Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A proletárforradalom építő lendületében (1919 március 21 - augusztus 2)
Ha a terv megvalósul, úgy a parlamenti könyvtár hatalmas, főként politikai-történeti jellegű állományával és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ugyancsak jelentős, korszerű polgári közgazdasági anyagával, valamint további 8—10 kisebb, de egyes esetekben így is, (főként archivális szempontból) értékes, többnyire szintén polgári jellegű gyűjteményével gazdagodva1 valóban hatalmas, európai viszonylatban is kiváló szakkönyvtárrá alakul. Érdemes itt emlékeztetni rá, hogy az 1919-es program csíráját megtaláljuk Szabó Ervin 1910-es, korábban már ismertetett Emlékiratának a tudományos szakkönyvtárak kooperáciáját sürgető megállapításaiban, ennél is konkrétebben a könyvtár ugyancsak idézett 1910-es irattári anyagában, mely szerint már akkor tettek kísérletet az egyes tőkés érdekképviseletek könyvtáraival való kooperációra. A kooperációnál is magasabb fokú centralizáció problémájával pedig éppen Dienes László foglalkozott részletesen a Népművelés 1911. évfolyama 2. számában közölt és korábban ugyancsak említett Centralizáció a könyvtárügy terén című cikkében. Az egyesítésre vonatkozó nagyon gyorsan született határozatot ugyanolyan gyors gyakorlati lépések követték —, a fővárosi könyvtár irattárában is találunk erre vonatkozó dokumentumokat. így például már 1919. április 6-án írt egy levelet a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Szemere utca 6. épületében levő könyvtár vezetője. A levél nincs aláírva, de csaknem bizonyos, hogy Varró István fogalmazta, ugyanis őt bízzták meg az Iparkamara könyvtárához csatolandó gyűjtemények egyesítésével, az így kialakuló „Magyar Közgazdasági Könyvtár és Archivum” vezetésével. Az új cím mint fejléc, egyelőre gépírással, már rá is került a 4-es számmal iktatott levélre. Varró ebben a Braun Róberthez intézett írásában sürgős intézkedést kért a fővárosi könyvtár és az újonnan létrehozott Közgazdasági Könyvtár és Archivum decimális rendszerének koordinációjára. Kérte, hogy azonnal értesítse kölcsönösen egymást a két intézmény, ha valamely új szakszámmal bővítik a tizedes rendszert.2 Ez a levél is igazolja, hogy már az első pillanattól kezdve úgy kívánták megszervezni a volt Iparkamara könyvtárát és a beleolvasztandó kisebb gyűjteményeket, hogy az így kialakuló anyagot minél kisebb zökkenővel egyesíthessék majd a fővárosi könyvtáréval. A volt Iparkamara könyvtárát illetően annál is könnyebb volt az átállítás, hiszen ezt a könyvtárat 1900-ban Szabó Ervin szervezte a decimális rendszer bevezetésével. Egy másik irattári dokumentum arra vet fényt, hogy a volt képviselőház könyvtára maradéktalanul alávetette magát a fővárosi könyvtár vezetőségének. Ebben az 1919. május 8-án kelt levélben Plechl Béla országházi könyvtáros a hozzá beosztottak közül 11 munkatársának nevét sorolta fel azzal, hogy Braun Róbertnak, mint igazgatójának javasolja a nevezettek kiküldését a május 5-én indított könyvtárosi tanfolyamon való részvételre.3 Végül említést érdemel még két személyi vonatkozású rendelet, mindkettőt a Budapesti Forradalmi Központi Munkás- és Katonatanács bocsátotta ki Balkányi Kálmán, Szász Pál és Pilya Milivoj fizetése ügyében. Az első irat (május 17-én) megállapítja, hogy „A magyar—bosnyák és keleti gazdasági központ tulajdonában levő könyvtár és archivum a Szabó Ervin Könyvtárának adatott át és a könyvtár keleti gyűjteményébe beolvasztott”, ennek megfelelően az ott dolgozó és fent nevezett három könyvtárost a főváros, illetve a Szabó Ervin könyvtár veszi át és alkalmazza, fizetési előleget folyósít később megállapítandó illetményükre. A három új alkalmazott újabb előlegéről intézkedik a következő irat 1919. május 17-én.4 A TUDOMÁNYOS KÖZPONT A tudományos központ feladatai megsokszorozódtak a rohamos felfejlesztését célzó program és az ezzel párosult gyakorlati intézkedések következtében, ráadásul a proletárforradalom győzelmét követő első hetekben, amikor a könyvtárügyi megbízottak még nem rendelkeztek önálló hivatali helyiséggel, egyes országos jellegű feladatok végrehajtását is kénytelenek voltak a fővárosi könyvtárra ruházni. így például a Közoktatásügyi Népbiztosság 1919. március 29-én kiadott 1. számú rendeletében a Szabó Ervin könyvtár Károlyi utca 8. alatti központját jelölte meg, ahová a köztulajdonba vett egyesületekben, palotákban és más rekvirált épületekben, helyiségekben talált könyvgyűjteményeket be kell jelenteni.5 1 A Tanácsköztársaság Könyvtárügye 1919. 2—3. száma 7. oldalán és Kőhalmi Béla idézett műve 135—136. oldalán találjuk a beolvasztásra szánt kisebb érdekképviseleti könyvtárak jegyzékét az állományra és esetleges irattárakra vonatkozó adatokkal. Összesen, mintegy 10 000 kötetről lett volna szó, a legtekintélyesebb, az Országos Iparegyesületé is csak 2683 kötetből állott, a Gyáriparosok Szövetségének könyvtárában is csak mindössze 2263 kötetet tartottak nyilván, a többiek állománya általában jóval 1500 alatt volt. 2 Irattár. Tanácsköztársaság. Vegyes iratok. 3 Uo. 4 Uo. 5 A Tanácsköztársaság Könyvtárügye 1919. 1. sz. 1. old. 202
