Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)
kommentárral, mint korábban, de változatlanul továbbítgatta Krisztics megújúló szabadságkérelmeit a polgármesterhez. A kulisszák mögött azonban Kremmer már készülődött, hogy az alulmaradt riválisnak megadja a kegyelemdöfést. 1922 májusában küldte be alább kivonatosan idézett szigorúan bizalmas javaslatát Sipőcz polgármesterhez: „.. .Félszeg, s immár tűrhetetlen helyzet állott elő Krisztics Sándor kartárs szabadságoltatásá- val. Ugyanis nevezett könyvtáros immár a negyedik hivatali évét tölti szabadságon!.. Tisztelettel kérem Méltóságodat, kegyeskedjék nevezettet most már határozott színvallásra bírni, hogy hajlandó-e szolgálatát megkezdeni, vagy állásáról le akar-e mondani. Nyomatékosan kérem újból Méltóságodat, hogy könyvtári életünknek ezt az utolsó fekélyét,1 ez állással való könnyelmű játékot megoldani kegyeskedjék. Mély tisztelettel Kremmer Dezső igazgató.”2 Krisztics bizonyára nem tudta, hogy alaposan elfűrészelték alatta a fát, mert amikor a könyvtár aligazgatói sztátusának végleges betöltésére került sor, 1923-ban, Enyvvárival szemben, aki ezúttal már esélyesebb volt nála, ismét jelöltként lépett fel,3 de kísérlete újból eredménytelen maradt. 1923. október 29-i keltezéssel Sipőcz polgármester sajátkezű aláírásával megérkezett a könyvtár- vezetők által várva várt végzés, amely Kriszticset szolgálatából elbocsátotta.4 Az „önfeláldozó hazafi”-val, akinek a legfelsőbb körökig is jó összeköttetései voltak, mégsem lehetett ilyen könnyen elbánni. Krisztics addig pörösködött, amíg kereken 40 millió koronás végkielégítést utalt ki számára5 a város. A kultúrhistorikusok a Hitler-fasizmusnak tulajdonítják, hogy a középkori könyvégetések eszméjét a szellem világától való vak félelmükben felelevenítették. Az elsőség szégyenletes érdeme nem a barnaingeseké. Budapesten, 1921 júliusában a főváros törvényhatósága előtt és éppen a fővárosi könyvtár anyagával kapcsolatban vetették fel először a modern könyvégetések gondolatát. Nem is akárki volt az a személy, aki hangoztatta, hogy „látni akarok egy könyvmáglyát...” a fővárosi könyvtár könyveiből; Wolff Károly volt ez, akkor a budapesti várospolitika teljhatalmú diktátora, aki a Budapest életére ráterpeszkedő, a lakosság többségét kitevő munkásválasztók kirekesztése után uralkodóvá lett Keresztény Községi Párt vezére volt. Wolff Károly a törvényhatóság pénzügyi bizottságában 1921. július 4-én szólalt fel váratlanul. A pénzügyi bizottság aznapi programja elég szürkének Ígérkezett. A fővárosi könyvtár költségvetési előirányzatáról vitatkoztak. Ekkor Wolff Károly jelentkezett szólásra. Azzal kezdte, hogy ő nem részletkérdésekkel foglalkozik, hanem „érdemileg” kíván a fővárosi könyvtárról beszélni. — Hosszadalmas és folytonos ismétlésekbe gabalyodó hozzászólásából jellemző kor-dokumentumként adjuk a következő részleteket: „Köztudomású dolog, hogy a városi könyvtár volt az a fészek, ahol elrejtették azokat a szellemi termékeket, amely szellemi termékek hivatva voltak a lelkeket tévútra vezetni... A városi könyvtár volt a fészke annak a vezérkarnak, amely már évtizedekkel ezelőtt tudatosan dolgozott a proletárdiktatúra előkészítésén. (Úgy van!)... Évtizedek óta a keresztény világnézet alapján művelt filozófiai és társadalomtani munkákat tudatosan elfojtották. .. A könyvtárakban élő páholytestvérek verték a békókat rá az emberek lelkére... Én a legfontosabb kérdések egyikének tartanám a városi könyvtár anyagának szakalapon leendő átrostálását (élénk helyeslés). Tűzre azokkal a könyvekkel, amelyek hivatva vannak a lelkekre újabb decenniumok alapján megint csak békókat verni... Éppen azért nagy súlyt helyezek az ottani alkalmazottak helyes kiválasztására és beosztására, s... a városi könyvtárat a legélesebb kritika tárgyává fogjuk tenni és figyelemmel fogjuk kísérni az ott folytatott működést... Majd ha át fogják revidiálni, akkor fogjuk a judeo- szabadkőműves közvéleménynek prezentálni azt a nagy máglyarakást, amely azokat a béklyókat jelentette... ”6 1 Kremmer a fekély szót áthúzva „problémájá”-ra javította utólag. 2 Irattár. Személyi iratok. Krisztics Sándor. 3 Űj Nemzedék 1923. jún. 21. 4 Irattár. Személyi iratok. Krisztics Sándor. 6 Uo. és Főv. Közlöny 1924. 6 Fővárosi Közlöny 1921. 2. sz. melléklet No. 28-hoz. 43—44. old. 231
