Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)

Előtörténet

gyűlésen a kérdés (1. Pest város törvényhatósági közgyűlésének jegyzőkönyvei: 1867. júl. 31. a FŐV. Levéltárban). Az erre vonatkozó javaslat előkészítésével a tanügyi bizottságot bízták meg. A határozatot Pest város tanácsa 1867 augusztus 27-i végzésével adta ki a bizottságnak. 1867 végétől egészen a főváros 1873-ban végrehajtott egyesítéséig, Budapest megteremtéséig, a Pest város tanügyi bizottsága illetve egy abból kiküldött könyvtári albizottság foglalkozott a „közvádlói” kötelespéldányok sorsával, de csakhamar nemcsak azzal: a kérdést összekapcsolták egy Pest-városi könyvtár eszméjével. Végső soron a könyvtári albizottságtól elinduló javaslatok, tervek, elgondolások alapján foglalkozott a város vezetősége, a Tanács és a közgyűlés több ízben a fővárosi könyvtár problémájával. A dolog oly módon került napirendre, hogy a tanügyi bizottság illetve annak kebelében mindenekelőtt Toldy Ferenc (ugyanaz, aki mint az Egyetemi Könyvtár igazgatója a Frank-könyvtár ideiglenes gondozását is ellátta), javasolta elsőként, hogy a közvádlói kötelespéldányokra és a meglevő Frank-könyvtárra támaszkodva, a gyarapítást részben a közvádlói példányokkal biztosítva teremtsék meg a fővárosi könyvtárat. (Ezt az akciót először Gárdonyi Albert levéltári kutatásai alapján Kelényi Béla ismertette vázlatosan „A Fővárosi Könyvtár története” c. dolgozatában a Főv. Könyvtár Évkönyve 1931-es évfolyamában, 35. old. Másodszor Kőhalmi Béla 1954-ben készített gépiratában utalt rá, végül Turányi Kornél a Magyar Könyvszemle 1959-es évfolyamában és a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár 1958/1959-es Évkönyvében mutatott be részleteket Toldy Ferenc tervéből).

A közvádlói példányok problémájának megoldásával megbízott tanügyi bizottmány még 1867. végén juttatta szerephez Toldy Ferencet, amikor a bizottság által kiküldött albizottság elnöki teendőit bízta rá. Toldy Ferenc 1868 elején készített terjedelmes könyvtárépítési tervezete lett a több éven át húzódó akció legnevezetesebb dokumentuma.

Toldy Ferenc mindenekelőtt leszögezte javaslatában, hogy eredetileg a közvádlói példányokról volt szó, de úgy véli : a Frank-könyvtár ügyének rendezése az előbbi kérdést, mindkettő pedig a városi könyvtár felállításának a problémáját is megoldja. A városi könyvtár dolgát tehát mintegy „belecsempészte” a köteles példányok ügyébe, majd megállapította:

„Kérdést nem szenved, hogy egy városi könyvtár felállítása városunknak nemcsak díszére, hanem a városi lakosság szellemi műveltsége, közvetve pedig annak anyagi jóléte előmozdítására is szolgálna”.

A továbbiakban pontokba szedve határozta meg, milyen anyagot kell gyűjtenie a városi könyvtárnak. Első helyen a szépirodalmi, nyelvészeti, enciklopédikus, földrajzi, történelmi stb., második helyen az ipari és kereskedelmi szakmunkák, kézikönyvek, folyóiratok beszerzésének szükségességét emelte ki és rámutatott arra, hogy a Pesten meglevő nagyobb könyvtárak mellett hézagot töltene be egy ilyen gyűjtemény

„különösen a kereskedő és iparos közönségre nézve, mely Pest városa lakosságának legnagyobb részét s a város virágzása legfőbb tényezőjét teszi”.

Toldy hangsúlyozta: a lakosság oktatása nem érhet véget az iskolai tanulmányokkal. Ha lépést akarnak tartani az élettel, tovább kell képezniük magukat, de a könyvekhez nehezen lehet hozzájutni. Lelkes szavakkal ecsetelte, hogy mily emelkedést hozhatna műveltségben, gazdagságban a könyvtár, majd hozzátette:

„Némi alapja egy ilyen intézménynek máris van. Ott van t. i. a 14 000 kötetből álló Frankkönyvtár, mely nagyobb részben ugyan szorosan tudományos tartalmú... de nem kevés a közműveltségre is tartozó jeles munkákkal is el van látva”.

(Mint látjuk, ez alkalommal maga Toldy Ferenc helyesbítette 1861. október 9-i általunk fentebb idézett és cáfolt jelentését a Frank Könyvtárról.)

A Frank-könyvtárt gyarapíthatná a folyamatosan beérkező közvádlói anyag — tette hozzá a fentiekhez és azt a meggyőződését is kifejezésre juttatta, hogy szerinte bizonyára sok ajándék, hagyaték fogja még gazdagítani a leendő „polgári könyvtársat. Végül arra is utalt, hogy a városi könyvtár anyagát teljesebbé tehetnék, ha azt a városi főreáliskola már gyorsan fejlődő könyvtárával párhuzamosan veszik majd igénybe az olvasók.

Nem titkolta, hogy korszerű városi könyvtár létesítése jelentős áldozatokat ró a városra, de hozzátette: „E részben nem szabad fösvénykednünk”. A könyvtárnak önálló telket, önálló épületet kell juttatni. Érdekes találkozása a véletleneknek: Toldy 1868-ban azt a területet javasolta a fővárosi könyvtár épületének helyéül, ahol 46 évvel utóbb ideiglenes elhelyezést nyert ez az intézmény: a Reáltanoda utcai főreáliskola melletti térséget. (A fővárosi könyvtár 1914—1931 között a reáliskola háta megetti épületben működött.)

Az építés költségeit viszonylag igen szerény összegben, 65 000 forintban jelölte meg (Kb. egy és negyed — másfél millió mai forintnak felel meg). Az összeg szerénységét az magyarázza, hogy Toldy csupán 40 000—50 000 kötetes könyvtárra gondolt. A kiadások között megjelölte a gyarapításra, a sze15