Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)
À fővárosi könyvtárban történtekkel a III. Internacionálé Nyugateurópai Titkársága is foglalkozott: Moszkvában magyar nyelven is kiadott felhívásában a horthysta fehér terror gaztetteit leleplezve külön emelte ki, hogy „Nemcsak embereket, könyvtárakat is elpusztítanak, amelyekben tudományos szocialista művek vannak felhalmozva.”1 A nagyarányú selejtezést (amely a bonyolult rendszerű gyűjteményekből végül csak kisebb részben iktatta ki a baloldali anyagot) pozíciójuk védelmében hajtották végre oly buzgón a vezetők. A fővárosi könyvtár ellenforradalmi vezetőségének kisebb gondja is nagyobb lehetett annál, mint hogy a jóérzésű emberek véleményével törődjék. Ellenkezőleg, minden törekvésük azt a célt szolgálta, hogy a könyvtár nagy alapítójának, Szabó Ervinnek hagyatékát az ellenforradalom képére torzítsák. Szabó Ervin nevét törölték a könyvtár címéből, de az alig egy év előtt elhúnyt igazgató emléke még elevenen élt a könyvtár dolgozóiban, ezért 1919-ben az új vezetőség nem merte egészében megtagadni őt. Ez a magyarázata, hogy az elhúnyt igazgató halála évfordulóján ezt írta Kremmer Dezső körlevelében: „Egy éve, hogy Dr. Szabó Ervin, a mi könyvtárunk újjászervezője és első igazgatója elment közülünk. Nem mulaszthatom el, mint Szabó Ervinnek, a könyvtárosnak tanítványa, hogy ez alkalommal az ő nemes alakjára ne irányítsam kartársaimnak figyelmét. — Szabó Ervin a könyvtári tudományok lelkes, buzgó művelője, a fővárosi könyvtár és kapcsolatos kérdések állandó felszínen tartója, bátor harcosa, legyen a mi példaképünk. — Kemény szóval, nemes írással küzdött az ő kedves terve, egy nagyarányú hatalmas közművelődési könyvtár és intézet kiépítéséért. Hogy nem sikerült e szép terv, — nem rajta múlt! — Álljon meg egy röpke percig kezünkben a toll, a nyitott könyv, a katalóguscédula, s az emlékezés koszorúját gondolatban tegyük le az ő sírjára! 1919. szeptember 30. Kremmer Dezső.”2 Ugyanaz a Kremmer Dezső bocsátotta ki ezt a könyvtárpolitikus Szabó Ervin emléke előtt hódolatteljesen tisztelgő körlevelet, aki nem sokkal több mint egy hónappal előbb körlevél útján zárolta a Szabó Ervin által alapított könyvtár baloldali anyagát, köztük Szabó Ervin munkáit is, aki a fehér terroristák kezére juttatta suttyómba Szabó Ervin leghívebb könyvtáros-tanítványait, egyszersmind elvbarátait és további hátmegetti áskálódásokkal igyekezett eltávolítani a megmaradt haladószellemű munkatársakat, akinek a Népszava idézett közlése szerint elsőrangú szerepe volt a Friedrich-kormány által kibocsátott tiltott könyvek listája összeállításában, tehát abban is, hogy e listán, mások mellett a „meghatott hangú” körlevélben idézett Szabó Ervin több műve is helyet kapott.3 Az új vezető a könyvtárt ellenforradalmi átalakítása ellenére kívülről ért újabb támadásokkal szembe- szállva adta további tanúbizonyságait annak, hogy homlokegyenest ellenkező irányban dolgozott, mint a példaképének nevezett Szabó Ervin. Az intézmény elleni támadások ugyanis az ellenforradalom felülkerekedése után jó ideig tovább folytatódtak. Az eddigiekben már utaltunk a különös jelenségre, hogy még 1919-et követően is jobbról támadták a könyvtárt, akárcsak 1919 előtt, noha az új vezetők mindent elkövettek, hogy az új rezsimhez simuljanak. A támadások elindítója 1919. augusztus 25-i panaszával, mint említettük, megint csak Sipos Kamilló volt. Sipos mellett rövidesen felbukkant a könyvtár másik régi ellensége, Gulyás Pál. Vállalkozásukat ezúttal a „legfelsőbb” fórumok karolták fel. A Sipos és Gulyás sugallotta akció persze most nem a vezetőség ellen irányult, mint 1919 előtt. A támadások célja most már az volt, hogy magát a könyvtárt felszámolják, az ellenforradalom által teremtett feltételeket kihasználva megsemmisítsék. Ez a szélső jobboldali törekvés viszont a fővárosi könyvtár nem kevésbé szélsőjobboldali vezetőit exisztenciájukban fenyegette, így állt elő az a sajátos helyzet, hogy ugyanazok, akik belül mindent megtettek az intézmény ellenforradalmi átalakításáért, kifelé harcolni kényszerültek az őket is túllicitáló szélsőjobboldali támadók ellen. Sipos Kamilló 1919. augusztus 25-i beadványát már ismertettük fentebb. Egy ilyen panaszt, amelynek bevezetése így szólt: „A kommunizmus megbukott ugyan, de a könyvtár régi rohadt rendszere legrosszabb könyvtári rendszerével [így] megmaradt. A tisztviselők egyrésze van csupán eltávolítva, de az összes hibásoknak látszat ellen nem folyt vizsgálat” —, és amely a következőkkel zárult : „Szíveskedjék a könyvtárat államfelforgató anyagának tartalma és szervezettsége miatt haladéktalanul bezáratni s az 1 Beszél a magyar bitófaerdő. = Kun Béla—G. Zinovjev—K. Radek: Mit mond a III. Internacionálé a magyarországi proletárforradalomról? Moszkva, 1920. [június] 5. old. 2 Uo. szeptember 30. 3 Index. = Népszava 1919. október 15. 226
