Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A „bethleni konszolidáció” éveiben (1924-1929)
A TÖMEGKÖNYVTÁRAK A konszolidációval járó átmeneti anyagi fellendülés eredményeként sikerült végre a szétzilált fiók- könyvtári hálózatot is újjászervezni, sőt néhány új fiókkal bővíteni 1924—1929 között. Az e téren elért eredmények sorrendje: 1924. január 20-án 9-es számmal 24 ülőhelyes, olvasóteremmel is ellátott új fiókot nyitottak a IX. kerületi Bakáts tér 3. alatti bérház földszintjén 3578 kötetes állománnyal. 1924. március 16-án 10-es számmal a VI. kerületi Hunyadi téren adtak át új fiókot 3464 kötettel, 16 ülőhelyes olvasóval. 1925. április 18-án ismét megnyitották az 1914-ben alapított, de 1921 óta zárva tartott Százados úti 3-as számú fiókkönyvtárat, melynek állománya az 1919-es 8931 kötet helyett ekkor csak 6329 volt. 1925. június 2-án feltámasztották az ugyancsak 1914-ben létesített állatkerti (5. számú) mozgókönyvtárat. Érdemes felfigyelni az 1919—1925-ös nyomtatott évi jelentések visszatérő megjegyzésére, amely szerint az állatkerti fiókot „a kommün alatt tették tönkre”. Nos, a megnyitással kapcsolatos iratokból kiderül, hogy azok, akik elhallgatták, hogy a 6-os és 7-es fiók a Tanácsköztársaságnak köszönhette létét, teljesen jogtalanul rágalmazták az 1919-es munkáshatalmat az 5-ös fiók bezárásáért. Valójában azért kellett ezt bezárni, mert 1919 őszén eltávolították Lendl Adolfot, az Állatkert tudós igazgatóját, aki 1913-as (a maga helyén'ismertetett) javaslatával szülőapja volt az állatkerti mozgó könyvtárnak. Lendl utóda, az ellenforradalom által odahelyezett igazgató viszont cseppet sem rokonszenvezett a könyvtárral, mint Kremmerék 1924-ben jelentették, nem volt hajlandó évekig megadni a szükséges kis fogatot és póni lovat az ország ezen első mozgó- és egyszersmind parkkönyvtára újbóli üzembeállításához1. 1925. november 23-án a fiókok sorrendjében 1919 óta üresen álló 4-es számot is betöltötték. A 4. számot, mint láttuk, eredetileg 1913 októbertől 1914 nyaráig a hűvösvölgyi Diáktelepen volt könyvtár viselte, anyagát 1915-től az 1921-es bezárásig továbbra is 4. számmal a városházi diákmenza könyvtáraként használták, majd végleg beszüntették a kis fiókot. Az 1925-ről készült évi jelentés szerint ekkor „újonnan” létesítettek egy könyvtárat és jelöltek meg 4-es számmal: az Aréna úti Népszálló éppenséggel nem új házi könyvtára volt ez, hiszen tudjuk, hogy a gyűjteményt még 1911-ben rendezték be Szabó Ervin irányításával. Egyébként 1925-ben személyzetet sem adtak hozzá, ehelyett az erről szóló iratok szerint „egy jobb napokat látott öregember” ügyelt a könyvekre, az olvasóteremben. Mert kölcsönzés sem folyt, csak helybenolvasás és mindössze a Népszálló (telt ház esetén) félezer lakójából adódó érdeklődők használhatták a gyűjteményt, amelyet inkább szerény „házikönyvtárnak”, fiókállomásnak kell tekintenünk. Az első lendület után hosszabb szünet következett, bár a könyvtár vezetői és a város illetékes szervei előtt nem volt titok, hogy égetően szükséges a fiókhálózat bővítése. Kremmer Dezső már az 1924-es évről szóló jelentésében, melyet 1925. június 1-i keltezéssel adott közre, maga is beismerte, hogy a régi fiókok feltámasztásával és néhány új fiók létesítésével „még távolról sem tudták megközelíteni azt a komoly célt, hogy Budapest művelődni vágyó rétegeit gyorsan és megfelelő könyvmennyiséggel ellássuk... ”2 Ugyancsak Kremmer jelentette be a könyvtári bizottság 1925. november 7-i ülésén, hogy „kis könyvtári gócok létesítése ügyében sok kérvény érkezett már gyáraktól, egyesületektől”3 4 Az ülés Buzáth János alpolgármester elnöklete és Liber Endre, az illetékes ügyosztályvezető részvétele mellett folyt és az akkor, 1925-ben alakult törvényhatóság pártjainak képviselői is jelen voltak, Bánóczy László, a szociáldemokrata frakció egyik képviselője a következő két indítványt tette: „1. Alkalmas helyen épülő fővárosi bérházakban egy-egy üzlethelyiséget fiókkönyvtár céljaira vegyenek igénybe, 2. arra való tekintettel, hogy a főváros környékéről sok tisztviselő és egyéb alkalmazott jár be munkára, akik kereseti adójukat itt fizetik, javasolja, hogy ebből az adóból számukra könyvtár rendeztessék be”1 a pestkörnyéki peremvárosokban és községekben. A Szabó Ervin által 1910-es Emlékiratban jövendölt folyamat egyik jele volt, hogy a századforduló táján alakult, de halódó egyesületi könyvtárak közönsége is a fővárostól várta az újtípusú gyűjtemények 1 Irattár. 5. számú kerületi könyvtár iratai. 2 A Budapesti Városi Nyilvános Könyvtár Értesítője 1924. 8. old. 3 Könyvtári bizottsági jegyzőkönyvek 1925—1930. 4 Uo. 252
