Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A proletárforradalom építő lendületében (1919 március 21 - augusztus 2)
fiók kiköltöztetésére (a Nyúl utcai volt laktanyát, vagy valamelyik budai iskolát ajánlotta fel elhelyezkedésre). A könyvtárvezetőség nagy lótás-futása, a könyvtár teljes tönkretételére való sűrű hivatkozása hárította el végül is ezt a veszedelmet. A 6-os fiók Tanácsköztársaság alatti kiépítéséről szólva kell utalnunk rá, hogy az évi jelentés szerint meglehetősen nagy anyagot örökölt elődétől, ebből 4930 kötetet találtak megtartásra alkalmasnak és a fiókközpont irányításával nagy tömegű új könyvanyaggal frissítették fel azt (az 1919-es év folyamán összesen 2272 kötetet küldtek a 6-os fióknak). A Corvin-téri könyvtári helyiségekben folyt a volt Egyesület anyagának válogatása, selejtezése, a leltározás, katalogizálás, osztályozás. Sort keríthettek a berendezés némi modernizálására, illetve felfrissítésére is. A rohammunka vezetője a könyvtár 1916-ban felvett lelkes, fiatal, a munkáshatalommal rokonszenvező dolgozója, Szauder Erzsébet volt. Alább látni fogjuk, hogy az ellenforradalmi hajsza megindulása után, amikor Szauder Erzsébet ellen is megindult az áskálódás, éppen azt rótták fejére legsúlyosabb bűneként, hogy a 6-os fiók érdekében odaadó áldozatkészséggel dolgozott. Nem szorul bizonyításra: a mindenfelől szorongatott munkáshatalom válságos időszakában igen jelentős eredmény, hogy néhány hét alatt tető alá tudtak hozni egy új közművelődési könyvtárt. Méltó ünnepséggel akarták megnyitni és a közönségnek átadni a forradalmi könyvtárpolitika első, összesen hat hét alatt elkészült fontos alkotását. A megnyitó ünnepség időpontját 1919. június 24-ére tűzték ki. Ezen a napon zajlott le az emlékezetes budapesti fegyveres ellenforradalmi puccskísérlet, amelyet a munkáshatalom néhány óra alatt elfojtott. A véletlen folytán tehát, mondhatni, szimbolikus jelentőségűvé nőtte ki magát a könyvtár avatás. A proletárdiktatúra kulturális építő terveinek első záloga volt ez. A könyvtár megnyitását nem tudta meggátolni az egykorú híradások szerint a puccskísérlet, csupán annyi történt, hogy az ellenforradalmi monitorok által gépfegyvertűz alá vett Erzsébet hídon néhány hivatalos személy nem tudott Pestről átjönni az ünnepélyre. „Gépfegyverek ropogtak, amikor Kőhalmi Béla elvtárs, a könyvtárügyek helyettes megbízottá a könyvtárt a dolgozóknak átadta és ágyú dörgött, amikor a 2. kerületi Munkástanács megbízottá átvette a proletárius nevében. Braun Róbert a Szabó Ervin-könyvtár vezetője fegyverzajban tett Ígéretet, hogy a könyvtár az egész szervezet alapítója, Szabó Ervin szellemében fogja a közművelődés ügyét szolgálni. Sokan jöttek el. És akadtak olyanok is, akik az első puskaszóra megfutamodtak, még mindig elegen maradtak, akik az Ígéretet felfogják. Melegen köszöntötte az egybegyűlt közönség a könyvtár átszervezőjét, Szauder Erzsébet elvtársnőt, aki a patriarchálisán elavult Budai Könyvtáregyesület könyvtárából pár hét alatt modern nyilvános könyvtárat szervezett.”1 2 — olvashatjuk az egyik korabeli tudósításban. A Tanácsköztársaság alatt vette át a fővárosi könyvtár az V. kerületi Közjótékonysági Egyesület tulajdonában volt könyvtárt is, amelyet, mint erről már (a fővárosi könyvtár fiókhálózata alapítását bemutatva) beszámoltunk, eredetileg is Szabó Ervin útmutatásai alapján rendeztek be 1910-ben az V. (ma XIII.) kerület Vág utca 12 alatt emelt Népház II. emeletén. A gyűjtemény, amely egy ideig Alpári Gyula, az utóbb mártírhalált halt proletárforradalmár vezetése alatt működött, modern alapokon állott, hisz ott alkalmazták elsőként azokat a könyvtárpolitikai és technikai megoldásokat, amelyeket az 1913—1914-ben megteremtett első városi fiókokban is bevezettek. A könyvtár anyaga is korszerűbb volt, mint a budai gyűjteményé. Egy 1919. július 22-i előterjesztésből, amelyben a fővárosi könyvtár jelentette Budapest munkásvezetőségének, hogy a Népház könyvtárát már átvette és üzembe helyezéséhez csupán két íróasztal és egy ruhásszekrény kiutalását kéri, — tudjuk meg, — hogy a gyűjteményt „a közeli hetekben” kívánták megnyitni.3 Braun Róbert, mint a fővárosi könyvtár vezetője, egy alább idézendő körlevél szerint 1919. augusztus 4-re tűzte ki az ünnepélyes megnyitást. A proletárhatalom azonban a külső túlerő és a belső árulás következtében július 31-én gyakorlatilag megszűnt, a 7. számú fiókot már az ellenforradalmi könyvtárvezetőség adta át rendeltetésének 1919. augusztus 13-án. 1 Uo. 2 A Tanácsköztársaság Könyvtárügye 1919. 3—4. sz. 7. old. 3 Irattár. 7-es fiók iratai. 215
