Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)
általános tájékozódás megszerzése végett a könyvtár ügyében sürgősen ankétot összehívni...” —, ilyen primitív fogalmazványt úgynevezett „normális” időkben még a burzsoá rendszer hatóságai is papírkosárba hajítottak volna. Fentebb idéztük már Kremmer Dezsőnek a Sipos-féle feljelentéssel együtt a polgármesterhez továbbított védekező iratát is, amely ellenforradalmi megítélés szerint jogosan visszautasította Sipos vádjait. Ezért történhetett, hogy még az ellenforradalmi polgármesteri hivatalban sem siettek az üggyel foglalkozni, bár tudták, hogy komolyan kell venni egy fehér terrorista rágalmait. A türelmetlen Sipos azonban rövidesen a sajtóban is szóvátette panaszát. A 8 Órai Űjság hasábjain egymásután két cikkben szerkesztette ki a könyvtárat.1 Az előbbiekhez csatlakozva fogalkozott az intézménnyel a szélsőségesen ellenforradalmi klerikális Új Nemzedék című újság, amely az ekkor már szállóigévé lett „A bolsevizmus melegágya” cím alatt a következőket hangoztatta: „Nekünk jogunk és kötelességünk követelni, hogy a könyvtár személyzetét alaposan tisztogassák meg a destruktív szellemű elemektől és lelkiismeretesen rostálják meg azt a sok szemetet, amelyet a könyvtár hosszú évek során tudományos munkákként összevásárolt. Éber figyelemmel fogjuk kisérni a város részéről megindított revíziónak minden mozzanatát... amíg az nem forradalmi propagandaműhely, de igazi könyvtár, a kultúra komoly terjesztője lesz.”2 Sipos Kamillónak a könyvtár ellen folytatott kitartó csatározásaihoz nemsokára befolyásos városi főtisztviselők támogatását is sikerült elnyernie. Nem kétséges, hogy végső soron az ő ösztönzésére indult meg az a széleskörű vizsgálat a könyvtár ellen, melynek időrendben első darabja Mosdóssy Imre miniszteri tanácsos, a székesfőváros királyi tan- felügyelője. 1920. március 28-án kelt 5 lap terjedelmű és több vaskos melléklettel felszerelt beadványa, amelyet szerzője ezúttal egyenesen az akkori kultuszminiszterhez, Haller Istvánhoz juttatott el. Szó szerint idézzük a beadvány bevezető részét: „1076/920. márc. 28. Nagyméltóságú Miniszter Úr, Kegyelmes Uram! — Az a szomorú jelenség, hogy a főváros tanítóságának nagy száma a szociáldemokrata irányzat és törekvés szolgálatába állott és hogy később a kommunista eszmék harcosává vált, szükségessé teszi azon okok kinyomozását, amelyek ezen eredményt előidézték. — A főváros közéleti viszonyait és közintézményeit e tekintetben tanulmányozva az alábbiakban van szerencsém rámutatni arra, hogy ezen okok közül egyik igen lényeges faktor volt a székesfővárosi könyvtár, melynek szellemi irányzata olyan kíméletlen következetességgel és szívós kitartással törekedett a szociáldemokrata eszmék térhódítására, a kommunista szellem számára talaj keresésére, hogy a főváros tanítósága nagy részében előidézett káros hatást lehetetlen a véletlen művének tekinteni, ellenkezően nagy részben a könyvtár részéről tanúsított tervszerű működése egyik szükségszerű és majdnem elkerülhetetlen következménye gyanánt lehet megállapítani. — Épp ezért az alábbiakban van szerencsém a székesfővárosi könyvtár jelentőségére mély tisztelettel rámutatni, mely pedagógiai, sociál-politikai, kultúrális szempontból egyaránt a leggondosabb figyelmet és a legsürgősebben eszközlendő intézkedéseket igényelné... ”3 A feljelentés a továbbiakban elég zavarosan s a stílus szabályait továbbra is mellőzve bizonygatja, hogy a fővárosi könyvtár „joggal tekinthető minden államellenes törekvés elsőrangú képzőintézetének”. A beadvány kiemeli, hogy az intézményt „elősegítette e munkájában az is, hogy a fővárosban e könyvtárban lehet legkönnyebben könyvhöz jutni...” A könyvtár tudományos jellegéről állította: „Ami pedig a könyvtár tudományos voltát illeti, arra... már a Dewey rendszerű decimális osztályozás alkalmazása is rámutathat, ami minden tudományos rendszertant felborít...” Mosdóssy vádiratát a minisztérium valóban nem fektette el, ellenkezőleg, a legkomolyabban foglalkozott az üggyel. Haller miniszter két szakembernek küldte meg javaslattételre a feljelentést. Melich János, a Széchenyi Könyvtár igazgatója volt az egyik, Gulyás Pál, ugyancsak a Széchenyi könyvtár munkatársa, egyszersmind az ekkor már végsőket vergődő Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége előadója a másik. Gulyás minősítette elsőként zűrzavarosnak a könyvtárban alkalmazott Dewey-féle tizedes osztályozási rendszert, amely azóta csaknem az egész földkerekségen elterjedt. 1910 óta Gulyás rendszeresen támadta a könyvtár haladó irányzatát, mint erre korábban rámutattunk. 1 8 Órai Újság 1919. október 22., október 24. 2 Új Nemzedék 1919. október 20. 3 Főv. Levéltár. Tanácsi iratok XIV. ü. o. 471/1913. — Fogalmazási hibák az eredetiben. 15* 227
