Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Könyvtári élet az őszirózsás forradalom alatt (1918 október 31 - 1919 március 20)
fogolytáborok könyvtárait, illetve azok használható részét. Alig kétséges, hogy a szóban forgó gyűjtemények számbavételét, gondozását nem is vállalta volna más felelős szerv. A Bőhm Vilmos vezette állam- titkárság mindenesetre felkérte a fővárosi könyvtár igazgatóságát, hogy „kiküldött közeg” útján szerezzen meggyőződést a fogolytáborokban levő könyvtárak állományáról és ennek alapján „tegyen konkrét javaslatot” az államtitkárnak.1 Arról már nem maradt feljegyzés, vagy egyéb dokumentum, hogy folytatódott-e az akció. SZABÓ ERVIN SZOCIALISTA KÖNYVGYŰJTEMÉNYE A fővárosi könyvtár polgári demokratikus forradalom alatti fejlődésének egyik legjelentősebb mozzanata az 1918 szeptember végén elhunyt Szabó Ervin bibliofil gyűjteményének átvétele. Az 1918. október 1-én felbontott végrendelet értelmében az intézményt illette az első válogatás joga, így természetesnek tartjuk, hogy a gyűjtemény színe-java, nagyobb része került ide. Az 1918. október 2-i sajtóközlemények még csak 1500 kötetről tudtak,2 csakhamar kiderült, hogy téves volt a becslés. Az 1918 márciusában kiadott könyvtári közlöny már „mintegy 5000 kötet”-ről szólt3, amelyeket „időközben” átszállítottak a fővárosi könyvtár Károlyi utcai központjába. A lap felemlítette, hogy a „feldolgozás serényen folyik.” Az egykori leltárkönyvek bejegyzései és a revízió megindításáról szóló dokumentumok, valamint az 1920—1921 -es nyomtatott évi jelentések alapján állapítható meg, hogy 1919 január—februárban indult meg a bedolgozás, amely 1921-ben ért véget. Arról nincs feljegyzés, hogy 1919-ben hány kötet került a polcra ebből az anyagból, de az 1920-as és 1921-es összefoglaló jelentések szerint ezekben az években összesen további 3180 darabot dolgoztak be, így hát valószínűnek látszik, hogy az 1919-ben beolvasztóttakkal együtt az 5000 kötet legnagyobb része a fővárosi könyvtárba került. Az átvett, illetve beolvasztott anyagról nem készült külön jegyzék, azonban már a hagyaték tömege alapján is látni, hogy jelentős nyereségről van szó, amely mennyiségben túlszárnyalta a drága pénzen vásárolt Ballagi, Szüry és Hentaller gyűjteményeket, több mint kétszerese a Batthyány—Trefort hagyatéknak, jóval nagyobb a Zichy- és Vámbery- fele ajándékoknál és csupán az 1917-ben átvett Thallóczy- könyvtár múlta felül 6000 kötetével. Az 1918—1919-es forradalmak bukásától 1945-ig terjedően egyetlen ilyen nagytömegű magánkönyvtár sem került az intézmény birtokában ajándékképen de vétel útján is csak jóval jelentéktelenebbek. A főváros tanácsának 1918. december 3-i ülésén Szabó Ervin magánkönyvtárának hagyományozására utalva Bódy polgármester aláírásával hoztak határozatot emlékének oly módon való megörökítésére, hogy 10 000 koronát előirányoznak Szabó Ervin szobormása készíttetésére, amellyel Vedres Márkot bízzák meg. A határozat, amely Szabó Ervin könyvtárszervezői érdemeit is kiemelte, kimondta, hogy a szobrot a fővárosi könyvtár központjában kell felállítani4 5 és hogy a fél tiszteletdíjat azonnal folyósítsák. Szabó Ervin hagyatéka, tehát mint az olyan utolsó nagytömegű könyvgyűjtemény is, amelyhez anyagi áldozatok nélkül jutott a fővárosi könyvtár, figyelmet érdemel az intézmény 1919-ig, sőt 1945-ig terjedő históriájában. A gyűjtemény elsősorban azért fontos, mert általa a tudományos központ addig már európai színvonalra emelkedett szociológiai anyaga gazdagodott alig felbecsülhető értékekkel. Utalni kell e helyen arra, hogy Szabó Ervin, a szociálizmus elméletének európai viszonylatban is számontartott legjobb hazai ismerője, mint magánember szenvedélyes bibliofil volt éspedig a magyar könyvgyűjtők azon ritka fajtájából, akik éppen a szocialista irodalom beszerzésére specializálták magukat. Erről ő maga vallott egy 1916-os cikkében, felemlítve, hogy rajta kívül még ketten áldoznak ugyanilyen szenvedélyüknek, Krejcsi Rezső és Papp Dávid.6 Szabó Ervin cikkéből az is kiderül, hogy hivatástudattal végezte e munkáját: célkitűzése volt, hogy a magyar közkönyvtárak által (főként politikai meggondolásokból) elhanyagolt terület nyomdatermékeit szerezze be és ezeket majd egykor a közösség tulajdonába juttassa. Az előző fejezetekben módunk volt rámutatni arra, hogy Szabó Ervin, mint a fővárosi könyvtár igazgatója is igyekezett a hivatali vezetése alatt álló intézményt szocialista művekkel gyarapítani, de ezen a vonalon meg volt kötve a keze és sok támadás érte őt beszerzési politikája miatt. Milyen művekből állt ez a gyűjtemény? Kimutatás híján magukat a könyveket kell felkutatni a fővárosi könyvtár milliós anyagában és ehhez némi segítséget nyújt, hogy az intézmény e célra készített illusztrált, „Szabó Ervin hagyatéka” szövegű exlibrisz beragasztásával, illetve egyéb bejegyzésekkel rögzítette a könyvek nagy részének származási adatát, máskor a Szabó Ervinhez címzett szerzői dedikációk, 1 Irattár. Őszirózsás forradalom. 2 Népszava 1918. október 2., Világ 1918. október 2. 3 Hírek és Közlések 1919. [március] 1—2. old. 1 Irattár, őszirózsás forradalom. 5 Könyvtári Szemle 1916. 1. old. 194
