Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Könyvtári élet az őszirózsás forradalom alatt (1918 október 31 - 1919 március 20)
nokok oktatásáról, a Szabó Ervin hagyaték átvételéről és bedolgozásának megkezdéséről és a státuszrendezésről számolt be több-kevesebb részletességgel. A kezdeményezést egy kissé a fővárosi könyvtár 1957-ben indított és életképesnek bizonyult „Könyvtári Híradó”-] a 40 évvel fiatalabb, bár nagyon szerény előzményének is tekinthetjük. A tudományos központban folyó belső munkálatokra vetnek fényt azok az irattári dokumentumok, amelyekből megtudjuk, hogy Dienes és Kőhalmi kezdeményezésére lépéseket tettek a referenszmunka szakosítására. Egy 1919 januárjában kiadott „Szakreferensi kérdőív” bevezetése tájékoztat arról, hogy elhatározták: a könyvtárba érkező hazai és külföldi, főként tudományos értékű időszaki kiadványokat rendszeresen szétosztják azok között, akik az egyes cikkek bibliográfiai feldolgozására vállalkoznak, főként a folyóiratok könyvészeti adatainak szemmeltartására, a gyarapítási politika tökéletesítése érdekében. A mellékelt jelentkezési lap rovataiba a vállalkozóknak nevük feltüntetése mellett decimális számmal kellett jelezni: milyen tudományszak, ezen belül, mely lapok érdeklik, mely nyelveken beszél, ír, olvas, vagy ért valamit. 1919. február 19-én az állomány általános revízióját indította be egy körlevéllel a vezetőség, felsorolva a résztvevők nevét. A könyvtár egésze, így a tudományos központ forgalmát is igen kedvezőtlen befolyásolták azok a Szabó Ervin által a háború alatt jellemzett körülmények, amelyek még a háború befejezése után sem tűntek el : a könyvtermelés mennyiségének és általános színvonalának hanyatlása, különösen a külföldi könyvek beszerzésével kapcsolatos nehézségek, (ezt a magyar valuta értékének gyorsuló romlása csak növelte), a könyvek kötésének, papírjának rendkívüli silánysága, az a körülmény, hogy a könyvkötő munkások bérének rendezését a könyvkötő cégek a rendelőkre, a közönségre hárították. A könyvtári költségvetés póthitellel való emelése nem ellensúlyozta a drágulást. A könyvforgalom nem hanyatlott, hanem tovább növekedett az őszirózsás forradalom alatt is. Az ellenforradalmi időkben kiadott hivatalos beszámoló azonban egyszerűen meghamisította a tényeket, amikor azt állította : „A napi politika bevonult a könyvek szelíd birodalmába... Ez csakhamar éreztette a hatását a forgalom csökkenésében”.1 Nos, a forgalom tényleg csökkent, de csak a fiókokban, ott sem a „napi politika”, hanem a spanyolnátha miatt, amely viszont a háború okozta nyomor, az általános fizikai leromlás következménye volt. Ezért kellett 1918 végén (november—decemberében) kormányrendelettel többek között a fiókkönyvtárakat is bezárni hetekre —, ez okozta a forgalom némi csökkenését. A fennmaradt (kéziratos) fiókkönyvtári jelentések2 szerzői megírták ezt, így az összesítés egyszerűen meghamisította a tényeket s ezt azzal az újabb valótlansággal tetézte, hogy csak „a tisztviselői kar kis töredékének”, (más szóval az utóbb ellenforradalmi vezetőkké lett alkalmazottaknak) „köszönhető, hogy az évi statisztikai számok nem zuhantak ijesztően tovább, hanem némi megállást mutattak”. Persze ténylegesen azért javult megint a forgalom, mert a spanyol-járvány elvonult, a fiókhálózat ismét megnyílt. Az ellenforradalmi jelentés sem hallgatta el, hogy a tudományos központ anyaga „hihetetlen nagy forgalmat csinált”, „Az érdeklődés elsősorban társadalomtudományi művek iránt mutatkozott”, „A kézikönyvtárnak aránylag sokkal nagyobb volt a forgalma, mint az előző két évben”. „Az adatok keresése, sőt hajszolása... a felvetődött koreszmék mellett és ellen használható érvek kovácsolása” lett jellemző ez időkben az olvasókra, akiknek „egy része kicserélődött”. A könyvtárosok és az olvasótábor zömének ellenforradalmi szempontból így elmarasztalt heves politizálásán kívül a spanyolnátha helyett még egyéb mondvacsinált okokat is felhozott az 1920-ban készült jelentés: „Másik nem kevésbé fontos jelenség, mely a lanyhulást előidézte, az olvasóknak egyes írók, egyes társadalmi és irodalmi kérdések iránt megnyilvánult egyoldalú érdeklődése ... Az orosz irodalom magyar és német átültetéseit, példátlanul heves érdeklődés kereste fel”.3 Annyit tehát elárult a nyomtatott beszámoló, hogy az orosz szerzőket kellett az „egyes írók” alatt érteni, hogy az egyes társadalmi kérdések nyilván a szocializmust jelentették, ezt kézenfekvő következtetésként a kor áramlatait ismerő olvasó találhatta csak ki. A fiókhálózatra mindössze néhány szó jutott a szűkszavú 1918-as jelentésben: „nehéz helyzetben van az 1. sz. fiók. Napról-napra növekedik a forgalom s az érdeklődő olvasók valósággal ostrom alatt tartják” —, a többi fiókról úgyszólván semmi lényeges dolgot sem tudunk meg a statisztikai szám táblák egész évre összegezett adatain kívül, amelyekből viszont az itt tárgyalt hónapokra vonatkozó számokat nem tudjuk kibontani. A könyvtárnak a polgári demokratikus forradalom alatti működésével kapcsolatban utalnunk kell végül egy 1918. december 20-án kelt irattári dokumentumra: átirat — Böhm Vilmos hadügyi államtitkár nevében a könyvtárhoz. Megtudjuk belőle, hogy az intézmény vezetősége december 13-án beadványt küldött el a hadügyminisztériumhoz a Magyarországon levő orosz hadifogolytáborok könyvtárainak ügyében. Minden bizonnyal a fővárosi könyvtár vezetősége a tudományos központ szláv (orosz) anyaggal is rendelkező Keleti Gyűjteménye számára kívánta megszerezni a felosztás előtt, vagy alatt álló orosz 1 A Városi Nyilvános Könyvtár. Tizenkettedik évi jelentés az 1918. évről 4. old. 2 Irattár. Őszirózsás forradalom. 1., 2., 3. fiók 1918-as jelentései. 8 A Városi Nyilvános Könyvtár tizenkettedik jelentése, az 1918. évről. 9. old. 13 A Főv. Szabó Ervin Könyvtár története 193
