Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)
évivel szemben alig számottevő emelkedést mutat.” s ez lehetetlen helyzetet teremtett, mert „ a forradalmak szomorú következményeképp minden téren képzeletet fölülmúló drágulás állott be”. — 1921-ben már nem volt olyan naiv lélek, aki hitelt adott volna ilyen történelemhamisításnak, — ekkor már nem hivatkoznak a forradalomra, mint az infláció okára, csupán tényként leszögezik : „A látszólag nagyarányú költségvetés a könyvtár békebeli szintjének fenntartásához távolról sem volt elegendő”. (Évkönyv p. 2.) — 1922-ben is kommentár nélkül tudósítanak arról, hogy „A korona értékének lassú lemorzsolódása a jelentés évében is folytatódott” (Évkönyv p. 3.) s ezért gyors vásárlásokkal igyekeznek segíteni magukon, végül az 1923-as jelentés (p. 1.) már csak ennyit tud felhozni a „megdöbbentő”, „válságos” pénzügyi állapotok „mentségére” : „az a szomorú vígasztalásunk maradt, hogy a többi közkönyvtárak is hasonló nehézségekkel küzdöttek...” Az ellenforradalmi vezetőség természetesen hallgatott arról, hogy a háború okozta válság, az infláció ellenére sem került volna ily végzetes helyzetbe az intézmény, ha a városvezetőség csak valamennyire is törődött volna vele, ha az egykor tekintélynek örvendő könyvtárt nem segít lejáratni maga az új vezetőség. Ily körülmények között nem csodálatos, hogy a könyvtár tudományos munkája is a minimálisra zsugorodott. 1923-ig összesen öt kiadványra futotta a könyvtár erejéből. Hatóságok, intézmények vagy egyének felkérésére kéziratos bibliográfiai összeállításokat ezekben az években is készítettek. A megkeresések jelentős része politikai tárgyú volt s íme a „tisztán marxi irányzatú” könyvtárból kitűnően tudtak meríteni ellenforradalmi tárgyú bibliográfiákhoz címanyagot, így pl. az 1920-as jelentés 7. lapján ilyen című összeállításokról emlékeznek meg: „A zsidókérdésről”, „A kommunizmusról”, „A kegyúri jogról”, „Magyarország német orientációjáról” stb. Az 1922-es Évkönyv (p. 6.) arról értesít, hogy „nyomtatásra készen áll a szakkatalógushoz készített betűrendes mutató.” — Ennek megjelenéséről nem tudunk. Az 1921-es Évkönyvben (p. 1.) büszkén tudósít az igazgató arról, hogy őt az akkor megalakult Magyar Bibliophil Társaság alapító tagjává választották „s evvel a ténnyel könyvtárunk kilépett abból a merev elkülönült helyzetéből, melyben a múltban élt.” A könyvtár „elkülönülése” valóban megszűnőben volt: a tőkés-földesúri Magyarország hivatalos támaszai 1919 után már pártfogolták ezt az intézményt — a nép, az olvasók azonban már kevésbé, mint ezt az alábbi statisztikai adatokból látni fogjuk. 1919 előtt valóban más volt a helyzet: az „elkülönülés” olyasféle volt, mint a hivatalos Magyarország által ugyancsak kitagadott, az irodalmon kívüli Ady Endréé. Róla írta az olykor irodalmi bírónak is fecsapó Kremmer : „szilágysági színmagyar lelkét valósággal eltorzították... Nyugaték” (Kremmer Dezső: Könyvek, olvasók. — A Nép 1921 aug. 8.) A jelzett időszakban, pontosan 1922. április 10. és szeptember 1. között került sor a könyvtár egyetlen nagyobb szabású rendezvényére: a Magyar Bibliophil Társaság keretében Budapest egyesítésének 50. évfordulója (1923) előestéjén állított ki a fővárosi könyvtár az Iparművészeti Múzeum kupolacsarnokában a régi Pest-Budára vonatkozó anyagot, melynek katalógusát az Amicus cég ki is adta. — A rendezvény megnyitásához a város teljes vezérkara Sipőcz Jenővel az élen kivonult. 1923. január 20-án határozta el a könyvtári bizottság, hogy Ballagi Aladárral és Kremmer Dezsővel összeállíttatja Budapest történetének bibliográfiáját.1 Ballagi el is készült a maga részével, Kremmer azonban soha. A fiókközönség „irodalmi ízlésének fejlesztésére” 1919 decemberében a jobboldali sajtó helyeslése mellett az 1. sz. (Királyi Pál utcai) fiók olvasótermében előadássorozatot indítottak. — Előadók a könyvtárosok voltak, Kremmer, Medvei Mária és mások. Drescher Pálnak Szabó Dezsőről tartott „erős faji- ságú” előadása különösen elnyerte az úszító sajtó tetszését. A könyvtárosoknak némi mellékkeresetet hozó sorozat azonban néhány hét után anyagiak híján megrekedt. Ennyiben foglalhatjuk össze a könyvtár 4 és fél esztendős tudományos és propagandisztikus munkáját. Vegyük most szemügyre az intézménynek az állománygyarapodás terén elért eredményeit. Az évi jelentések e szempontból sem tudták eltitkolni, hogy a beszerzés katasztrofálisan visszaesett. Az ellenforradalmi vezetőség által kiadott 1918—1923-as jelentésekben levő gyarapodási táblázatok végszámai a következők: 1918 1919 1920 1921 1922 1923 12 525 17 319 10 444 10 400 20 763 11 082 1 Fővárosi Közlöny 1923. jan. 24. 255. old.
