Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)
nek ne adjanak kölcsön. Továbbá, hogy azon olvasókat, akiknél ilyen könyvek vannak, ezek visszaszolgáltatására haladéktalanul szólítsák fel.”1 A Kremmer Dezső — ekkor már megbízott vezető — által aláírt utasítás további része bejelenti, hogy a központ anyagát esetről-esetre kijelölt referensz-könyvtáros vizsgálja felül kölcsönzés előtt, a fiókokét pedig egy „szakemberekből” összeállított bizottság.2 A lendületes „romeltakarító” munka korántsem ért véget ezekkel a rendszabályokkal. A román megszállók étvágya még nem csillapult, de jutott a fővárosi könyvtár könyveiből az államrendőrségnek is. Erre vet fényt az alábbi akta: „Tekintetes kér. Kapitányság! A mellékelt kommunista, bolseviki és anarchista könyveket van szerencsém további eljárás céljából tisztelettel átküldeni. Megjegyzem, hogy Aradi Viktor román katonai cenzor úr avval a szóbeli kéréssel fordult hozzám, hogy a belügyminiszteri rendelettel indexre tett bolseviki könyvekből 5—5 példányt a felállítandó román múzeumok részére engedjek át. — Tekintettel arra, hogy a beszállításra kijelölt könyvanyag fölött én már nem rendelkezhetem, fenti körülményt avval jelentem be, hogy Aradi Viktor úrral közöltem, hogy kérésével egyenest a kér. Kapitánysághoz forduljon. Tisztelettel Kremmer s. k. 1919. XI. 3.”3 Korabeli külföldi lapok, melyek a fővárosi könyvtárban előállott botrányos helyzettel foglalkoztak, az intézmény Károlyi (ma: Ferenczy István) utca 8. alatti központjának udvarán végrehajtott könyvégetésekről is tudni véltek. De ha csak annyi történt, amennyiről az imént idézett dokumentumok szólnak, az is bőven elegendő volt a becsületes emberek felháborodásának kiváltására. Ennek egyébként a Népszava is kifejezést adott néhány cikkében. Idézzünk az egyikből: „Arról értesültünk, hogy a Fővárosi Könyvtár új vezetősége állította össze azoknak a könyveknek jegyzékét, amelyek bolsevista irányúak, a közérdekre károsak. A durvaságot tudatlan, analfabéta közegektől vártuk. Tévedtünk. A jegyzékben, amelyet a IV. kerületi kapitánysághoz küldtek be, 244 könyvet és 600 folyóiratot soroltak fel. Nemcsak a diktatúra alatt megjelent, hanem régebbi idő óta megjelent könyveket is felvettek... A Fővárosi Könyvtár európai értékű volt s Szabó Ervin vezetése alatt a magyar tudományosság hírét kezdték odakinn megbecsülni... Ez a cselekedet nincs messze attól a nomád szokástól, amikor még nyereg alatt puhítottuk a húst.”4 5 Ennél is élesebben bélyegezte meg a haladó külföldi sajtó ezt a kultúrbarbárságot. Ennek többek között nyomát találjuk az egyik ellenforradalmi lapban is, mely a bécsi Arbeiterzeitung-ban közölt leleplezéssel próbált vitázni.6 Egy svájci lap „A budapesti vandálok” című cikkében így bélyegezte meg a fővárosi könyvtár ellen elkövetett merényletet: „A legborzasztóbbat a budapesti városi könyvtár szétrombolásával vitték véghez a budapesti vandálok. Ez a könyvtár, amelyet az ismert Marx-kutató és rettenthetetlen forradalmár, az egy esztendővel ezelőtt elhúnyt Szabó Ervin emelt magasra, egyike volt a legteljesebb szociológiai gyűjteményeknek. Az összes alapvető művek, amelyek Európában és Amerikában e kérdésről megjelentek, az összes folyóiratok megvoltak, pontosan katalogizálva, mindenki számára hozzáférhetően. Ez az intézmény nemcsak a szociológiai kutatás pótolhatatlan eszköze, hanem minden szociális irányú népszerű törekvés központja volt, egyszersmind azon ritka kulturális alkotások közé tartozott, melyeket minden nemzet tiszteletben tartott. S most az úgynevezett »keresztény Magyarország« ellenforradalmi hordái szétrombolták a kultúrának ezt a szentélyét, szétrombolták vak dühükben, tudatlanságuktól és gyűlölködésüktől vezetve.”6 A svájci lap végül első kézből nyert, meg nem nevezett, de „feltétlenül hiteles”-nek minősített forrása hivatkozva kereken 15 000-re teszi a megsemmisített kötetek számát és a „budapesti vandálokat” a „jóérzésű emberek közmegvetésének adja át.” 1 Irattár. Ellenforradalom. 1919. 2 A bizottság tagjai: Kremmer Dezső, Enyvvári Jenő és Drescher Pál voltak. — Főv. Levéltár. Tanácsi iratok XIV. ü. o. 471/1913. a Uo. 1 Népszava 1919. okt. 18. 5 Virradat, 1920. június 15. 6 Bündner Volkswache 1919. november 22. 15 A Főv. Szabó Ervin Könyvtár története 225
