Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A „bethleni konszolidáció” éveiben (1924-1929)
Íme a kötetforgaíom adatai az itt tárgyalt periódus első négy évében: 1924- ben 325 704 1925- ben 405 667 1926- ban 667 745 1927- ben 937 261 Első észrevételünk a számsorral kapcsolatban: 1924-ben a béke ötödik évében még oly mélyen állt a könyvtár, hogy kötetforgalma a világháború harmadik évében kimutatott (1916-os) 327 379-et sem érte el. 1925-ben már csaknem valamennyi régi fiók és az ellenforradalom alatt létesített 8-as, 9-es és 10-es is üzemben volt: a kötetforgalom ennek megfelelően emelkedett, az előző évhez képest 25%-kal (80 000- rel). Második észrevételünk az 1926-os tételt érinti: 1926-ban az előző évhez képest csak a könyvvásárlás terén látunk fejlődést-, ez igen nagy mértékben járulhatott hozzá a forgalom emelkedéséhez, de vájjon eléggé indokolja-e azt, hogy a forgalom egy csapásra kereken 408 000-kötetről kerek 668 000-re szökött? Első pillantásra is érthetetlennek látszik ez az egy esztendő alatt bekövetkezett több mint 160%-os ugrás. Még különösebbnek kell tartanunk az 1925-ös és 1927-es forgalmi eredmények arányát. Igaz, hogy 1927-ben nyitottak egy új fiókot, a budai 11. számút, de ennek részadatában csak 22000 kötetes forgalmat jeleztek, az 1927-es 937 000-esnek ez mindössze 2,5%-a, ami a végeredményt alig emelte. A nyomtatott évi jelentésekben viszont hiába keresünk valami magyarázatot erre a rejtélyre. A bevezetések csak általánosságban hangoztatták, hogy rohamosan növekedett az olvasótábor, de semmi egyéb kommentárt nem találunk. A legnagyobb meglepetést pedig az okozza, ha egyes részadatokat, például a központi gyűjtemény forgalmának számait vizsgáljuk. A központ kötetforgalma 1924-től 1927-ig 14 606-ról 149 746-ra szökött, azaz e ponton több mint 900%-os eredmény volt. Ám a központ beiratkozott olvasóit jelző rovatban a 900%-os ugrás helyett stagnálást, sőt visszaesést vallottak be : 1924-ben 1907 olvasó, 1927-ben, csak 1862 olvasó iratkozott be. Hogyan lehet, hogy a központ 1927-ben kevesebb beiratkozott olvasóval több mint tízszer olyan forgalmat bonyolított le? Miután a nyomtatott évi jelentések sehol sem világították meg a kötetforgalom szédületes emelkedésének hátterét, arra kell gondolnunk, hogy a vezetőség a folyóiratok, napilapok, a kézikönyvtár használati adatait is belefoglalta az összforgalom mutatóiba. Felszínesen nézve nagyon komolynak találhatjuk a számtáblákat, így például éveken át csillag alatt azt a megjegyzést fűzték hozzájuk, hogy „A kölcsönzők összes száma” című rovatba „csupán a könyvtárt tényleg használó olvasók számát” tüntették fel, noha az összes kölcsönzőkés a tagságukat megújító kölcsönzők száma közt csekély volt a differencia. Afelől sem lehet kétségünk, hogy a beiratkozottak számát pontosan közölték, tekintve, hogy a beiratkozási díjakat be kellett fizetni a városhoz. Bizonyára ezért kényszerültek bevallani a statisztikák útján, hogy e ponton csökkenés következett be. Lényegében az ellen sem emelhetünk különösebb kifogást, hogy (minden bizonnyal 1925—1926-tól) áttértek a folyóiratok, napilapok forgalmának feltüntetésére. Az eljárás azonban a számokkal való manipuláció jellegét kapta azért, mert a más kérdésben komolykodó vezetőség ezt a nagyon lényeges változtatást nem közölte jelentéseiben. Egyébként a kellő óvatossággal mérlegelt adatok is egyes vonatkozásokban az olvasás minőségi hanyatlásáról árulkodtak. Ha például megnézzük a fiókhálózat összesített forgalmi adatait 1924-ben és 1929-ben, azt vesszük észre, hogy az ismeretterjesztő művek forgalma 34%-ról 25,4%-ra zsugorodott össze. Pillantsunk be végül néhány olyan korabeli dokumentumba, amelyek más oldalról jellemzik, a könyvtár nyilvános szolgálatát. A véletlen folytán maradt fenn a könyvtár irattárában az egyik (1929. december 18-án tartott) fiókvezetői értekezlet jegyzőkönyve1 (ez az egyetlen ilyen jellegű dokumentum). A jegyzőkönyv tanúsága szerint az értekezlet azzal kezdődött, hogy az elnöklő Drescher (később Szentkuty) Pál könyvtári felügyelő, a fiókhálózat vezetője „elrendeli, hogy az Ehrenburg: Moszkvai sikátort a katalógusból és a könyvanyagból töröljük.” 1 Irattár. Fiókközpont. 1924—1930. 255
