Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
Toldy László 1900 elején készült el a könyvtár szervezeti szabályzattervezetével, amely 1900. március 2-án az akkori szokásnak megfelelően nyomtatásban is megjelent. A tervezet nem kevesebb mint 48 nyomtatott oldalra terjedt, közel kétharmadát tették ki a szakrendi táblázatok, valamint a címfelvételezési szabályok. A Könyvtári Albizottságban egy ideig nem talált visszhangra Kőrösy vétója, ám 1901. március 14-i ülésén az Albizottság belátta, hogy „a statisztikai hivatalt könyvtárától megfosztani nem lehet”, ezért Kőrösy Józsefet új szervezeti szabályzattervezet készítésére utasította. Kőrösy 1902. január 14-én mindjárt két változatot is benyújtott. A főlevéltáros egyébként a tervezet kidolgozásához a Nemzeti Múzeum Széchenyi Könyvtára, az Egyetemi Könyvtár szabályzatai, illetve sémái mellett frankfurti, nürnbergi, strassburgi, bécsi és egyéb könyvtárak rendszeréből is merített. A három részre osztott tervezetből az I. és a III. a legfontosabb. Az I. fejezet a könyvtár célját és jellegét mutatta be. Eszerint a gyűjtemény közigazgatási és várostörténeti jellegű lenne, de ezt a feladatot oly szélesen értelmezte, hogy például nemcsak az összes hazai és külföldi városok irodalma, továbbá az egész a magyar, hanem a német, francia, angol és olasz törvénykezési anyag beszerzését is célul tűzte ki Az általa vezetett gyűjtemény jövendő sorsát pecsételte meg azzal, hogy a leendő fővárosi könyvtárnak a többi budapesti városi gyűjteményekhez való viszonyát tárgyalva külön bekezdésben foglalkozott a statisztikai hivatal könyvtárával és itt megismételte régi javaslatát: a statisztikai hivatali gyűjtemény közigazgatási részét „ki kell hasítani” és be kell olvasztani az ő „fővárosi könyvtársába. Toldy tervezete fogyatékosságai ellenére figyelmet érdemlő dokumentum a fővárosi könyvtár történetében. Ez az első szervezeti szabályzat tervezet, amelyhez hasonló tucatjával készült még az elkövetkező évek, évtizedek alatt. Toldy szövegének egy része, apróbb-nagyobb változtatásokkal tovább vándorolt, belekerült a későbbi tervezetekbe, végső soron az elfogadott szabályzatok szövegébe, az I. és III. fejezetében ugyanis több olyan hasznos szövegrész volt, amely a későbbi tárgyalásoknak is alapjául szolgálhatott. Az I. fejezet paragrafusai a könyvtár gyűjtőkörének meghatározásán kívül az intézménynek a felsőbb hatóságokhoz való viszonyát, a könyvvásárlás pénzügyi lebonyolításának módját határozta meg és a könyvtári személyzet kérdésével foglalkozott. A III. fejezet „Szabályok a könyvtár használatára” cím alatt a kölcsönzés és helybenolvasás technikáját és az ezt érintő egyéb rendszabályokat jelölte meg. E részből említésre érdemes, hogy Toldy elgondolása szerint „A könyvtár használata ingyenes”. Az akkori felfogásra és stílusra vet fényt a következő kitétel: a könyvtárt használhatja „minden 16. életévét betöltött tisztességes öltözetű egyén”. Az időközben megszervezett Múzeumi és Könyvtári Bizottság 1900. március 3-án, tehát egy nappal Toldy tervezetének megjelenése után tárgyalt a kérdésről és a 48 oldalas dolgozat tüzetesebb megvitatására egy könyvtári albizottságot küldött ki a maga kebeléből, melyben Toldy László mellett Kőrösy József, Fejérpataky László, Heller Ágoston, Kudora Károly és a tanács képviselőjeként Máttyus Arisztid vettek részt. A Könyvtári Albizottság 1900. szeptember 24-én ült össze először és 1901 végéig 25 ülésen vitatkozott Toldy tevezetének egyes pontjairól. E viták során tovább érlelődött az a Kőrösy József és Toldy László közötti viszály, amelyre már az eddigiekben többször utaltunk. Kőrösy József az adatok szerint csak 1900-ban ismerte fel teljes nagyságában a veszélyt, mely a gondozása alatti gyűjteményt fenyegette és megtette első ellenlépését: 1900. október 17-én javaslattal fordult a Könyvtári Albizottsághoz: azt hangoztatta, hogy a Toldy-féle terv fordítottját kellene megvalósítani, ha már ragaszkodnak egy közigazgatási jellegű fővárosi könyvtár megteremtéséhez : a statisztikai hivatal „31 éven át véres verejtékkel gyűjtött könyvkincse elkobzása” helyett olvasszák be a fiatal fővárosi könyvtárat a statisztikaiba. Ha erre mégsem hajlandók, ám csináljanak külön fővárosi könyvtárat, de hagyják békén az ő gyűjteményét. A Könyvtári Albizottságban egy ideig nem talált visszhangra Körösy vétója, ám 1901. március 14-i ülésén az Albizottság belátta, hogy a statisztisztikai hivatalt könyvtárától megfosztani nem lehet, ezért Kőrösy Józsefet új szervezeti szabályzattervezet készítésére utasította. Kőrösy 1902. január 14-én mindjárt két változatot is benyújtott. így hát 1902 elejétől már három szervezeti szabályzattervezet „futott” egymás mellett. Ezeket 1902. február 19-én vette tárgyalás alá a Könyvtári Albizottság, amely ekkor egyszeriben fejetetejére állította az 1899-es közgyűlési határozat óta kialakult helyzetet,vagyis indítványozta: a statisztikai hivatali könyvtár elkobzása helyett, a Toldy-féle levéltári „fővárosi könyvtár”-at kell felszámolni, ületve a sta34
