Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A könyvtár és a háború (1914-1918)
a 355 000 kötetes kimutatott forgalomra mintegy 700 000 kötet (folyóirat, újság) hallgatólagos forgalom jutott. A számokkal való ilyen játékot azonban akkor messzemenően kerülte hivatalos kimutatásaiban a fővárosi könyvtár. Ellenkezőleg, a nyilvános szolgálatról készített háborús áttekintések alaphangja a pozitív vonások feltárásán túlmenően igen pesszimista volt. A számok és a részletes elemzések kedvező eredményeket jeleztek, Szabó Ervin azonban mégis, már 1916-ról szólva felhívta a figyelmet „a vesz- teglés jelei”-re, amelyek elsősorban a fiókhálózatnál mutatkoztak. Az Almássy-téri és a Százados úti fiókok például fennállásuk harmadik évében bizonyosfokú telítettséget árultak el. „Egy-egy fiókot nagyvárosi viszonyok között szabályszerint csak egy korlátozott körzet lakói vesznek igénybe” — hangoztatta Szabó Ervin, hozzátéve : a forgalom elér egy olyan felső határt, amelyen már nem igen tud túllépni, ezért „Budapestre vonatkozólag is alkalmaznunk kell a modern könyvtárpolitika általános érvényű szabályát, mely szerint a könyvtárnak kell elmennie az olvasóhoz, mert maguk az olvasók csak egy bizonyos kisugárzási határon belül mennek a könyvtárhoz”1 — más szóval a háború alatti fejlődés is bizonyította, hogy további fiókok alapítására, vagy ha pénzügyi okokból másként nem megy, kölcsönző állomások útján való decentralizációra van szükség. Az 1917-es kötetforgalmi statisztika azonban mégis további emelkedést mutatott: 1916-tal szemben 8,7%-ot és a háború első éve óta 87%-ot. De a már szegényes „siker” lelkesedés helyett lehangolta Szabó Ervint, a 8,7%-nyi növekedésben ugyanis a hanyatlás újabb jelét látta meg és megjegyezte: „Tartanunk kell már attól, hogy hamarosan a teljes veszteglés állapotába jutunk”. Pedig 1914-től 1917-ig megállás nélkül fokozódott a használat minőségi javulása, így 1914-ben a fiókok használói a könyveknek még csak 25,7%-át kölcsönözték, 1915-ben már 56,4%-át, 1916-ban 82,4%-át, végül 1917-ben 90,4%-ot. Az ismeretterjesztő művek forgalma pedig százalékosan így alakult: 1914-től 1917-ig 14,7—15,2—18,4— 21,7% és a fejlődés már a gyermek és ifjúsági olvasóknál is jelentkezett. Mindezekben az eredményekben a könyvtár tudatos nevelő politikájának is elsőrangú szerepe volt. E pozitív tényekkel szemben viszont ott álltak a nagy negatívumok. A könyvtári hálózat bővítésének, a személyzethiány leküzdésének kilátástalansága mellett mind nyomasztóbban nehezedtek az olvasószolgálatra a belső munkálatokkal kapcsolatos nehézségek: „verekedni kell a könyvért, könyörögni minden kötetért és végül a legolvasottabb könyvek minduntalan a javítóműhelyben hevernek... bizalmatlanabb és ingerlékenyebb az olvasóközönség, kedvetlenebb és idegesebb a kölcsönző-személyzet... Szénszünetek... általános fáradság. .. bővebben mért szünnapok” jellemezték a könyvtár életét — állapította meg rezignáltan Szabó Ervin. Megdöbbentő képben vetítette ki a tudományos központ forgalmában tapasztalt riasztó változásokat az egész magyar értelmiségre, amikor 1918 április végi írásában a központ olvasóinak összetételéről szólva figyelmeztetett: a túlnyomórészt idegennyelvű anyagot tartalmazó gyűjtemény használatában 1916-ról 1917-re 41,3%-ról 48,4%-ra növekedett a magyar könyvek forgalma. Ebben az eltolódásban az itthon maradt értelmiség korosztályainak megoszlására következtetett és hozzátette: „Minél tovább tart [a háború], annál erősebben tizedeli meg az értelmiség katonaköteles korosztályait. 1914-ben a központi könyvtár kölcsönzőiből... 19% a szabadfoglalkozású, 21% a főiskolai hallgatók kategóriája, 1917-re 11%-ra, illetve 12%-ra süllyedt a számuk. Helyükbe nyomult a középiskolai tanulók [a 16 éven felüliek] tábora.. . arányuk 7,8%-ról fokozatosan 24,2%-ra emelkedett. Nyilván ezek csekélyebb nyelvismerete okozza a forgalomban is a magyar nyelv előrenyomulását... Nem lehet elnyomni az aggodalmat, hogy az értelmiségi foglalkozásuaknak és az értelmiségi pályára készülő főiskolai hallgatóknak oly jelentékeny hányada szakította meg a kapcsolatát a tudománnyal, hogy ez a háború befejezése után is kulturális életük mélyreható megszakítását, akkora hézagot fog teremteni... ”2 amelyet csak évek múltával tölt ki a fiatalabb generációból nevelkedett értelmiség. Mindehhez hozzáfűzte, hogy nézete szerint a könyvtár ilyen tapasztalatai Magyarország egész szellemi életére érvényesek. Az utolsó világháborús évről szóló, 1920-ban összeállított jelentés szerint 1918-ban pontosan 311 259-re esett vissza a kötetforgalom, ami az előző évi 355 022-vel szemben kereken 12%-os hanyatlást jelentett. Valóban hanyatlott-e és milyen mértékben az 1918-as forgalom? — erre nem tudunk megnyugtató választ adni, mert a statisztika kommentára szerint nem maradtak pontos feljegyzések. 1 Uo. p. 2. * A Budapesti Városi Könyvtár Értesítője 1917. p. 2—3. 169
