nem tüntették fel. 45
