Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Könyvtári élet az őszirózsás forradalom alatt (1918 október 31 - 1919 március 20)
tőinek beszámolóját „és attól függetlenül minden egyéb javaslatot” meghallgatott és megvitatott a könyvtári személyzet plémuma.1 Láttuk, hogy Szabó Ervin 1918. október 2-i temetésén szinte hiánytalanul résztvett a radikális polgárság, a 48-as függetlenségiek és a szociáldemokraták vezetősége. Részvételük akkor demonstrálta, hogy szolidárisak a baloldali szocialista Szabó Ervin eszméivel. Azonban a hatalomra került forradalmi kormány 1918. október 31 — 1919. március 20 között egyetlen gesztussal sem adózott Szabó Ervin emlékének, noha őt korábban Ady Endrével együtt a forradalom legjelentősebb szellemi előkészítőjének minősítették. Utólag (a forradalmak bukása után) Károlyi Mihály emigrációs emlékiratában nyomatékkai emelte ki: „A magyar lelkiismeret fölébresztésében és a fölvilágosítás munkájában nagy szerep jutott Szabó Ervinnek... [aki] résztvett minden haladó irányzatú mozgalomban... a baloldali szocialisták igazi vezére volt... ”2 Jászi Oszkár is nagyon hangsúlyosan mutatott rá-, ugyancsak később, az emigrációban írt emlékirata több helyén (Magyariens Schuld, Ungarns Sühne) Szabó Ervin politikai tevékenységének históriai fontosságára. Az őszirózsás forradalom alatt azonban semmiféle intézkedést sem hoztak, hogy Szabó Ervin emlékét megfelelőkép megörökítsék. Kunit Zsigmond kultuszminisztertől sem indult ki ilyen kezdeményezés. (Csak a Tanácsköztársaság 1919. március 21-i győzelme után kerülhetett sor erre). Az első forradalom alatt nem is a kormány, hanem elsősorban a fővárosi könyvtár tett lépéseket Szabó Ervin emlékének megörökítésére és ehhez a tóvárosi tanácstól, személy szerint Wildner Ödön tanácsnoktól segítséget is kapott. Nyilván ennek köszönhető, hogy a könyvtár Murányi Gyula szobrász- művésszel Szabó Ervin emlékplakettet csináltatott. A sokszorosított művészi darab láncait szétszaggató meztelen férfialakot ábrázol. A kör alakú dombormű latin felirata a „nagy fölkelés” („magnae rebellionis”) vezéreként jelöli meg Szabó Ervint.3 Ugyancsak ekkor rendelték meg Vedres Márknál, a kiváló szobrász- művésznél, Szabó Ervin benső barátjánál és tanítványánál Szabó Ervinről készített halotti maszkja másolatát.4 A könyvtár vezetősége programba vette egy Szabó Ervin emlékkönyv összeállítását. Másolatban maradtak levelek, amelyekben Szabó Ervin barátait, illetve közeli ismerőseit, Lajta Bélát, a kiváló építőművészt, Lantos könyvkereskedőt, Benedek Marcellt és másokat kértek fel: írják meg emlékcikkeiket Szabó Ervinről a könyvtár által kiadandó album számára.5 1919. március 7-éről maradt meg egy előterjesztés, amelyben a könyvtár azt javasolta a főváros vezetőségének: nevezzék el az 1. számú fiókkönyvtárat Szabó Ervinről. A főváros törvényhatóságában is született hasonló javaslat: a Világ című újság 1919. január 23-i száma szerint Feleki Béla bizottsági tag azt indítványozta, hogy a Gellérthegy déli lejtőjén levő Ménesi utat, ahol a 19. számú házban lakott és hunyt el a fővárosi könyvtár igazgatója, nevezzék el Szabó Ervin útnak. A könyvtár ekkori költségvetéséről nincsenek részadataink. Az ellenforradalom alatt kiadott jelentés elítélően kommentálta, hogy az eredeti, az ellenforradalmi vezető által is nyomorúságosnak tekintett költségvetést megnövelték, túllépték és a főváros póthitellel segített a könyvtáron : „Az októberi forradalmat követő ésszerűtlen gazdálkodás, valamint a minden téren beállt ugrásszerű áremelkedés növelte a könyvtár túlkiadásait, melyek azután zárszámadásszerű póthitel útján nyertek fedezetet.”6 Részletes kimutatásokat a könyvtári állomány forradalmak alatti gyarapodásáról sem találunk, azonban bizonyos, amit az ellenforradalmi jelentések sem tagadhattak le, ezekben a hónapokban jutott a könyvtár története során az egyik legértékesebb ajándék: Szabó Ervin magángyűjteménye birtokába. Az alább bővebben ismertetett anyagot a végrendelkező halála után, 1919 januárjában vették át és kezdték bedolgozni, amint erről az egykorú források hírt adnak. A háború utókövetkezményei közt jelentkezett papírhiány miatt nem volt lehetőség érdemleges publikációs munkára. Irattári dokumentumokból látjuk, hogy megkezdték az előmunkálatokat a Szabó Ervin emlékének szentelt 1918-as Évkönyv kiadására, azonban a terv már nem kerülhetett kivitelre. Csupán egyetlen szerény, mégis érdekes publikációval sikerült előállni: 1919 márciusában Hírek és Közlések címen nyolcadrét formájú, gépírásos, kőnyomattal sokszorosított 8 oldalas könyvtári közlönyt indítottak, amelynek azonban csak az 1. és egyetlen száma látott napvilágot. Ez többek között a gyakor1 Irattár. Őszirózsás forradalom. 201. és 214. körlevelek. 2 Egy egész világ ellen. München 1923. 3 Egy 1919. február 21-i körlevélből látjuk (Irattár. Őszirózsás forradalom), hogy a 35 koronáért árusított plakettből több könyvtáros vásárolt 1—1 példányt. 4 Egy 1918. december 3-i polgármesteri határozat (Irattár. Őszirózsás forradalom.) 5000 Koronát utalt ki Vedres Márk tiszteletdíjaként. ugyancsak Vedres Márkot bízták meg egy Szabó Ervin szoborportré készítésével, amint erre alább még utalni fogunk. 6 Irattár. Őszirózsás forradalom. 6 A Városi Nyilvános Könyvtár ........évi jelentés az 1918. évről 3. old. 1 92
