Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A proletárforradalom építő lendületében (1919 március 21 - augusztus 2)
„A kidolgozott tervek szerint a megszervezendő könyvtárak leginkább a proletár-lakta kerületekbe kerültek volna, azonban ezekben a kerületekben igen kevés lefoglalásra, átalakításra érdemes nagyobb befogadóképességű épület akadt” — jegyezte meg a Tanácsköztársaság könyvtár politikájáról készített alapos monográfiájában Kőhalmi Béla.1 Az első tervezetet a következő hetekben többször is módosították, egyes pontjait elejtették, másfelől a programba Budapest peremvárosait is befoglalták. Az egyik feljegyzés szerint április 30-án jogerősen kiutalták a könyvtárnak Schmidt Miksa gellérthegyi villáját, a Lipótvárosi Kaszinó nyári helyiségét és a Liszt Ferenc tér 7. számú épület I. emeleti helyiségeit,2 ezeken kívül a régi Budapest területén az I. kerületi (Krisztina körút) Csokonai kávéház, a IV. kerületi Belvárosi Kávéház, a VIII. kerületben a Baross utca és József körút sarkán levő Bodó kávéház került szóba és felmerült az a gondolat is, hogy a IX. kerületben az Űjvásártéren ideiglenes pavilont emelnek könyvtár számára. Az egykori peremvárosok közül Újpesten a volt szabadkőműves otthon, a Kispesti Kaszinó, Erzsébet- falván, amely ekkor a Leninváros nevet vette fel, a Corso és Városi kávéház helyiségeit adták volna át a könyvtárnak átalakítás és berendezés végett. A kávéházak nem minden esetben feleltek meg a célnak, néha átalakításuk túlságosan költséges lett volna, de ideiglenes megoldásként így is elfogadták, hogy a könyvtár gyökeret verjen a városrészben. Erzsébetfalván például az egyik kávéházat olvasóteremnek, a másikat kölcsönzőnek akarták berendezni.3 A közeli beköltözködés reményével kecsegtetett többek között a volt lipótvárosi nyári kaszinó, az újpesti szabadkőműves páholy volt épülete és a kőbányai kaszinóé. A két utóbbira vonatkozóan, Scheiber Miklós műépítésszel el is készíttették az átalakítási terveket. Ugyancsak jól állt a volt Erzsébet Népakadémia helyisége és könyvtára átvételének ügye, úgy, hogy az Országos Kaszinó és Tiszti Kaszinó gyűjteményei beolvasztása és az új anyaggal való felfrissítés után csakhamar ez is megnyílt volna a fővárosi könyvtár új fiókjaként.4 A nagyiramú könyvtárépítéshez, amelynél természetesen nemcsak a főváros és környéke érdekeit kellett szem előtt tartani, hanem az egész országét, négyféle módszerrel kívánták előteremteni és biztosítani az induláshoz és továbbfejlesztéshez szükséges könyvtömeget: 1. A különböző okokból köztulajdonba vett könyvtárak, vagy egyéb könyvkészletek egy részének, vagy egészének könyvtári célokra való igénybevétele útján. 2. Állami vásárlások által. 3. Budapesten a már említett „Könyvet a proletárnak”, „Könyvet a Szabó Ervin Könyvtárnak” jelszó alatt indított gyűjtő mozgalom segítségével. 4. Űj könyvek kiadásával. A meglevő készletek felhasználásának előfeltétele természetesen az volt, hogy mindenekelőtt felmérjék azt a könyvtömeget, amellyel egyáltalában számolni lehet a könyvtárfejlesztés szempontjából. Erre több igen nyomós okból is sürgős szükség volt. Magyarországon a könyvkiadást már az első világháború előtt is mindenekelőtt üzleti szempontok vezérelték, ami már akkor minőségi és mennyiségi torzulásokat idézett elő. A könyvtermelésben előállott válságot tetézte, hogy az infláció miatt a könyvvásárlás és felhalmozás is a spekuláció egyik válfajává emelkedett. Ezekre a jelenségekre mutatott rá Kőhalmi Béla 1919 május végi cikkében.5 Magyarázatát adta egy sor olyan kormányrendeletnek, amellyel rendet akartak teremteni ezen a téren —, ezek közé tartozott a kiadóvállalatok szocializálását, könyvkészleteik felmérését, továbbá a könyvkereskedők vásárlásait korlátozó, készleteik átmeneti zárolását, leltárbavételét előíró rendelet. E célt szolgálták azok az intézkedések, amelyek az elhagyott, gazdátlanná vált magánkönyvtárak és a feloszlatott egyesületek könyvanyaga bejelentését, védelmét, vagy igénybevételét írták elő, és az eladásra kínált magángyűjteményeknél vásárlási előjogot biztosítottak a könyvtárügy országos intézőinek.6 A veszélyeztetett könyvgyűjtemények sürgős elhelyezése, de elsősorban az újonnan alapítandó köz- művelődési könyvtárak számára szocializálás és vásárlás útján felhalmozott könyvtömeg beszállítása, tárolása, válogatása, feldolgozása és elosztása érdekében szükség volt megfelelő befogadóképességű épületre. Erre a célra igényelték és kapták meg a könyvtárügy országos vezetői a Központi Zálogház ÎX. kerületi (a Kinizsi utca és Lónyay utca sarkán levő) épületének több emeletét és itt állították fel a könyvtárépítő tervekben fontos szerepet betöltő új intézményüket Közkönyvtárak Gyűjtő és Elosztó Telepe elnevezés alatt.7 1 Kőhalmi Béla: I. m. 160 old. 2 Idézi Gulyás Pál: I. m. 48. old. 3 Kőhalmi Béla: I. m. 160. old. 4 Gulyás Pál: I. m. 51. old. 6 A Munka 1919. május 31. 0 A Magyar Tanácsköztársaság Könyvtárügye 1919. 1., 2—3 sz.; A Tanácsköztársaság 1919. máj. 8.; A Magyar Tanács- köztársaság művelődéspolitikája 1919. 148—168. old. 7 A Tanácsköztársaság Könyvtárügye 1919. 2—3. sz. 2. old. 14 A Főv. Szabó Ervin Könyvtár története 209
