Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)
Sipőcz ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy a könyvtár „megfelelő” irányban való fejlesztésének „intézményes biztosítása céljából a főváros szabályzatot készít elő”. A csaknem könyvtárigazgatóvá lett Gulyás számára csekély kárpótlás lehetett, hogy a polgármesteri jelentés ígéretet tett : a szabályzat elkészítésénél Melich és Gulyás észrevételeit figyelembe fogják venni. Beosztottal, vagy kívül álló ellenfelekkel viszonylag könnyen sikerült elbánni az eszközeiben éppen nem válogatós vezetőségnek. Keményebb diónak bizonyult ezeknél Krisztics Sándor. Krisztics 1913-ban került a könyvtárba és a jó képességű fiatalembert az intézmény vezetősége felkarolta, Szabó Ervin halála után már ő az ötödik a ranglistán. — Ez az állapot azonban nem elégíthette ki az akkor 28 esztendős ambiciózus fiatalembert. Az 1918-as ún. „őszirózsás” forradalom idején ő is politizálni kezdett: az ellenforradalmi Területvédő Liga alapítója, főtitkára lett. Bódy Tivadar polgármester 1919. februárjában Kriszticsnek kéthavi szabadságot ad „területvédelmi munkája” címén.1 — Ez volt Krisztics első szabadsága „hazafias elfoglaltsága” ürügyén. Szinte felesleges mondanunk, hogy amikor a Tanácsköztársaság vörös hadserege a már szocialista Magyarország határainak védelméért harcolt, a területvédők az ellenség győzelmére spekuláltak. — Krisztics ekkor ellenforradalmi szervezkedésbe fogott s rövid időre lecsukták. A román burzsoá megszállás, mint minden hasonszőrű „hazafinak”, Kriszticsnek is meghozta a szabadságot: mint a „nemzet mártírja” visszatért ugyan egy-két alkalommal a könyvtárba, de nem azért, hogy itt dolgozzon, ugyanis magasabb régiók felé tört. A könyvtárvezetőség Krisztics érdekében a következő beadványt küldte a polgármesterhez : „Dr. Krisztics Sándor könyvtáros... három havi börtönének szörnyű szenvedései után azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy őt illetményei további meghagyása mellett 2 havi szabadságra terjesszem elő... Teszem ezt annál szívesebben, mert börtönéből töretlen energiával visszatérve, mert éppen ő az, aki az újjáépítés nagy munkájában önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül hatalmas részt vesz, kineveztetvén a miniszterelnök úr sajtófőnökhelyettesévé ... ”2 Egy későbbi hivatalos kimutatás szerint Krisztics 1919. június 10-étől augusztus 2-ig volt elzárva.3 Akárhogy is számoljuk, nem volt ez még két hónap sem, de Krisztics érdemei az ellenforradalom szemében vitathatatlanok voltak, s természetes, hogy az újabb kéthavi fizetéses szabadságot is megkapta. Ez az állapot azután még jó néhány esztendeig változatlanul fennmaradt. A könyvtári irattár dokumentumai szerint 1921. tavaszáig Kremmer változatlan lelkesedéssel pártfogolta Krisztics folytatólagos szabadságkérelmeit.4 Ekkor azonban a város vezetősége már dönteni kívánt a könyvtár igazgatói székének végleges betöltéséről, Kremmer ugyanis mindaddig csak „megbízott vezető” volt. — Krisztics, aki úgy látszik, más területen nem érte el, amit akart, Kremmer mellett váratlanul esélyes, sőt esélyesebb jelöltként bukkant fel. A Pesti Napló 1921. április 3-i számában olvashatjuk feltűnő szedéssel a következő címet: „Harc a Fővárosi Könyvtár igazgatói állásáért. — Kremmer Dezső vagy Krisztics Sándor? Protekció és kurzus.” A cikkből értesülünk arról, hogy Kremmerrel szemben Krisztics az első jelölt, „őt támogatja Teleki miniszterelnök és ehhez képest természetesen Sipőcz Jenő is.” Az ellenzéki Pesti Napló cikkírója a két rossz közül a kisebbiknek, Kremmernek fogta pártját: „Kremmer szaktudásán felül is igyekezett az új rendszerhez hozzáidomulni: a könyvtárban nagy tisztogatást rendezett, tisztviselőket s főként könyveket buzgón kiselejtezett... Mégsem Kremmer Dezsőt akarja a főváros... holott Kremmer még iskolatársi viszonyban is áll Sipőcz polgármesterrel... A főváros tisztviselői körében főként az okoz nagy elkeseredést, hogy a kurzushoz való készséges hozzáidomulás sem ad semmi biztosítékot...” Hasonlóan méltatlankodó tudósításokat közöltek más lapok is erről az ügyről („Fővárosi Hírlap” 1921. ápr. 6.) A szélsőjobboldali sajtó viszont Kriszticsnek fogta pártját. Végül ebből a csatából is Sipőcz osztálytársa, Kremmer Dezső került ki győztesen: 1921. júniusában végérvényesen őt választják igazgatóvá. A „nemzeti feladatok vállalásának” kétféle értelmezése azonban ezúttal végérvényesen éket vert a két „hazafi” közé. Ez külsőleg nem volt azonnal észrevehető, mert Kremmer, ha nem is oly szívélyes 1 Irattár. Személyi iratok. Krisztics Sándor iratai. 2 Uo. 1919. aug. 13. Fogalmazási hiba az eredetiben. 3 Uo. 1 Uo. 230
