Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)

Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)

Jalits Margitnak a rendelő osztály vezetőjének (akit az ellenforradalmi vezetőség állított oda, mint „megbízható” személyt) az 1919-es évről szóló kéziratos jelentéséből tudjuk csak meg, hogy a jelzett év kiugró gyarapodási számához nagy mértékben hozzájárult Szabó Ervin többezer kötetes hagyatéka és a „Könyvet a proletárnak!” jelszó nyomán megindult adományozási hullám.1

Ezzel szemben az ellenforradalom 1919 augusztusában kezdődő uralmával gyarapítás helyett a könyvanyag megcsonkítása kezdődött. Itt utalunk arra, hogy az új vezetőség a Budai Könyvtáregyesület és az V. kér. Közjótékonysági Egyesület anyagának kivételével a magántulajdon szentsége nevében visszaadta azokat az elheverő és kihasználatlan egyesületi gyűjteményeket, melyeket a munkáshatalom, nagyon helyesen a fővárosi könyvtárba olvasztott. Az egyik ilyen aktusról irattári dokumentum is fennmaradt: Ispán Bálint a Ferencvárosi Polgári Kör nevében 1919. november 21-én írta alá a nyugtát, mely szerint „375 darab a Kör tulajdonából származó könyvet a Városi Könyvtárból átvett”.2

Ugyanilyen „nagyvonalúságra” vallott az a manipuláció is, amelynek eredményeként a Szabó Ervin vezetése idején a könyvtárnak ajándékozott és országos viszonylatban egyedül álló orientalista gyűjtemények ritkaságait dobta piacra, juttatta kalmár kezekre az új vezetőség. Ez az akció nem sokkal későbben a véletlen folytán kitudódott s a sajtóban valóságos vihart váltott ki („Népszava” 1921. febr. 9., „Magyar Hírlap” 1921. febr. 9., Magyarság” 1921. febr. 9., „Világ” 1921. febr. 12., febr. 13., „Magyarország” 1921 febr. 16., „Nagy Magyarország” 1921. febr. 17. stb.) —A felsőbb hatóságok tessék-lássék vizsgálatot folytattak le, mely többé-kevésbé az igazgató eljárásának igazolásával végződött.

Bármiként is igyekezett a vezetőség lassítani a könyvbeszerzés hanyatlását, a bajok mindjobban elhatalmasodtak. Ezekkel a tényekkel nyíltan szembe kellett nézni. Az 1920-as Jelentés (p. 5.) is elismeri, hogy a beszerzés „az előző évhez képest... rendkívüli csökkenést mutat.” Bővebben tájékoztat erről Jalits Margitnak a rendelő osztály 1920-as működéséről készített évi beszámolója:

„Üj valamint antiquar vételeinknél nagy a csökkenés az előző évvel szemben is, alig érik el a tavalyi vásárlás felét. Ennek is csak egynegyedét rendeltük, pedig csaknem kizárólag az elkerülhetetlen aktuális kérdésekkel foglalkozó könyvek rendelésére szorítkoztunk. Még a raktárból elveszett, hiányzó könyvek pótlását sem kezdhettük meg. Külföldi rendelést egyáltalán nem küldtünk szét. Az ajándék és csere útján hozzánk érkezett anyag a tavalyinak 9,4%-a, ami azonban nem azt jelenti, hogy ezidén jóakaró pártfogóink elpártoltak volna, hanem a tavalyi Szabó Ervin hagyaték, a kenyérmezei fogolytábor [volt orosz hadifogoly- tábornak Szabó Ervinék által berendezett könyvtára, mely a tábor feloszlatása után vissza- szállt az intézményre. — Szerk. megj.] és a „Könyvet a proletárnak!” mozgalom által felszökött szám volt a kivételes.”3

Az elkövetkező években már nyomát sem találjuk olyan nagy értékű hagyatékoknak, mint amilyen Thallóczy Lajosé, vagy Szabó Erviné volt. Az 1920—1923-as jelentésekben két nagyobb tétel szerepel az ajándékok között, 1921-ben Zólyomi Wagner Géza hagyatéka és 1922-ben a francia közoktatásügyi minisztérium 1000 kötetes francia szépirodalmi könyvekből álló ajándéka.

A kötetszám megjelölése nélkül közli az 1921-es jelentés, hogy „A középosztályra elkövetkezett mostoha idők jele”-ként sok a magánosok felajánlása s ennek során megvásárolták Hindy Iván könyvtárának budapesti vonatkozású részét, Riedl Frigyes francia-irodalmi könyveit s egy 300 kötetes chris- tológiai gyűjteményt.

1921-ben a főváros a Népszínházi Alapítványnak a VIII. kerületi Csokonai utcában elraktározott irodalomtörténeti értékű anyaga megőrzésével bízta meg a könyvtárat Ambrus, Zoltán (a Nemzeti Színház igazgatója) kérésére. (1928 elején visszavették az anyagot, amely a Nemzeti Színház épületébe került.)

Az 1922-es év csúcs az összbeszerzés szempontjából. A 20 763 kötet megszerzéséről azonban így tájékoztat az 1922-es jelentés (p. 1.):

„A gazdasági hanyatlás arra kényszerítette az igazgatóságot, hogy lehetőleg gyorsan bonyolítson le tekintélyes könyvvásárlásokat.”

1923-ban, mint a fentebbi kimutatás jelzi, ismét zuhanás következett (11 082), akkor tehát már a pénzügyi manőverek sem segítettek.

Az ellenforradalom által teremtett gazdasági viszonyok a legsúlyosabban a külföldi könyvbeszerzést érintették. Az évi jelentések kezdettől fogva sem titkolták, hogy a külföld elzárkózása és a korona elértéktelenedése miatt teljes a csőd, csupán a német könyvpiacról folyik beszerzés, de 1923-ban itt is beüt a „krach” — a német könyvek száma is a felére esik a drágulás miatt.

Hogy mindez mit eredményezett a folyóiratbeszerzésben, azt a következő, ismét a hivatalos ellen- forradalmi jelentésekből kiemelt számsor árulja el:

1 Irattár. Rendelő osztály 1919-es jelentés.

2 Uo. 1919. nov. 21.

5 Uo. 1920. jan. 5.

236