Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Könyvtári élet az őszirózsás forradalom alatt (1918 október 31 - 1919 március 20)
vagy az egykori tulajdonos beírásai vezetnek nyomra. Ilyen útmutatások segítségével sikerült a hagyaték mintegy negyedét azonosítani.1 A feltárt anyagból megállapítható, hogy Szabó Ervin már joghallgató korában is sok szocialista művet szerzett be, (a „Szabó jogh.”, vagy „Szabó jgg” beírás tájékoztat erről), rendszeres gyűjtésre azonban csak akkor gondolhatott, amikor már állandó keresethez jutott, tehát 1900-tól. A hagyaték igen gazdag volt a marxizmus klasszikusainak régebbi és egykorú kiadásaiban. A fővárosi könyvtár birtokában Marx és Engels Kommunista kiáltványának számos kiadása közül hat származik Szabó Ervin gyűjteményéből, köztük a 42654-es raktári számon az 1872-es lipcsei kiadás, a 42306-os számon az 1888-as londoni kiadás, két olasz példány 1895-ből, illetve 1896-ból ugyanazon évből egy francia, végül egy orosznyelvü 1900-ból, ezt Plechanov szerkesztette és adta ki Genf ben az emigráns orosz Szocialdemokratij útján. A hamburgi Dietz kiadónál az 1900-as években sorozatosan kiadott Marx— Engels művek modern variánsain kívül még számos múltszázadi példány (német, francia, angol, olasz nyelvűek) egészíti ki ezt az anyagot, továbbá egyes folyóiratszámok, amelyeket valamely Marx, vagy Engels cikk miatt tett félre Szabó Ervin (pl. a 9025 raktári számon a bécsi Die Zeit 1897 októberi példánya benne Marx Österreichs Schwäche című cikke, vagy a Neue Zeit 1892—1893-as évfolyamából Engelsnek az őskereszténységről szóló tanulmánya a 41952 számon.) Mindezek teljesebbé tették a fővárosi könyvtár Marx—Engels anyagát, amely pedig korábban is gazdag volt, hiszen (nyilván Szabó Ervin kezdeményezésére) a sok tucatnyi újabb kiadás mellé bejutott már 1916-ban a Ritkaságok gyűjteményében a Marx és Arnold Rüge által 1844-ben kiadott Deutsch— Französische Jahrbücher, valamint Marx és Engels első, 1845-ben megjelent közös műve, a Die heilige Familie első kiadása. Valószínű, hogy a fővárosi könyvtár egyik legbecsesebb darabja, Marx Das Kapital-ja első, 1867-es kiadása, amelynek értékét megsokszorozza, hogy címlapja belső oldalán ott látjuk a szerző sajátkezű ajánlását, ugyancsak Szabó Ervin hagyatékából való. A gyűjtemény számos teljes, vagy csaknem teljes szocialista és haladó szellemű folyóiratsorozatot is tartalmazott, amelyek értékét a könyvtári használat szempontjából különösen megnövelte a gondos és ízléses kötés. Egyesek a könyvtárnak is jártak, ezek sorozatait a hagyaték darabjaival frissítették fel, másodpéldányként helyezve a polcra, vagy az elrengyolódott, csonkított, elveszett darabok helyébe téve őket, amint a Szocializmus, a Huszadik Század, a Neue Zeit, a Der Kampf, a Sozialistische Monatshefte, a Dokumente des Fortschrittes stb. esetében tették. Más periodikákból meg éppen csak a Szabó Ervin által hagyományozott darabokkal rendelkezik ma a könyvtár (Mouvement Socialiste, Vie Ouvrière, Revue Syndicaliste, L’Humanité Nouvelle, az angol The Social-Democrat, a chicagói The International Socialist Review, az olasz II Socialismo, a magyar nyelvű Jövő stb.) Magyarországi viszonylatban bizonyára egyedülálló a Szabó Ervin örökségéből kikerült Lettres du Père Duchène, az 1871-es Párisi Kommün alatt megjelent szatirikus lap 1—68. száma (a 49288 raktári számon), a francia Père Reinard című ugyancsak szatirikus hetilap (1890-es évfolyam). Munkásmozgalomtörténeti ritkaság az ejső Inter- nacionálé folyóirata, a svájci Die Vorbote 1868—1877-es évfolyama, amely feltehetően Szabó Ervintől való és ezt valószínűsíti az ugyancsak becses Die Wage című folyóirat 1873—1877-es számainak kolligatu- ma, mert az előbbi mellett áll a raktárban (41015/1 és 41016/1 számúak), az utóbbi pedig bizonyosan a hagyatékból való, ezt az exlibrisz igazolja, akárcsak a szintén ritkaságnak tekinthető berlini Zukunft első (1878-as) évfolyamánál. Sorozatos művek egészítik ki az előbbieket: a Népszava Naptár és a Volkstimme Kalender régi folyamai mellett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890—1913 közötti kongresszusi jegyzőkönyveinek egy része, a német, az angol, az olasz szociáldemokrata, szocialista, illetve munkáspártok, szakszervezetek, sőt egyes szakmai szervezetek jelentéseit, jegyzőkönyveit Szabó Ervintől örökölte az intézmény. Kiváló értéket képviseltek az eddig említettek mellett a munkásmozgalmi antiquitások. A fővárosi könyvtár Szabó Ervin szerzeményezési politikája eredményeként már a hagyaték átvétele előtt is egyedülállóan gazdag utópisztikus szocialista anyagra tett szert, amelyben úgyszólván minden jelentős szerző képviselve volt Morus Tamástól Cabet-n keresztül Proudhonig, vagy Louis Blancig, köztük nem egy olyan darab, amely nemzetközileg is figyelmet érdemelt, mint az angol Owen egyik sajátkezű ajánlással ellátott munkája a XIX. század elejéről. Ezt az együttest még teljesebbé tette a Szabó Ervin hagyaték, amely által a például a francia Mercier L’an deux mille.. .je 1774-es és Morus Utópiája 1777-es londoni kiadásaira tett szert a könyvtár, és egykorú (a XIX. század első felében kiadott) teljes, vagy kissé hiányos Saint Simon-, Fourier-, Proudhon-, Louis Blanc- stb. sorozatokra, valamint e témakörhöz tartozó modernebb művekre, mint az amerikai Edward Bellamy 1887-ben kiadott híres utópiája (a magyarul „Visszapillantás 2001-ből” címen megjelent műve) több variánsára és a körülötte kialakult vitairodalom termé1 Legnagyobb számban a központi gyűjtemény 40 000-rel kezelődő raktári részlegében áll az anyag, de százával akad belőle a 2000-rel, 3000-rel, 4000-rel kezdődő főként időszaki kiadványokat jelző részlegben, a P (pamflet) gyűjteményben és másutt. 13* 195
