Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
mélyzetre fordítandó Összegeket, javaslatot tett szakemberekből álló állandó „Könyvtári Bizottmány” életrehívására és a könyvtár nyitvatartási idejére vonatkozóan is. Eszerint a nappal elfoglalt polgárság számára hétköznap este 5-től 9-ig, vasárnap és ünnepnap mindvégig rendelkezésre állna a gyűjtemény. A leendő könyvtárt elragadtatott szavakkal ajánló Toldy azonban nem feledkezett meg arról az eshetőségről sem, hogy tervezete pusztába kiáltott szó marad. Ez esetre javasolta, hogy a város vezetőségének gondot okozó közvádlói példányokat egyelőre küldjék a vezetése alatti Egyetemi Könyvtárba, ahol azokat a Pest közönségének tulajdonát képező Frank-Könyvtár állományába iktatják majd be, amíg az egész gyűjtemény visszakerül a városhoz. 1868 elején készült e csaknem minden vonatkozásában előremutató, korszerű, demokratikus eszméket tartalmazó tervezet és kezdetben úgy tűnt: Pest város vezetői megértést tanúsítanak e kérdésben. 1868—1873 között akták, határozatok egész sorozata született, amelyek egytől-egyig a közeljövőben megoldandó kérdésként kezelték a fővárosi könyvtár ügyét. (1. erről részletesen Turányi Kornél dolgozatát a Magyar Könyvszemle 1959-es évfolyama 287—290. oldalán). A hatályos döntés azonban még sem születhetett meg. Ennek egyik legfőbb oka a külső jelek szerint a könyvtárépület elhelyezése körüli bizonytalanság. A tanügyi bizottmány, a tanács, a közgyűlés sehogy sem tudott megegyezni: hová építsék a szép szavakkal pártfogolt épületet. Nem kétséges, hogy nem csupán a hely kijelölése körüli határozatlanság, hanem más, sokkal kézenfekvőbb körülmény is közrejátszott itt: az illetékeseknek nem volt sürgős a könyvtárügy nagy kiadást követelő megoldása. Az 1868-ban készült Toldy-féle tervezet első hosszabb pihenőjét tartotta még a városi irattárban, amikor a városvezetőségtől független újabb próbálkozásra is sor került. A cél ezúttal is a Frank-könyvtárra építendő városi könyvtár kialakítása volt. Ez a Türr István féle népművelői mozgalom nyomán létrejött Pesti Oktatási Körből indult ki (részleteit Gyulay Béla: A felnőttek oktatása... c. műve mutatja be). Gyulay Béla szerint Maár Péter volt a szövegezője és aláírója a Pesti Oktatási Kör 1871. november 28-án kelt és Pest város tanácsához eljuttatott javaslatának, amely többek közt az alábbiakat tartalmazta: „Pesten mindeddig létező könyvtáraink jobbára elavultak, vagy olyan művekkel telvék, melyek a népművelődés céljaira alig használhatók fel... Pest városa pedig birtokában levő Frank-Könyvtárának mindeddig nem vehette hasznát senki...” Majd egy 9000 kötetes könyvtár vásárlását javasolta és hozzátette: „Ez utóbbi könyvtár megvásárlása után a Népoktatási Kör Pest városa hatóságával tehetné magát érintkezésbe a Frank-féle könyvek felhasználása és egy városi nyilvános könyvtár felállítása iránt.” Maár Péter a következő buzdító sorokkal zárta előterjesztését: „Indítványom támogatására talán nem is szükséges érintenem, miszerint Nyugat-Európa legkisebb városaiban is léteznek már hasonló célú könyvtárak, melyek máris a népművelődést nagy mértékben előmozdították.” Maár javaslata elsikkadt akárcsak Toldy Ferencé. Pest város vezetői azonban más okokból rövidesen mégis foglalkozni kezdtek a polgári könyvtár ügyével. A közvetlen indítóok: a Frank-Könyvtár részéről fenyegető „veszedelem”. (Az idevonatkozó iratokat 1. Fővárosi Levéltár Pest város tan. ir. Vili. 59/869 és I. 2780/874 szám alatt). A tárgyalás alapja: Toldy Ferenc 1868-as könyvtárépítő terve lett. Ezen a javaslaton az utolsó feljegyzés 1868. március 28-ról kelteződött, most, 1872-ben a tervezet hátlapjára vezették rá a tanügyi bizottság újabb, 1872. július 19-én a könyvtár ügyében tartott értekezletének kivonatát. Ebből megtudjuk, hogy a bizottság „elengedhetetlenül szükségesének vélte a városi könyvtár megépítését. Hogy miért jutott ez éppen akkor eszébe, arra fényt vetnek a következő sorok, melyek szerint az intézmény életrehívását a bizottság „annál is inkább elodázhatatlannak tartja, mert... a Frank féle könyvtár az egyetem könyvtárának legközelebb várható építkezése folytán a városnak elhelyezésre vissza fog adatni”. Ez volt hát a „veszedelem”, amely felébresztette szendergéséből a könyvtárra vonatkozó aktacsomót, a gond, amely 1860 óta ki tudja hányadszor, ráébresztette „kínos kötelességére”, a nagylelkű tudós hagyatékával járó felelősségére Pest város vezetőit. Az Egyetemi Könyvtár önálló otthonának megteremtése küszöbön állt és az ajándék, melyet idegen kezekre bíztak, a jelek szerint ismét a város nyakába fog szakadni, 16
