Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)
AZ ELLENFORRADALOM ELSŐ ÉVEI (1919. augusztus — 1923) FEHÉR AUGUSZTUS A KÖNYVTÁRBAN 1919. augusztus 2-án még a Peidl-féle úgynevezett „szakszervezeti kormány” volt hatalmon, amely néhánynapos működésével a kapitalista restauráció felé az első lépéseket megtette. Augusztus 2-án a radikális polgári Braun Róbert is, mintha misem történt volna, még mint a fővárosi könyvtár vezetője írta alá azt a körlevelet, amelyben a Tanácsköztársaság alatt létesített 7. számú (Vág utcai) fiók ünnepélyes megnyitójára a könyvtár dolgozóit meghívta. Az ünnepség időpontját 1919. augusztus 4-én délután 6 órára tűzte ki, de éppen ez időpontban kezdte meg a Budapest határában állomásozó román királyi hadsereg a magyar főváros megszállását, a megnyitás egyelőre elmaradt. Ä budapesti városházán a román burzsoá fegyveres erők jelenlétében felbuzdult „hazafias” tisztviselők Kornai István vezetésével már augusztus 4-én megpróbálták elzavarni az ottülésező munkás- tanácsot, ahogyan a Népszava következő napi száma azt megörökítette, azonban ez a hangoskodó csoport egy ott időző vörös őr egyetlen puskalövésére szerteszaladt. Az igazi „nemzeti rendcsinálás” így csak a megszállás után kezdődhetett a városházán is. A következő napokban a megszállt fővárosban már nyíltan kibontakozott az ellenforradalom, a Friedrich István és Csilléry András vezette kalandorcsoport akadálytalanul elzavarta a „szakszervezeti kormány”-t és József főherceg által az előbbi helyébe neveztette ki magát. A fővárosi könyvtárban augusztus 7-én léptek színre az addig lapuló karrierista és ellenforradalmi elemek. Augusztus 7-én hívták ki a rendőrség embereit a könyvtárba Kremmer Dezső és társai. Kremmer ezen a napon tolta félre Braun Róbertét és vette át a vezetést. Társai voltak: Enyvvári Jenő, (akit Kremmer helyettesévé tett), továbbá Drescher (utóbb Szentkuty) Pál, Vavrinecz (utóbb Vágfalvi) Dezső és még néhány velük egy húron pendülő tisztviselő, köztük Krisztics Sándor könyvtáros. Egykorú és később keletkezett dokumentumok egybehangzó adatai szerint1 a Kremmer — Drescher- féle társaság, bár még semmi hivatalos utasítás sem volt a baloldali városi alkalmazottak üldözésére, azonnal, cselekvésnek látott. A jobbloldali klikk augusztus 7-én Szigeti Gabriellát és Pikier Blankát hurcoltatta el. A két könyvtárosnő letartóztatásáról szóló augusztus 8-i és 9-i detektívjelentések a könyvtár tisztviselőinek közléseire hivatkozva emelték ki, hogy mindkét nő „veszedelmes kommunista”, „különösen Szigeti Gabriella, aki még most is hangoztatja kommunista érzelmeit”. Egy budapesti napilap két hónappal utóbbi börtönriportjában2 esett szó először a nyilvánosság előtt arról, hogy a 22 éves Szigeti Gabriellát, „mert nem tagadta, hogy kommunista, a detektívek úgy összeverték, hogy azóta rabkórházban fekszik”. Csak negyedszázaddal utóbb volt alkalma Szigeti Gabriellának (ekkor már Solti Andrásné) feltárni a felszabadult Budapest polgármesteréhez írt beadványában, hogy Drescher Pál, Kremmer Dezső és klikkje juttatta őt kínzói kezére és Drescherék ráadásul oly „figyelemmel” követték sorsát, hogy egy bizalmi emberüket, (a Tanácsköztársaság alatt felvett Bossányi nevű könyvtári alkalmazott volt ez, Drescher Pál sógora), a rendőrségre is elküldték, mert szemtanú útján akarták megbizonyosodni: valóban megverik-e Szigeti Gabriellát. Mindezt Szigeti Gabriella és más baloldali könyvtárosok számára is teljesen váratlanul hajtották végre, mert egészen a román királyi hadsereg bevonulásáig a legszívélyesebb magatartást tanúsítottak kollegáik iránt.3 1 A főként a Fővárosi Levéltárban található dokumentumok forrásadatait és szövegét 1. Remete László : A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár az ellenforradalom első éveiben c. tanulmányában. E helyen csak olyan forrásokat, ismertetünk, illetve idézünk bővebben, a lelőhelyet is megadva, amelyek az 1959-es dolgozat megjelenése óta bukkantak fel. * Világ 1919. október 5. 3 Remete L. : I. m. 216
