Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Támadások. Kísérlet Szabó Ervin elmozdítására (1910-1914)
TÁMADÁSOK. KÍSÉRLET SZABO ERVIN ELMOZDÍTÁSÁRA (1910—1914) Szabó Ervin nemcsak mint politikus, hanem mint kultúrpolitikus is forradalmian új csapásokat követett, ezért méltán hívta ki maga ellen mindazok ellenszenvét, akik a maradiságot, a szellemi sötétséget védelmezték. Első alkalommal az 1907-es pécsi szabadoktatási kongresszuson elmondott referátuma miatt vették célba az álhazafias, klerikális körök. A pécsi kongresszus által felszított szenvedélyek még le sem csillapodtak, amikor 1910-ben közreadta nevezetes „Emlékirat”-át, amely annak ellenére, hogy mindössze ötszáz példányban jelent meg, ismét felidézte a jobboldal heves ellenakcióját. Az Emlékiratot megtárgyaló 1910. június 20-i városházi „Szakértekezlet”-en elhangzott kifogások, melyek részint a főváros könyvtárai közötti kooperáció ellen irányultak, részint a fővárosi könyvtár társadalomtudományi gyűjteménnyé való kiépítését hibáztatták (Szily Kálmán és Áldásy Antal felszólalásai) bizonyos fokig még a szakmai bírálat jellegét viselték magukon, de másmilyen volt a hivatalos könyvtártudományosság orgánumának, a Magyar Könyvszemlének az Emlékirattal kapcsolatos állásfoglalása. A Magyar Könyvszemlében Gulyás Pál, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa egyik vezető funkcionáriusa, a Tanács népkönyvtári előadója, egyszersmind a Nemzeti Múzeum könyvtára (az Országos Széchényi Könyvtár) tisztviselője „Az új fővárosi könyvtár tervezete” címen1 írt húsz oldalas kritikát és ebben a hivatalos kultúrpolitikusoknak a szabó-ervini „Emlékirat” miatti konsternációját juttatta kifejezésre. Gulyás Pál mindenekelőtt az „Emlékirat”-nak a hazai, illetve budapesti könyvtári viszonyok elmaradottságát feltáró megállapításait igyekezett cáfolni. Kijelentette, hogy Szabó Ervin „pesszimista szemüvegen” át vizsgálta a kérdést. A hazai könyvtári állapotok kielégítően jók. Bírálatának jelentős részében a szociáldemokrata szervezetek könyvtáraival foglalkozott, Szabó Ervin ugyanis „Em- lékirat”-ában három bekezdés erejéig elismerően emlékezett meg a szakszervezeti könyvtárakról. Gulyás Pál kritikájában nem kevesebb, mint négy oldalon igyekezett cáfolni Szabó Ervin idevonatkozó megjegyzéseit,2 majd a Szabó Ervin által indítványozott könyvtárközi kooperációra is kitért és ezt kivihetetlennek minősítette. Megvalósíthatatlannak tartotta az „Emlékirat”-nak a közművelődési hálózat kiépítésére vonatkozó nagyszabású programját is, majd részletesen kitért a fővárosi könyvtár társadalom- tudományi központjának ügyére. Gulyás Ferenczi Zoltánnal és más szélső konzervatív szaktekintéllyel szemben nem utasította el a társadalomtudományi gyűjtemény létjogosultságát, de azt a kívánságát fejezte ki, hogy a társadalomtudományi anyagot „a tervezett új közkönyvtártól helyiség és javadalom dolgában elkülönítve” tartsák, hogy miért, ezt akkor még csak két zárójel közé szúrt és burkolt gyanúsítás formájában biggyesztette oda: azért, mert szerinte a társadalomtudomány „némelyeknél kedves irány”. A Magyar Könyvszemle következő száma még helyt adott Szabó Ervin válaszának, melyben a fővárosi könyvtár vezetője nevén nevezve a gyermeket, kimondta: „A »némelyeknél kedves irány« magyarán nyilván a szocializmus... sose tartoztam azok közé, akik meggyőződésüket leplezgetik, ha az uralkodó osztályoknak ez nincs kedvére.”3 Szabó Ervin a továbbiakban tényekkel bizonyította, hogy a fővárosi könyvtárban a szocialista-ellenes irodalom legalább olyan mértékben van képviselve, mint a szocialista, ezt egyébként a könyvtár nyomtatott szerzeményezési jegyzékei is igazolták. De az évi átlagban néhányszáz darabra rúgó baloldali anyag, amely a fővárosi könyvtárba került, mégis szemet szúrt, noha a könyvtár sokezres gyarapodásának csak a töredékét jelentette. Az egykorú hivatalos könyvtárpolitikusok előtt azonban szentségtörés-számba ment, hogy egy hatósági könyvtárban tudatosan beszereztek szocialista műveket is. Gulyás Pál, mint szakember nem volt képes megcáfolni Szabó Ervin állításait, de viszontválaszában a tényt a következő rabulisztikus „magyarázat” keretében ismerte el: 1 Magyar Könyvszemle 1910. p. 193—203. 2 L. erről bővebben: Remete László: Reakciós hadjárat Szabó Ervin, a könyvtárpolitikus ellen. = A Főv. Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve 1949—1954. p. 74—75. 3 Szabó Ervin: A fővárosi könyvtár dolgában. = Magyar Könyvszemle 1910. p. 349—357. 10 A Főv. Szabó Ervin Könyvtár története 145
