Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
tárvezetőknek minden okuk megvolt, hogy mégis siettessék a munkát. A középítési-bizottság és egyéb szervek akadékoskodásai, a városi bürokráciával kapcsolatos számtalan rossz tapasztalat indokolta a sietséget. A városi tanács 1913. március 11-i ülésén hozott határozatával szólította fel az építkezési ügyosztályt a terv kivitelezésére. 1913 áprilisában rendelték meg a legfontosabb berendezési tárgyakat, melyek listáját már Madzsar József főkönyvtáros (1914-től aligazgató) állította össze. Ekkor végre már megindult az építkezés is. Az Almássy téri építkezés megindítására ugyan még 1913. március 31-én adott utasítást a főváros tanácsa, a feladat végrehajtásával megbízott városi XIII. ügyosztály azonban csak júniusban kezdhetett munkához (a fővárosi közmunkák tanácsa engedélyét ugyanis május 31-én állították ki). Az építkezést a vonatkozó iratok szerint 1913 szeptember végén már nagyjából be is fejezték. Erre utal Szabó Ervinnek az a Deák Ferenc páholy vezetőségéhez 1913. szeptember 25-én írt levele, amelyben közölte, hogy az ünnepélyes átadásra, illetve átvételre, valamint a megnyitásra október második felében kerülhet sor.1 Az 50 négyzetméter alapterületű könyvtár homlokzata a Barcsay utcai kereszteződés felé nézett, a bejárat felett a tudományt jellemző bagoly művészi domborműve és a főváros címere látható. Az épület egyetlen nagy termének a bejárati oldalra eső nagyobb részét a felnőtt, illetve gyermekolvasóknak és kölcsönzőknek tartották fenn, a raktár a terület kisebb hányadát foglalta el és ez a megoldás is arről tanúskodott, hogy a könyvtárt nem a könyvek megőrzésére, hanem forgalmazására szánták. Mint annyi más esetben, ezúttal is túlzott optimizmusra vallott az a bejelentés, hogy az októberi terminusra megnyithatják majd a könyvtárat: további két hónapot kellett még várni. Az indok: a bútor, a berendezési tárgyak legyártása körüli késedelem. Pedig a könyvtár még tavasszal tette meg előkészületeit ebben az irányban is, ugyanis még 1913. április 24-i keltezéssel maradt fenn Madzsar József másolatként megőrzött tervezete a berendezésről. Ebben az irodai bútorok, a hatalmas kölcsönzőpult, a felnőttek és gyermekek számára különböző méretekben készítendő ülőalkalmatosságok, asztalok és a helybenolvasó- kat szolgáló kézikönyvtári polcok, a Schlick-Nicholson rendszerű könyvtári polcok iránti igények feltüntetése mellett a helyiség díszítéséhez szükséges virágállványokról, vázákról, képekről, képkeretekről, művészi kisplasztikái szobrokról, színes mozaikkal ellátott ablakokról, valamint a gyermekolvasók részére földgömb beszerzéséről is szó esett. A berendezéshez a könyvtárt alapító Deák Ferenc páholy tagsága újabb segítséget nyújtott — Szabó Ervin ilyen irányú indítványa nyomán. Székács Antal, az üvegnagykereskedő és gyáros a színes ablakokról gondoskodott, Buchwald Sándor, aki a főváros parkjaiban, a Dunakorzón és másutt felállított és díjazás ellenében használható „Buchwald-székek”-kel szerzett nevet, 50 darab széket ajándékozott az Almássy-téri könyvtár számára. Ugyanakkor a Deák Ferenc páholy tagsága körében még 1910 végén meghirdetett akció eredményeként összegyűlt 400 darabból álló könyvajándékot is átadták a fővárosi könyvtár vezetőségének. Szabó Ervin kezdeményezésére 1913. október 2-án a fővárosi könyvtár városházi helyiségében Székács Antal elnöklete alatt megalakult a Deák Ferenc páholy tagságát képviselő „Deák Ferenc könyvtári bizottság” is, amelynek az elkövetkező időkben a könyvtárt illető ügyekben legaktívabb tagja a kiváló író és esztéta, Benedek Marcell lett, 1918-ig ő volt az összekötő a páholy és a könyvtár között.2 A bizottság alakuló ülésén kimondotta, hogy a megnyitandó könyvtár további patronálása mellett tőle telhetőén igyekszik megfelelő propagandával társadalmi mozgalommá szélesíteni a közművelődési könyvtárak alapításának eszméjét. 1913 októberében már nemcsak az épület, de a könyvanyag is, amelyet a főváros által az Almássy- téri fiók berendezése számára biztosított 8000 koronából vásároltak, továbbá a cédula katalógusok és nyomtatványok, valamint egyéb felszerelési cikkek is készen álltak-, az asztalos vállalkozó viszont, név- szerint Kőszeghy Miklós, akivel még augusztus 12-én kötött megállapodást a főváros, csak további 6 hetes késedelemmel szállította a bútorokat.3 Végre 1913 december utolsó napjaiban elérkezett a várva-várt pillanat: sor kerülhetett a könyvtár ünnepélyes felavatására. 1913. december 27-én népes közönség jelenlétében adta át Székács Ferenc, a Deák Ferenc páholy tiszteletbeli főmestere a főváros közönségét képviselő Bárczy István polgármesternek az első jelentékenyebb, magyar közművelődési könyvtárat. Székács kerek kis beszédet tartott ebből az alkalomból : utalt az angolszász public library rendszer nagy sikereire, arra, hogy „eddig nálunk semmi sem történt ezen a téren”. Mint a magyar tőkés osztály egyik reprezentánsa, juttatta kifejezésre azt a véleményét, mely szerint a 1 Uo. 2 Benedek Marcell számos idevonatkozó levele maradt meg a könyvtárban. = Irattár. 2. sz. kér. könyvtár iratai. 3 Uo. 138
