Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A „bethleni konszolidáció” éveiben (1924-1929)
Kremmer Dezsőnek a könyvtár régi irattárában elfekvő 1925. november 9-i, a város vezetőségéhez címzett előterjesztéséből derül ki, hogy a főváros törvényhatósági bizottságának egyik tagja, Kirchner Béláné írásbeli javaslatot terjesztett elő: a könyvtár adjon ki nagyobb példányszámban fiókkönyvtári katalógusokat. Kremmer véleményét az alábbiakban összegezte: „egy kulturális intézmény ilyen erős kritika alá kerülő munkát nagy körültekintéssel köteles elvégezni, az egyes könyvkatalógusok csak lassú egymásutánban, számításom szerint csak féléves időközökben fognak megjelenni.”1 A fővárosi könyvtárnak 1918-ig sok nyomtatott katalógusa jelent meg, valamennyi sikert aratott. Űj momentum az intézmény történetében, hogy a könyvtár vezetői 1926-ban féltek a fiókkönyvtárak anyagát a széles nyilvánosság elé tárni. De mi lett az Ígéretből, mely szerint félévenként mégis kiadnak egy-egy katalógust ? A fiókhálózat szerzeményezésével kapcsolatban már utaltunk arra, hogy 1927 elején megjelent a 8-as számú óbudai fiók katalógusa és 1929-ben az összes fiókok csak szépirodalmi anyagát feltüntető nyomtatott jegyzék. Ez volt minden, ami az Ígéretből megvalósult. Másként gondolkoztak a mutatós tudományos könyvészeti kiadványokról: amikor növekedett a publikációs lehetőség, e téren intenzívebb munka indult meg. 1927-ben felébresztették az 1910-ben indított, de kilenc év óta szendergő „Aktuális kérdések irodalma” sorozatot (melynek előző száma, mint említettük, 1918-ban jelent meg Braun Róbert szerkesztésében „A monarchia és a nemzetiségek” címen). 1927-ben a „Rákosi Jenő, az író” című „nyelvformájú”, két oldalas kis jegyzékkel állottak elő. A 36. számként kiadott bibliográfia az elaggott Rákosi Jenő egykori háborús, — soviniszta — és ekkor már revansista uszító elfeledett ifjúkori irodalmi műveinek, néhány színdarabjának és prózai írásának, a róluk szóló irodalomnak címeit tartalmazta. Az „Aktuális kérdések irodalmá”-ból 1929-ig még tucatnyi újabb összeállítás látott napvilágot. Valóban aktuális volt a „Lakbérleti jog” című bibliográfia, útmutatás azokhoz a művekhez, melyekből megtudhatta az olvasó, mely törvények és rendeletek biztosítják a háziurak béremelési jogát. Nagyon aktuális volt „A munkanélküliség” című füzet is a gazdasági fellendülés ellenére. A távoli múltra vonatkozóan értékes adatokat is összefoglalt az „Olasz—magyar kapcsolatok” című kis bibliográfia, ahol azonban a legújabb kor irodalmát Fraccaroli és Arnaldo Ulrico antibolsevista, a Magyar Tanácsköztársaságot rágalmazó, gyalázó művei képviselték. A kiadvány természetesen az olasz és magyar fasiszta rendszer barátkozásának jegyében fogant. Az „Aktuális kérdések irodalma” keretében megjelent néhány értékesebb kiadvány is. 1927-ben szép kiállítású Beethoven-bibliográfia, 1928-ban az Albrecht Dürer és Schubert évfordulók alkalmából az előbbinél is vonzóbb külsejű, gondosan tipografizált, ízléses címlappal ellátott és igen gazdag magyar vonatkozású adattárat egybefoglaló Dürer, illetve Schubert bibliográfiák láttak napvilágot. 1929-ben indított újabb sorozatot a könyvtár „A Budapesti Gyűjtemény munkálatai” címen. Az első szám: „Buda és Pest a szabadságharc idején”, a negyvennyolcas forradalom 80. évfordulójára készült. Külön kiemelhetjük: noha szerkesztője, Kelényi Béla, jobboldali beállítottságú volt, a jegyzék összeállításában mégis igyekezett bizonyos tudományos elfogulatlanságra törekedni. így például felvette Szabó Ervinnek „Társadalmi és pártharcok 1848/1849-ben” című munkáját, ennek bécsi (emigráns) kiadását, sőt a könyv egyes fejezeteit is kivetítette. E kivételes gesztus értékét kissé lerontotta, hogy az 1848-ról szóló összeállításban egyéb baloldali forrás nem jutott be (pl. a Huszadik Század, vagy a Szocializmus cikkeire nem utaltak, Marxnak még a Szabó Ervin-féle válogatásban megjelent 1848-as vonatkozású írását is kihagyták). A könyvtár újabb bibliográfiái egyébként nem arathattak nagy közönségsikert. Az „Értesítő”-k, 1931-től „Évkönyv”-ek hátsó borítólapjain, később utolsó oldalain a könyvtár 1907 óta megjelent összes kiadványainak címeit felsorolták a kiadási év megjelölésével és *-gal jelölték azokat, amelyek már kifogytak. Nos, e listákon, melyek közül az utolsó 1943-ban jelent meg (az 1942-es Évkönyv végén), kivétel nélkül az összes 1918 előtti kiadványt *-gal jelölték, vagyis mindazok a füzetek, illetve 500-tól 1000 példányban kiadott könyvek, amelyeket Szabó Ervin igazgatása idején bocsátottak közre, egytől-egyig elfogytak, mégpedig többnyire röviddel megjelenésük után. Ezzel szemben az 1919—1942 közti hasonló példányszámú horthysta termékek közül még a sikerültek (Beethoven, Schubert stb.) is, mindvégig kaphatók voltak, beleértve a fiókok katalógusait is. Kétségtelen, hogy az intézmény tudományos könyvészeti munkásságában találtunk pozitív vonásokat is, mégis meg kell állapítanunk, hogy a tudományos publikációk előnyben részesítése nyilvánvalóan a fiókhálózati kiadványok rovására történt, noha népszerű könyvészeti tájékoztatókra nagy szükség lett volna. 1 Irattár. Könyvtári Bizottság 1925—1930. 251
