Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
tisztikai hivataléval való egyesítés után Önálló könyvtárrá szervezni. E célnak viszont Sem a Toldy által készített, sem a Kőrösy által benyújtott tervezetek nem feleltek meg. Az Albizottság ezért egy negyedik tervezetet előkészítését kívánta. Ebben a fordulatban kétséget kizáróan igen nagy szerepe volt egy személyi változásnak. 1901-ben új vezető került a könyvtári és múzeumi ügyekben is illetékes tanügyi osztály élére: Sacher, utóbb Bárczy István tanácsnok, később a liberális korszak jelentős érdemeket szerzett budapesti polgármestere. Bárczy István, aki hivatalból a Könyvtári Albizottság és az a felett álló Múzeumi és Könyvtári Bizottság elnöke is lett, csaknem mindenben Kőrösy álláspontját tette magáévá Toldyéval szemben. Toldyt villámcsapásként érte a Könyvtári Albizottság határozata és nyomban bejelentette, hogy írásban fejti majd ki „különvéleményét”, de erre csak több mint fél év múlva kerített sort. Időközben, 1902 nyarán—őszén megszületett a negyedik szervezeti szabályzattervezet, amelyet Kőrösyvel egyetértésben a Bárczy vezette közoktatási osztály terjesztett a Könyvtári Albizottság elé. E tervezet lényeges eltérése a Kőrösy-féléktől : a levéltári könyvtár hozzácsatolásával növelt statisztikai könyvtár a statisztikai hivatalban marad ugyan, mégpedig a hivatal igazgatójának vezetésével, de önálló és mindenki által hozzáférhető gyűjteményeként, „fővárosi könyvtár” elnevezés alatt. Ugyanakkor ebbe a szabályzattervezetbe foglalták Kőrösy előbb még feltételesen kifejezett óhaját: a könyvtári ügyeket külön kell választani a múzeumiaktól, ezért hatályon kívül kell helyezni az 1899-es közgyűlési határozatot és újjal helyettesíteni annak alapján pedig külön könyvtári bizottságot kell létrehozni. 1902. október 30-án ült össze a Múzeumi és Könyvtári Bizottság, amely a Könyvtári Albizottság által pártfogolt iménti változatot jelentéktelen módosításokkal elfogadta: ebből született meg az ötödik szabályzattervezet a Múzeumi és Könyvtári Bizottságé. Ugyanekkor hágott tetőpontjára a főlevéltáros és a statisztikai hivatal igazgatója közti csata, amelynek részleteit a Fővárosi Közlöny 1902 novemberi számai, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár régi irattára (fentebbi jelzés alatt) őrzik. A két felfogás közötti döntő összecsapás színhelye az 1903. január 21-i közgyűlés lett. Itt már két tábor állott egymással szemben és a tét a jövendő fővárosi könyvtár volt. Kőrösy álláspontját a Bárczy Istvánnal együtt kidolgozott, a Könyvtári Albizottság, majd a Múzeumi és Könyvtári Biztottság, valamint a Bárczy vezette tanügyi osztály által is támogatott ötödik szervezeti szabályzattervezet fejezte ki. Bárczy és Kőrösy bizonyára a felsorolt fórumokat is kevésnek tartották, a győzelem biztosításához, ezért a tanácsnokok körében is szervezkedtek, melynek eredményeként a javasolt szabályzattervezet indoklása Bárczyval együtt összesen öt fővárosi tanácsnok aláírásával ellátott „Különvélemény”-t mellékelhettek. A különvélemény a Fővárosi Közlönyben is megjelent. A másik tábor élén Márkus József főpolgármester és Halmi József polgármester állottak, akik az egész könyvtári kérdésnek a napirendről való levételét javasolták, nem kétséges, hogy végső soron Toldy László ösztönzésére. Toldy ugyanis, akinek szervezeti szabályzattervezetét az illetékes bizottságok elvetették, könyvtárát csakis a döntés elhalasztásával remélhette megmenteni. A tanácsnokok által indoklásként mellékelt „Különvélemény”-nek és a vele szemben álló tanácsi halasztó javaslatnak, mely utóbbit tehát a főpolgármester és a polgármester vette pártfogásába, volt egy közös vonása: mindkettő azt bizonygatta, az ő terve ígér olcsóbb megoldást. A tanácsi előterjesztésben egy fontos új momentum merült fel: azt hangoztatta, hogy Budapestnek nem közigazgatási szakgyűjteményre, hanem nyilvános könyvtárra van szüksége, ehhez nincs pénz, halasszák el jobb időkre a terv megvalósítását, nehogy úgy járjon a főváros, mint 1850—1875 között, amikor végül „a Frank-hagyatékot kénytelen volt elajándékozni”. (Itt jegyezzük meg: Toldy a Kőrösyvel való aktaháborúskodása során többek között Kőrösy nyakába akarta varrni a Frank Könyvtár 1875-ös elajándékozásának egész ódiumát is). Az öt ügyosztályvezető tanácsnok „Különvélemény”-ében ugyancsak sűrűn ismételgette, hogy a fővárosnak nincs pénze nagy nyilvános könyvtár alapítására és fenntartására, de hangoztatta: szüksége van közigazgatási, statisztikai és várostörténeti szakgyűjteményre, ilyen pedig csaknem készen áll a statisztikai hivatalban, melynek vezetője hajlandó e cél érdekében rendelkezésre bocsátani szakköny- tárát. Ennek kifejlesztése fővárosi könyvtárrá csak minimális kiadásokat követel és azt, hogy a feleslegesen működő, rossz irányban fejlesztett és amúgyis sok pénz felemésztő levéltári fővárosi könyvtárat is beleolvasszák. Történelmi távlatból nézve a dolgot, egyik álláspontot sem tarthatjuk helyesnek. A főpolgármesteri— polgármesteri támogatást élvező „tanácsi javaslatiban szép és igaz szavak voltak a főváros könyvtárépítő kötelezettségeiről, de ezek nyilvánvalóan nem voltak őszinték. Agyonütötte őket, hogy a határozathozatal elhalasztását kívánták. De helytelen volt a tanácsnokok okfejtése is. Azt bizonygatták: nem kötelessége a városnak nagy költséget felemésztő könyvtárt alapítani és fenntartani. A két rossz közül mégis az utóbbi bizonyult a kisebbiknek. A közgyűlés a Bárczy—Kőrösy-tábor 3* 35
