Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
könyvtár a társadalmi osztályok közötti feszültség mérsékléséhez, az osztályellentétek elmosásához fog hozzájárulni, kijelentette: „Kétségtelen, hogy a szociális különbségeket és ellentéteket enyhítjük, ha a nép szélesebb rétegeit is ellátjuk a tudás fegyvereivel”1 Ez persze csupán a társadalmi válságot reformokkal megoldani akaró felvilágosultabb burzsoá rétegek ábrándja volt. Szabó Ervin, mint láttuk, mást várt a közművelődési könyvtáraktól: a munkásság forradalmi tudatának erősödését. Székács beszéde további részében Szabó Ervin és Madzsar József, valamint Bárczy István polgár- mester érdemeit méltatta, ezután Bárczy István polgármester a főváros közönsége nevében mondott köszönetét a Deák Ferenc páholynak és vette át a könyvtárt Budapest lakossága nevében. Az eseményről az egész fővárosi sajtó megemlékezett, legbővebben a radikális polgári Világ, melynek tudósítását egy Madzsar Józseffel készített interjú egészítette ki. Az interjú keretében a felületes újságíró egész sor téves megállapítást adott Madzsar szájába, ezért Szabó Ervin arra kényszerült, hogy a Világ következő számában helyreigazító cikket közöljön. A helyre- igazítás újabb alkalmat adott néhány makacsul visszatérő félreértés eloszlatására. íme egy részlet Szabó Ervin nem minden indulat nélkül született írásából, amely találóan és tömören jelöli ki az első nagyobb hazai közművelődési könyvtár megnyitásának históriai jelentőségét a magyar kultúrpolitika történetében: „A Deák Ferenc könyvtár nem az első népkönyvtár Budapesten. Nem tudom mióta, de bizonyára legalább ötven esztendeje vannak itt népkönyvtárak.. . Ha csak azért végeztük volna munkánkat, hogy még egyet csináljunk, igazán szót sem érdemelne az egész. Munkánk jelentőségét mi éppen abban látjuk, hogy a Magyarországon, Budapesten is népkönyvtár néven ismert típust másikkal próbálják kiszorítani, amelyet angol—amerikai mintára nyilvános könyvtárnak nevezünk... A magyarországi népkönyvtárakról szóló hivatalos évi jelentés az állam fokozódó támogatása ellenére legújabban is e könyvtárak forgalmának lényeges csökkenéséről ad számot. Mi ennek az oka? Nézetünk szerint legfőként az, hogy e gyűjtemények könyvanyaga túlnyomórészt úgy van összeválogatva, mintha az olvasók valamifajta szellemi kiskorúak... az élő világból kikapcsolt alvajárók volnának. Népies könyvek, a nép számára lepárolt irodalom, a gazdasági, politikai és vallási küzdelmek »kényes« kérdéseivel szemben a pártatlanság hazug mezébe öltözött és elavult tudomány, szóval amolyan szellemi gyámság alatt állóknak szánt szegényházi koszt: ez a régimódi népkönyvtárak anyaga- és programja”2 — írta Szabó Ervin, majd röviden jellemezte az angolszász államok új típusú könyvtár politikáját, hozzátéve, hogy a Deák Ferenc könyvtár ilyen új könyvtárpolikához segített lerakni az alapokat, kezdeményezésének nagy érdeme, hogy „a népkönyvtári eszmét temetni segített”, végül Madzsar Józsefnek az Almássy- téri könyvtár megteremtése körüli érdemeit méltatta. Az 1913-as esztendő utolsó számában közölt a Világ újabb két nagyon érdekes hozzászólást — ezúttal Szabó Ervin helyreigazító cikkéhez. Mindkét hozzászólás alatt történelmi, illetve kultúrhistóriai szempontból nevezetes személy aláírása állt. Az egyik szerző : Balázs Béla, az e századi magyar irodalom és az egyetemes filmtudomány egyszersmind a haladó és forradalmi mozgalmak jeles alakja, a másik: Alpári Gyula, a forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége volt. „Csak igent és áment lehet mondani Szabó Ervin cikkére” — hangsúlyozta Balázs Béla hozzászólásában és felidézte riasztó emlékeit, tapasztalatait a meglevő hazai könyvtárakról, egyszersmind javaslattal állt elő : a főváros állítson az Almássy-térihez hasonló fiókokat a vidéki városokban ezek anyagi támogatásával a könyvtári „Mintajegyzék” alapján összeállított könyvanyaggal: „E szerény ötletet ajánlom figyelmébe Szabó Ervinnek, aki fanatikus energiával mindent valóra vált, ami használható és használhat... ”3 — írta levele végén Balázs Béla. Alpári Gyula Balázs Béla írásához csatlakozó hozzászólásában látszólag vitába szállt elvtársának, Szabó Ervinnek a népkönyvtárakról írt megjegyzéseivel : „Legyen szabad megjegyeznem, hogy a főváros területén már három év óta működik egy népkönyvtár, mely ugyanazon elveken épül fel, melyeket dr. Szabó szerint minden népkönyvtárnak követnie kellene; talál itt az olvasó minden pártpolitikai irányzathoz tartozó lapot, folyóiratot, új és régi jó könyveket, köztük nagy számmal olyanokat is, melyek az élet prob1 Világ, 1913. dec. 28. 2 Világ 1913. dec. 30. 3 Világ 1913. dec. 31. 139
