Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)
Gulyás Pál 1920. április 27-i keltezéssel küldte meg szakvéleményét a minisztériumnak. Ebben mindenekelőtt leszögezte, hogy a leleplezés elsőségének érdeme az övé, ő már rég megmondotta, hogy Szabó Ervin a fővárosi könyvtár igazgatója „Sub titulo ’államtudomány’ központi könyvtárának magvául egy kombattáns szocialista könyvtárat tett meg.”1 Gulyás elismerte, hogy Szabó Ervin konzervatív-klerikális anyagot is gyűjtött, de szerinte ezt csupán azért tette, hogy a pártpolitikai harcokhoz az ellentábor iratai is meglegyenek. Majd a következőket írta Gulyás : „A múlt év szomorú eseményei [a Tanácsköztársaságra utalt így. — Szerk. megj.] azután teljes mértékben igazolták a haza sorsáért és a jogrend épségéért aggódók vádjait és teljesen igazat kell adnom Mosdóssy Imre min. tan. úrnak, amikor a Városi Nyilvános Könyvtár részletes megvizsgálását javasolja.” Gulyás a továbbiakban kifejtette, hogy nemcsak a tudományos, hanem a szépirodalmi anyagot is revízió alá kell venni és hozzáfűzte : „Emellett több oly intézkedésre is szükség volna, mely lehetetlenné teszi, hogy a könyvtár nagy szabadsága a még eléggé nem érett elemekre is kiterjesztessék. E tekintetben javasolom az ifjúsági osztályok teljes megszűntetését... A könyvtár egyéb osztályainak használatát pedig a betöltött 18-ik évhez javaslom kötni... A középfokú iskolák tanulóival kapcsolatban az iskola igazgatóságának külön írásos beleegyezése, iskolába nem járóknak pedig az apa, vagy a gyám beleegyezése.. . katonáknak altiszttől lefelé, csakis a katonai fölöttes hatóságuk útján kiállított írásbeli engedély alapján volna szabad a könyvtár olvasótermeit és kölcsönkönyv- tárát igénybevenni...” Kezeltessék tehát a könyvtár mint fertőző góc, amelybe a „nép gyermekei” csak kivételképpen és megfelelő engedélyekkel felszerelve léphetnek be. Befejezésül Gulyás „az állam szolgálatában álló megbízható könyvtári szakembernek... kormány- biztosnak leendő kiküldetését” sürgette, — Gulyás nem írta oda, hogy legyen ez a kormánybiztos Gulyás Pál. Melich János jelentése május 21-én készült el és ebben főként Gulyás érveit ismételgette azzal a konkrét javaslattal kiegészítve, hogy a fővárosi könyvtárból csináljanak „egy nagyszabású közművelődési könyvtárat” és állítsanak élére „egy céltudatos és vasakaratú, nagyismeretű férfiút.” A „megbízandó, illetőleg könyvtárigazgatóvá kinevezendő szakférfiú” vezetésével „részben vagy egészben államosittatnék a fővárosi könyvtár, egész személyzetét a vallás- és közoktatásügyi minisztérium nevezné ki s ez a személyzet az ő hatáskörébe tartozzon.”2 Melich János sem állította ebben a javaslatban, hogy Gulyás Pálnak kell az új igazgatónak lennie. A Mosdóssy—Gulyás—Melich-féle javaslatok következtében előállott az a furcsa helyzet, hogy az ellenforradalmi kormány, a semmivel sem kevésbé ellenforradalmi városvezetőséggel került szembe. A minisztérium vizsgálata a legnagyobb titokzatosság közepette indult meg, de Sipőczék kémeik útján mégis megneszelhették a dolgot. Ezzel magyarázható, hogy Sipőcz polgármester Kremmer Dezsőtől kért sürgős jelentést: hogyan is áll a könyvtár ügye. — Kremmer 1920. május 31-i emlékiratában ugyanolyan kifejezésekkel taposta sárba a fővárosi könyvtár múltját, mint Mosdóssyék és Melichék, — pedig Kremmer már hét éve dolgozott ebben az intézményben, de jól tudta, hogy az ellenforradalom érdekében kifejtett egész addigi tevékenysége sem biztosíték arra, hogy belőle, aki ekkor még mindig csak megbízott vezető volt, könyvtárigazgatót csináljanak. Az emlékiratban saját és egyelvű társai Tanács- köztársaság alatti szereplését így jellemezte: „A könyvtári kar néhány megmaradt tagja, azok, akik a világmegváltó eszméket nem tudták méltányolni, mellőzésnek, sőt rendszeres politikai üldöztetésnek voltak kitéve.”3 Hogy ez az „üldöztetés” — homlokegyenest ellentétben az általa pártfogolt rendszer eljárásával — rendőrbot, internálótábor, elbocsátások és fegyelmik helyett többek közt abban nyilvánult meg, hogy Kremmer Dezső és társai a Tanácsköztársaság által rendezett könyvtáros kurzuson adtak elő, Enyvvári országos fontosságú megbízást kapott stb., ezt természetesen „elfelejtette” megemlíteni jóllehet ennek még a Tanácsköztársaság hivatalos lapjában is nyoma maradt.— A hét fejezetből álló emlékirat az ellenforradalom kezdeti szakaszát ilyen szerény cím alatt méltatta : „Űj vezető, új szellem”. Itt sorolta fel a „nemzeti 1 Uo. a Uo. 8 Uo. 228
